Legyen szó egy menő napszemüvegről, a "világ legerősebb kézifegyveréről", egy aprócska autóról vagy egy borfajtáról, egy sikeres film nagyon be tud segíteni a marketingnél - de persze ezzel is vigyázni kell.
Római vakáció (1953) – A Vespa
Az 1953-as romantikus vígjátékban Gregory Peck egy eleinte gátlástalan amerikai riportert alakít, aki egy, Rómát inkognitóban felfedezni akaró naiv európai hercegnő (Audrey Hepburn) bizalmába férkőzik egy jó cikk kedvéért, de aztán persze beleszeret az elbűvölő lányba.
A páros egy Vespa robogóval járja be az Örök Város csodálatos helyszíneit, miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A Vespát 1946-ban mutatták be, és Olaszországban már korábban is népszerű volt, de a film óriási sikere világszerte ismertté és kelendővé tette. Bár pontos számok nem állnak rendelkezésre, becslések szerint a film után 100 000 darabbal többet adtak el – és a Vespa a későbbi, Olaszországban játszódó hollywoodi filmek állandó kelléke lett, mint például A tehetséges Mr. Ripley esetében.
Piszkos Harry (1971) – A 44-es Magnum
Don Siegel akkor formabontónak számító, nagyszerű krimijének legelején – majd szóról szóra a legvégén – hangzik le ez a sokszor idézett monológ, amelyet a címszereplő, Harry Callahan (Clint Eastwood ) egy sebesült, de még mindig veszélyes bankrabló fölött állva mond el:
Ezek után nem csoda, hogy a szóban forgó revolver, a Smith & Wesson 29-es modellje, vagyis a 44-es Magnum, ami 1955 és az 1980-as évek eleje között valóban a világ legnagyobb átütőerejű kézifegyvere volt, rendkívül népszerű lett, az eladások az egekbe ugrottak, hiszen Amerikában nem túl nehéz fegyvert venni.
E.T. – A földönkívüli (1982) – A Reese’s drazsé
Steven Spielberg felejthetetlen meséjének kulcspillanata, amikor a kis Elliott (Henry Thomas) becsalogatja az elveszett kis földönkívülit otthonába, amihez Reese's Pieces nevű mogyoróvajas drazsét használja „csalétekként. Az édesség jellegzetes narancssárga csomagolása jól kivehető a filmben, pedig Spielberg eredetileg M&M-et akart használni, csakhogy a Marstól elhajtották. A Hershey's-nél azonnal belementek az egyezségbe – miután az alelnökük személyesen győződött meg arról, hogy a kis földönkívüli valóban szerethető karakter -, és milyen jól tették. A drazsé eladása 65 százalékot ugrott a bemutató utáni héten, de minden más termékük is sokkal népszerűbb lett.
Rá is hajtottak rendesen a marketingre,
az E.T.-t vetítő mozikban különböző akciókat indítottak: minden csomaghoz filmes matrica járt, öt csomag után egy póló, az extra, félkilós kiszerelésű drazsé vásárlói pedig egy poszterhez jutottak.
Kockázatos üzlet (1983) – A Ray Ban Wayfarer napszemüvege
Ha Tom Cruise és a napszemüveg egy mondatba kerül, akkor a legtöbbeknek a Top Gun jut az eszükbe, de Tom és a Ray Ban nem itt találkoztak először. A három évvel korábban bemutatott Kockázatos üzlet egyik főszereplője is egy menő napszemüveg volt. Cruise a cég klasszikus Wayfarer modelljét hordja, és a nyolcvanas évek elején minden srác olyan akart lenni, mint ő. Nem csoda, hogy a cég ebben az évben összesen 360 000 darabot adott el a RB2140 jelzésű modellből – pont kétszer annyit, mint az előző években -, de a lényeg nem az azonnali eladás volt, hanem az, hogy Tomnak és a filmnek hála, ez a modell soha az életben nem fog kimenni a divatból.
Top Gun (1986) – A haditengerészet toborzása
És igen, Tom Cruise ebben a filmben is megkapta a maga übermenő napszemüvegét, szintén egy Ray Bant, de ezúttal a messziről felismerhető Aviator modellt, és ez is sikeres együttműködés lett, bár a jóval nagyobb publicitás ellenére „csak” 40 százalékkal dobta meg az eladásokat. Igaz, a Top Gun elsődleges szponzora az amerikai haditengerészet volt, annak is a „légi” ága, ami oly sokáig érezte magát a rendes légierő elfelejtett kisöccsének, és
minden évben úgy kellett összekaparniuk a megfelelő számú jelentkezőt.
A Top Gun bemutatása után azonban özönleni kezdtek az önkéntesek – igaz, a haditengerészet rengeteget invesztált a produkcióba, anyahajókat, rombolókat és persze repülőgépeket bocsájtottak a filmesek rendelkezésére.
101 kiskutya (1996) – A dalmaták (ideiglenesen)
Amikor egy népszerű kutyás film kerül a mozikba, akkor törvényszerűen megugrik az abban szereplő fajta eladása, és pontosan ez történt, amikor 1996 novemberében a Disney bemutatta a 101 kiskutya élőszereplős remake-jét Glenn Close-zal Szörnyella de Frász szerepében. A rákövetkező tavasszal a The New York Times arról számolt be, hogy miközben a tenyésztők rengeteg dalmatakölyköt adtak el szerte Amerikában,
az állatmenhelyeken megnőtt a visszavitt dalmaták száma.
Merthogy, miközben a filmben a dalmata kölykök aranyosnak és bújósnak tűntek, sok új gazda ennél sokkal nehezebben kezelhetőnek találta őket: sokan panaszkodtak, hogy a dalmaták túlzottan sok szőrt hullatnak, harapnak, és nem is szeretik annyira a gyerekeket, mint ahogy azt a történet sugallja.
Az olasz meló (2003) – A Mini Cooper
Akárcsak a 101 kiskutya, a 2003-as Az olasz meló is egy remake, és szintén egy „termékre” épít, jelen esetben az ikonikus alakú Mini Cooperre, a világ egyik legsportosabb kisautójára. Ezt a típust használja a Mark Wahlberg vezette rablóbanda a tökéletes bűntény elkövetésére, hiszen a Minivel olyan helyre is beférnek, ahová egy normál méretű kocsival aligha – például földalatti alagutakba, metrósíneken vezetnek vele vagy lépcsőkön hajtanak le. A dolog természetesen remekül működött, a a 20 002 dolláros Mini Cooper eladásai 20%-kal nőttek az előző évhez képest, a márkát ekkor tulajdonló BMW-nek
ráadásul nem kellett fizetnie a termékelhelyezésért.
A cég mindössze annyit tett, hogy 32 Mini Coopert adott át a produkciónak, amiket nem is kért vissza – ezek nagy részét le is amortizálták a forgatás alatt.
Kerülőutak (2004) – A kaliforniai Pinot Noir
Kevesen tettek annyit a kaliforniai borászatokért, mint Alexander Payne rendező. Payne meglepetésszerű sikernek bizonyuló filmje, amelyet Rex Pickett regényéből készített, két pancser jóbarát bortúráját mutatja be, szépen levezetve egy dupla egzisztenciális válságot – egy gyönyörű tájon, rengeteg borospalack között. Főhősünk, Miles (Paul Giamatti) a filmben végig óriási szenvedéllyel beszél a Pinot Noirról - a bemutatót követően a 2004-05-ös karácsonyi szezonban 20%-kal több Pinot Noirt adtak el Amerikában, illetve Nagy-Britanniában mint egy évvel korábban.
Ezzel szemben a Miles által gyűlölt Merlot eladásai drasztikusan csökkentek.
A boreladás persze semmi ahhoz képest, amennyire fellendült a környék borturizmusa, a Santa Ynez völgybe pedig évekig csak hosszú várólistával lehetett eljutni.
