Ha a Cirque du Soleil akciófilmet csinált volna... - A Nagy Fal kritika



Minden idők legdrágább kínai filmje ugyan olcsó fordulatokkal operál, de az akcióban és látványban nagyon erős, és saját Matt Damonnal dicsekedhet, aki helyi leányzóra gerjed.

Kinek ajánljuk? Akik még nem unják a drótos kínai akciót és Matt Damon kedvelőinek.

Amíg mi, itt a mi kis koszos, büdös Európánkban egymás ellen harcoltunk ugyanazon isten különböző változatai miatt, addig a kínai birodalom a pokol szörnyeivel viaskodott, hogy megvédje a világot – és persze saját magát. Ez volna Yimou Zhang (Hős, A repülő tőrök klánja) meséjének lényege, meg az, hogy a „Bizalom” egy nagyon szép szó, legalábbis Matt Damon szerint.

Régen a távol-keleti sztárok látogattak el Hollywoodba szerencsét próbálni, ám mára a helyzet kezd megfordulni. A különben is masszív kínai filmgyártás elért oda, hogy hollywoodi nagyágyukkal erősítse meg saját produkcióit, és bár ezek a próbálkozások eddig nem arattak különösebb sikert – látta valaki A becsület lovagjait Nicolas Cage-dzsel vagy A sas és a sárkány John Cusackkel? -, még ez is megváltozhat. Itt van kapásból A Nagy Fal, ami önmagában aligha jelenthet hatalmas paradigmaváltást, de jó utat mutat a későbbikre nézve. No de beszéljünk már magáról a filmről is végre!

Szóval kis csapat európai kalandor kószál a kínai dombvidéken, és nemcsak az őket üldöző rablókkal gyűlik meg a bajuk, de az éjszaka rájuk törő szörnyekkel is. Szerencsére – vagy sem? – másnap a két túlélő, akik közül az egyik maga Matt Damon, a meglepetésként eléjük táruló Nagy Fal mögött talál menedéket, aminek védelmébe kapásból be is kapcsolódhatnak. Jönnek ugyanis a taotiek! A rémségekre összecsapott magyarázatot kapunk, valami meteorbecsapódás, a Föld mélye és az emberi kapzsiság eredményei, szerintem viszont az orrszarvú és a krokodil pároztatásából születnek, és adrenalinon nőnek fel. Valamiért már évszázadok óta hatvan évente jönnek és nekiveselkednek a Falnak, rohadt sokan vannak, és egy nagy büdös királynő irányítja őket vibrálással, és igen, huncut, aki rosszra gondol.

A mi Damonunk, bár a titokzatos fekete por, vagyis a puskapor megszerzéséért érkezett, rögtön átérzi a helyzet komolyságát – nem úgy mint spanyol társa -, annál is inkább, mert egy szép és fiatal lány irányítja a falszakasz védelmét. A több hullámban érkező támadókat a kínai haditechnika megannyi különlegessége fogadja – a távollövők, a daru-osztag, a falkasza és persze a lőpor -, ami ki is teszi a játékidő nagyobbik részét és tulajdonképpen ez adja a film lényegét is. Yimou Zhang ugyan csodás történeteket is képes elmesélni, de a látvány az igazi erőssége – ő volt a 2008-as pekingi olimpia karmestere is -, és ebben most tényleg tobzódik. Hiába vonul fel benne számos olyan nagyszerű színész, mint Willem Dafoe vagy Andy Lau, az A Nagy Fal létének igazi oka a különböző rikító színekbe öltözött, díszes páncélzatú, alakzatban mozgó katonák akrobatikája.

És ez tényleg izgalmas, bár semmiben nem mutat túl egy ügyesen összerakott, látványos cirkuszi előadáson – és ha már akrobatika, a Cirque du Soleil társulata adja magát hasonlatként. Ha a történetet nézzük, akkor viszont a Disney rajzfilmek jutnak eszembe, leszámítva persze az embereket kettéharapó szörnyeket, hiszen az új világba csöppenő becsületes hős és a szép hercegnő találkozása ottani jól bejáratott fordulat, és még vicces mellékszereplő is akad a Trónok harcából ismert Pedro Pascal személyében. És, hogy mindez jó-e? Amit látunk, egy percig sem hihető, a lezárás pedig minden eredetiséget nélkülöz, ami egy fantasy film esetében nem feltétlen baj, emlékezetesnek semmiképpen sem nevezhető, de látványos és izgalmas. Lesz, akinek ez nagyjából elég is, és lesz, aki kevésnek találja - én inkább az előbbi kategóriához tartozom.

Értékelés: 6/10

A Nagy fal

 

Kövessen minket a Facebookon!