Mit tanácsol a film feltörekvő, fiatal modelleknek? Köszönjenek meg minden bókot, és feküdjenek le az első divatfotóssal vagy a Chanel kreatív igazgatójával, amelyik előbb jön!
Kinek ajánljuk? Akik, ha csak felületesen is, de szeretnek bepillantani a divaszakma kulisszái mögé, akik kacérkodnak a modellkedés gondolatával, és akiknek régóta szimpatikus a dán filmgyártás. NEM ajánljuk azoknak, akiknek a barátnője most készül elutazni, hogy belevágjon a modellkedésbe.
Emma egy szép reggel elbúcsúzik kedves, pattanásos barátjától a dán kisvárosban, ahol eddig élt, apukája kiviszi a reptérre, és a következő képen már Párizsban látjuk, amint elkésik az első megbeszélésről, amely beindítaná modellkarrierjét. Aztán elkésik az első fotózásról, ahol egy üres műanyagflakon életvidámságával dolgozik, és úgy tűnik, ahogy jött, mehet is haza, ám a lány még aznap éjszaka egy szórakozóhelyen becserkészi a fotóst, akire valamiért különös hatással van, és mégis beindul az a karrier.
Mindez olyan hamar történik, hogy biztosra vehetjük, a hátralévő játékidőben Emma képtelen lesz élni a hatalmas lehetőséggel, és izgulhatunk, mikor ront el mindent – ha éppenséggel izgulni akarunk.
Emma nem különösen csinos, bár pár kiló smink alatt mutatós, ahogy nyilván én is az lennék, nincsenek egyedi, izgalmas vonásai, és nincs igazi egyénisége – hacsak az akaratosságot nem számítjuk annak-, ahogy az őt alakító Maria Palmnak sincsen különösebb kisugárzása, ami elég nagy baj.
Nyilván kiindulhatunk abból, hogy a modelleket afféle üres lapként, kifejezéstelen próbababaként használja a divatszakma, de ez egyrészt csak részben igaz, másrészt ebben így semmi dráma nincsen. Márpedig egy történethez kell dráma is, a drámához pedig az, hogy valamiért izguljunk a főszereplőért, vagy azért, mert azonosulni tudunk vele, vagy azért, mert izgalmas.
Persze van történet, fordulat és karakterfejlődés, hiszen Mads Matthiesen nem tehetségtelen rendező, a gyereklelkű testépítőről szóló Teddy mackóval már bebizonyított, második filmje alól azonban kicsúszott a talaj. Ráadásul a teljesen szürke főszereplő mellé sikerült egy B-kategóriás akciófilmest betenni, mert az angol Ed Skrein nagyjából ez a kategória, kiejtése - a film feliratos - és a modorossága alapján pedig egyszerűen nem hisszük el, hogy a párizsi divatvilág fontos alakja lenne.
Sorolhatnánk tovább, kezdve a semmitmondó párbeszédektől a csikorgó, rosszul megágyazott fordulatokon át, a tök átlagos képi világig, pedig az isten szerelmére, a DIVAT csillogó világában járunk. Minden egybevéve A modell nem vállalhatatlan film, hanem érdektelen, ráadásul egy olyan témában semmitmondó és klisészerű, amiben nyilván lenne mit elmesélni.
Értékelés: 4/10
