Nem is csoda, mert szó szerint kényszeríteni kellett arra, hogy szerepeljen benne.
Minden színész életében eljön az a pont, amikor visszatekint a karrierjére, és utólag azt kívánja, bárcsak ne vállalt volna el egy szerepet. Keanu Reeves esete ebből a szempontból speciális, ő már a forgatás előtt megbánta, hogy igent mondott, ráadásul egy aljas trükkel vették rá a szereplésre.
Még az ezredforduló előtt történt, hogy a John Wick-filmek sztárját egy régi haverja, Joe Chabarnic megkérte, hogy vállaljon el egy kisebb szerepet egy produkcióban, amit meg akar rendezni, és ha az ő nevével házalhat, biztosan könnyen szerez majd támogatókat a projekthez. Reeves rábólintott, és miután összegyűlt az összeg, a kis szerepből érdekes módon főszerep lett, egy másik régi haver pedig aláhamisította a sztár nevét egy szerződésre. Reeves ügyvédi tanácsra (mivel az, hogy először igent mondott, szóbeli megállapodásnak számít, a hamisítást pedig állítólag nehéz lett volna bizonyítani) végül kénytelen-kelletlen eljátszotta a szerepet. Ez volt A leskelődő (2000) című, meglehetősen felejthetőre sikerült thriller, amelyben amúgy a körülmények ellenére a színész korrekt alakítást nyújt.
Reeves számára ez a szereplés akkora traumát jelentett, hogy egy későbbi interjújában is felhozta – igaz tévedésből. Amikor a Kopp-kopp című 2015-ös thriller kapcsán adott interjút az IndieWire-nek, az újságíró megjegyezte, hogy már jó ideje nem játszott horrorban, mire a színész így reagált:
Az egy katasztrófa volt. Utálom azt a filmet. Borzalmas. Egy katasztrófa."
Reeves ezzel A leskelődőre utalt, de kiderült, hogy a riporter egy másik 2000-es horrorthrillerére, a Sam Raimi által rendezett Rossz álmokra gondolt, mire a színész gyorsan biztosított mindenkit arról, hogy Raimi filmjét kiválónak tartja. (És ebben a Port olvasói is egyetértenek vele, mert 8.4-es osztályzaton áll nálunk a film.)
via: Far Out Magazine
