Kritika: Deadpool 2 – Nem szabad nem szeretni!

Wade Wilson, avagy a nagypofájú Deadpool, - aki olyan, mint a Pókember ragyás verziója - visszatér, új barátokat és ellenségeket, szerez, miközben be nem áll a szája. És ez benne a jó!

Jó, hogy vannak olyan filmek, mint a Deadpool, és persze most már a Deadpool 2 is, amit az első rész sikere azért borítékolt. Merthogy ez a főszereplő, ötletgazda és egyben producer Ryan Reynolds szerelemgyermeke, ő gründolta össze, hogy egyáltalán elkészüljön, ha elkészül, lehessen benne kockáztatni, járatlan úton járni, jusson rá pénz és paripa, és ami legalább ilyen fontos, korhatáros legyen. Vagyis beleférjen egy jó adag erőszak, picike szex és négy lavór trágárság, de nem olyan, mint a magyar filmekben, ahol a nézőnek csak néhány bazmeg jut, mert az MUSZÁJ, hogy vicces legyen, hanem kacifántos, popkulturális utalásokkal és fricskákkal telitömött gyors, gyakran vitriolos humorú gyors pengeváltások. Amik meg tudnak lepni. Amit nem lehet nem szeretni, sőt, nem szabad, nem szeretni, és amin nem lehet nem nevetni. Mondjuk könnyesre röhögni magunkat.

Ott hagytuk abba, hogy az eltorzult képű, de gyakorlatilag elpusztíthatatlanná tett egykori zsoldos, Wade Wilson, avagy Deadpool újra rátalál kedvesére, aki elfogadja őt így is. Vajon meddig tarthat a boldogság, mi az ára annak, hogy a szuperhős újra akcióba lendüljön? Hát nem áruljuk el, csak azt, hogy DP-nek rá kell találnia a szívére, jelentsen ez bármit is, és azt, hogy megjelenik a színen a jövőből egy időutazó mutáns, Kábel, aki egy duci kisfiút akar megölni. És aki ismeri a képregényeket, az tudja, a mocskos szájú, gyakran mindenféle morális megfontolást a vécén leöblítő Deadpool gyengéi a gyerekek és a kisállatok, így nem hagyhatja, hogy az irdatlan erejű, fémkarral és vörös lézerszemmel is felfegyverzett gyilkológép bevégezze a küldetését – ám ehhez kell egy szupercsapat, az X-Force.

Az a vicces, hogy minden szuperhős filmhez hasonlóan itt is a morális dilemmák, a valakihez tartozás, a barátság, szeretet és hasonlóak adják a történet magját, miközben maga a film és a nézőkhöz folyton kipofázó hőse mindezt folyton minimum idézőjelbe teszi, de inkább telibe fikázza – és furcsa módon mégsem nullázza le mindazt, amit eredetileg mondani akar. A Deadpool filmek tudják önmagukról, hogy a Marvel nevű pénzgyár filmtermésének csupán jópofa lábjegyzetei, de pont ezért nincs rajtuk teher, nem érzik a bizonyítási kényszert, még akkor sem, ha a gyártó Fox stúdió illetékese egy kis számológéppel és a szeme előtt dollárjelekkel nyilván végig ott állt a rendező mellett, számolva a lehetséges hasznot. És megsüvegelhetjük a rendezőt, a sokáig kaszkadőrként ismert David Leitcht – ő csinálta előzőleg a nálunk forgatott Atomszőkét Charlize Theronnal – aki a távozó Tim Miller helyére beugorva tökéletesen vette fel a szálat, nem tette rá a produkcióra a saját egóját, és megértette, miről is szól ez az egész.

Arról, hogy lehet úgy is egy baromi látványos szuperhősfilmet csinálni, hogy egyrészt az alkotók állatira élvezik azt, amit csinálnak, másrészt hiába az akció és hiába a látvány, a lényeg akkor is az a non-stop ökörködés, ahogy az igazi haverok szokták egymást húzni, és ebbe kicsit belevesznek minket is. Már csak azért is, mert Deadpool folyamatosan kipofázik nekünk a képből, bratyizik velünk, ami tényleg jó érzés. És őszintén szólva, én nem hittem, hogy ez a jópofiság cunami elbír még egy filmet, de elbír. Amihez kellettek persze az új arcok, mint Josh Brolin Kábelként, morcosan, néha félelmetesen, de mindvégig lebilincselően – közhely, de Brolin tényleg egyre jobb lesz a korral -, és ott van még Zazie Beetz is, akinek állati jó neve van.

A félig német, félig afro-amerikai színésznő, aki az Atlanta című sorozatból lehet ismerős, játssza az afro-frizurás, mélyen dekoltált Dominót, aki nem ugyanaz, mint az a fejvadászcsaj, akit Keira Knigtley játszott egy 2005-ös, abszolút felejthető akciófilmben. Ennek a csajnak a szuperképessége a mázli, de tényleg, mert véletlenek egész sorát képes előidézni, mint egy Utolsó állomás paródia, és aki vicces, vonzó, és majdnem olyan menő, mint Deadpool. És Ryan Reynolds volt olyan jó arc, hogy elég játékidőt adjon neki, és Reynolds úgy általában nagyon jó arc, mert imádja, amit csinál, és láthatólag mindenkit imád, aki ebben osztozik vele - amit régen nem gondoltam volna róla.

Értékelés: 8/10

 

Kövessen minket a Facebookon!