Helyes ez a zombibohóc! - Anna and the Barbies - Álmatlan

  • Vízer Balázs

Az Anna and the Barbies 2016 novemberében a Fővárosi Nagycirkuszban tartott lemezbemutató szupershowja hálás téma egy jó kis doksihoz, amiből ugyan nem tudunk meg többet a zenekarról, de a hangulat átjön.

A magyar könnyűzenében, a magyar zenekarok életében jelenleg Pásztor Anna az egyik legjobb, legmarkánsabb frontember. Vagy frontnő, ha van ilyen, de a lényeg az, hogy nem tudom, van-e más, aki ennyire kipakolja magát a közönségnek, akinek ennyire jól áll a színpad, és aki ilyen energiákat visz abba, amit csinál. És persze van mögötte egy zenekar is, akik egy ilyen énekesnő mellett nyilván ritkán vagy soha ne kerülnek reflektorfénybe, talán nem is akarnak, de az ő arcuk és munkájuk is hozzátartozik az Anna and the Barbies sikeréhez, és most, ha csak egy picit is, ők is szót kapnak.

Az Anna and the Barbies 2016 novemberében a Fővárosi Nagycirkuszban tartotta aktuális lemezbemutatóját, amely az Utópia turné része volt. Nem klasszikus koncert volt ez, részben az elrendezés miatt is, hiszen a közönség körben ült, nagyrészt az együttes felett, a képek tanulsága alapján nem is feltétlen csak az együttes rajongói voltak ott, hiszen bőven mutat a kamera idősebbeket is – nem hiszem, hogy a gyerekeket vagy unokákat kísérték el. Másrészt evidens módon a zene és a Szabó K. István által rendezett előadás mellé járt egy kis cirkuszművészeti körítés, de jutott némi szerep a tánc- és képzőművészetnek, meg ugye a multimédiának. Meg egy elefántnak. Illetve Nagy Ferónak, aki, mint kiderült, Anna egyik példaképe, és akinek egész jól áll az AATB féle harsány bohócmaskara.

Merthogy Anna itt hol ijesztő, hol szórakoztató, de mindig harsány az elképesztő jelmezekben, és ez viszi el a filmet. A rákent vastag, mészre emlékeztető festékrétegektől, amikből többfélét is láthatunk, ahogy halad előre a show, olyan kicsit, mint egy zombi, amit kihangsúlyoznak harsány gesztusai, mozgása. Az egész koncert magával ragadó, szinte sajnálja is az ember, amikor az egyes számok közé interjúrészletek keverednek – meg némi ars poetica. A zenés dokuk kötelező eleme a zenész és a közreműködők megszólaltatása, nincs is ezzel semmi baj, bár nem tudunk meg szinte semmi újat tőlük, azt leszámítva, hogy milyen különböző egyéniségek, és hogy tényleg nem bánják, hogy Anna árnyékában kell játszaniuk. A néha álomszerű önvallomások viszont gyakran kilógnak, néha olyanok, mint egy el nem készült videóklip részletei.

Van köztük, ami jobban sikerült, van olyan, mint a kádban lubickoló Anna látványa, elég öncélú, de értem, hogy az Anna and the Barbies - Álmatlant összehozó Porkoláb Norbert és Tanca Norbert alkotópáros kicsit külön is foglalkozni akartak hősnőjükkel, akire nehéz nem odafigyelni. Én viszont többet is megnéztem volna az előadás részleteiből, benéztem volna a kulisszák mögé, mert például furcsa módon elég sokat kezdtem el azon tanakodni, mennyi idő alatt vedlik át Pásztor Anna az egyik extrém bohócból a másikba.

Értékelés: 7/10

Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!