Kritika: Logan - Farkas - Vén westernhős lett Rozsomákból, de veszett jól áll neki

  • Szűcs Gyula / PORT.hu
  • Vízer Balázs

Hugh Jackman utoljára eresztette ki a karmait a mozivásznon, hogy egy szép, de nem tökéletes búcsút vegyen az X-Men franchise-tól.

Vigyázat, spoilerveszély!

Óriási várakozások közepette kerül a héten mozikba Hugh Jackman utolsó olyan filmje, amelyikben kipattintott adamantiumpengékkel kaszabol le egy fél hadsereget. A Logan a hangulatát és a műfaját tekintve viszont egyáltalán nem szuperhősfilm, inkább westernbe oltott családi road movie. Amiben ráadásul alig akad szuperképességekkel rendelkező Marvel-hős, és senki nem akarja spandexruhában megmenteni a világot. De jó-e ez nekünk, vagy rossz? Tematikusan összeszedtük a Logan erősségeit és gyengéit.

A műfaj

Pozitívum: Lassan 17 éve, hogy az X-Men - A kívülállók bemutatta Logan, vagyis a Rozsomák hús-vér alakját Hugh Jackman személyében, bár a rajzolt hős első jelenése a The Incredible Hulk 180. számában volt, még 1974-ben. És megismertük az egész X-Men csapatot, ami alapjaiban újította meg a képregényfeldolgozások világát. A tíz évvel korábbi Tim Burton-féle Batman sokkal inkább fantasynek tűnik ehhez képest, a jóval korábbra visszanyúló Superman-filmek pedig inkább köpönyeges hőseposzok voltak, és egyikük sem volt képes – vagy akart? – egy egész univerzumot kanyarítani a történet köré, ami azóta is egyre csak tágul és tágul, közben mégis laposodik. James Mangold (A nyughatatlan, Copland) munkája azonban pont az X-Men filmekkel megkezdett, mára már kissé túlburjánzó világépítéssel megy szembe a Logan Farkassal. Hősünk majdnem teljesen egyedül maradt, szuperképességei szinte csak nyomokban maradtak meg, inkább öregedő westernhős, mint mindenkire veszélyes mutáns.

Negatívum: A szuperhősös műfajt mára sajnos sikerült lezülleszteni az Adam Sandler-filmek szintjére. Mindegyik a korábban látott filmek toposzaiból építkezik, egyre unalmasabban. Azzal a látványos különbséggel, hogy míg Adam Sandler általában évente maximum egy-két gagyi vígjátékkal jelentkezik, manapság Hollywood kéthetente önti ránk a köpenyes igazságosztók látványos, de üres piffpuffjait. Ezt érezhette a Logan rendezője is, ezért megpróbált inkább neowesternbe oltott road movie-t faragni Logan utolsó kalandjából, ami nagyon hangulatos lehetett volna. Ha nem erőlteti bele minden harmadik jelenetbe a szuperhősfilmekből kihagyhatatlan, esztelen kaszabolásokat, amelyekről egyrészt ordít, hogy CGI az egész (főleg Hugh Jackman verekedése egy bizonyos izomemberrel), másrészt olyan ostoba, burleszkfigura tucatellenfelek benne a kőkemény zsoldosok, mint a Star Wars rohamosztagosai.

A sztori

Pozitívum: A közeljövőben járunk, már két évtizede nem született egy mutáns sem. Akik voltak, már meghaltak vagy bujkálnak, Logan pedig limuzinsofőrként él valahol Phoenixben, és meló után csak két dolgot tesz. Bepiál és gyógyszert visz a közelben rejtőző – vagy inkább elrejtett – Xavier professzornak, aki szintén nem a régi. Aztán megjelenik egy riadt mexikói nő, nyomában pedig egy robotkezű zsoldos és egy kisebb hadsereg. A rozoga Logan és a professzor hamarosan egy kislány bébiszittereként szeli át az országot, aki sokban olyan, mint a Rozsomák. Neki is adamantium karmai vannak és ugyanolyan őrjöngéssel képes ölni, mint a Rozsomák, viszont nem nagyon beszél.

Negatívum: Ahhoz képest, hogy ez a film elvileg egy egyszerű road movie volna, ahol a szereplőknek el kell jutnia A-ból B-be, sikerült néha feleslegesen agyonbonyolítani. Az már viszonylag korán kiderül, hogy a kiberkezű rosszfiúk egy egész csapatnyi szuperkatonának szánt, különleges képességű gyereket üldöznek, nemcsak a Logan mellé csapódó "mini-Rozsomákot". Viszont soha nem látjuk, hogy tényleg keresnék a kölyköket, mondjuk a 24-ből ismert titkosszolgálati módszerekkel: térfigyelő kamerákkal, műholdakkal meg hasonló, életszagú módszerekkel. Holott már a 2020-as években járunk, egy eléggé nyomasztó disztópiában, ahol az utak tele vannak robotkamionokkal, a mezőkön pedig automatizált munkagépek dolgoznak. Drónokat látunk ugyan mutatóban a film végén, de miért nem indultak el hamarabb? Hiszen csak egy hegyekben indiántáborozó gyerekcsapatot kellett volna megtalálniuk.

A főszereplők

Pozitívum: Azt tudjuk, hogy Logan nagyszerű karakter, és bár az X-Men filmek főleg Xavier professzor és Magneto szeret-nem szeret viszonyával foglalkoztak a Rozsomák pedig a partvonalra került, a két saját film után mégis láttak benne elég fantáziát egy harmadik elkészítésére. És milyen jól tették! Ez a film végre mer szakítani azzal a kényszerrel, hogy minden szuperhős – vagy mutáns – meséhez legalább kéttucatnyi főhős kell, mert tökre nem kell, elég egy igazán jó karakter, akinek van története, megjárt útja és van súlya. Tudjuk, hogy Logan számára már alig maradt az útból – ahogy Xaviernek is -, és ez súlyt ad az egésznek, ahogy az akció is véresebb, gyorsabb és kegyetlenebb, mint amit megszoktunk a korhatáros szuperhőstalálkozóktól. Ami pedig az új lányt/lényt illeti, Laura, vagyis az X-23 nagyon jó beléptetés: pont olyan, mint Logan kicsiben és Mangold, bár logikusan közelíti az apa nélküli kislányt és a család nélkül felnőtt férfit, nem akar cukiskodni vele, hogy áldja meg érte az úristenke. Mert ez a kiscsaj egy gyilkológép.

Negatívum: Nagyon úgy fest, hogy a forgatókönyvíró minden kreatív energiáját elhasználta a két és fél főszereplőre. Míg az Alzheimer-kóros Xavier prof, az öreg Rozsomák és a vadóc kislány nagyon jól el lett találva, a fémkezű bandavezér és a szuperkatona programot vezető tudós teljesen súlytalan figurák lettek, ennél sokkal többet érdemeltek volna. Xavierék albínó mutáns cimborája, Kalibán szerepe is a levegőben lóg: a bujdosás idején amolyan Alfréd-szerű, mogorva inas, aztán a gonoszok túszaként vele szagoltatják ki, merre menekülnek a jófiúk csakhogy egyszer sem mutatják meg, hogyan képes követni őket! Furcsa az is, hogy bár X-23 Rozsomák klónja, látszólag nincs (ön)gyógyító képessége, viszont 11 évesen már tud lopott autót vezetni. És amikor kinyitja a száját, onnantól már nem is annyira izgalmas karakter.


Az alakítások

Pozitívum: Jackman már annak idején is tökéletes választás volt a karakterre - és azóta sem kapott sehonnan ennél jobb szerepet. És együtt öregedett a mostani filmmel összesen tíz filmben felbukkanó Logannel, és az ő döntése volt, hogy ez legyen az utolsó jelenése. Ha már utolsó, durranjon nagyot és legyen szikár, kemény és véres, vagyis korhatáros, amiért köszönettel tartozunk. Jackman 48 éves, karcos, darabos, tőle minden porcikájában hihető az öreg Logan minden kínja – mástól ennyi világfájdalom már kínos is lett volna. Patrick Stewarthoz nincs mit hozzátenni, ő akkor is zseniális, ha csak megvakarja az orrát, az újonc Dafne Keen pedig tényleg egyenrangú partner velük. Jó, hogy van egy csomó fiús vonása és egyáltalán nem csinos, jó, hogy nagyon csúnyán tud nézni és elképesztő a mozgása – még akkor is, ha tudom, hogy az akciók során nem őt látom. És, hogy egy gonoszt is dicsérjek, Boyd Holbrook remekül hozza a genyó, de hatékony zsoldosvezért, aki még bírja is Logant. Sokban a fiatal Ben Fosterre emlékeztet. Kicsit tenyérbemászó, de rendkívül intenzív a játéka, nehéz nem odafigyelni rá.

Negatívum: Míg Hugh Jackman élete alakítását nyújtotta ebben a filmben, Patrick Stewart néha sajnos fullba nyomta a kretént. Nagyon szomorú látni, ahogy a korábbi X-Men filmek legnagyobb koponyája nemhogy a világot nem tudja már megmenteni, magát sem képes ellátni, mert egy kerekes székes, vén trottyos lett – aki sokszor olyan idétlen poénokkal töri meg a drámai jeleneteket, mintha egy ötéves óvodás lenne. A főgonosz orvost alakító Richard E. Grant pedig hiába próbál a szegény ember James Woodsa lenni, a nyomába sem ér a mára kicsit már eltűnt sztárszínésznek.

Az X-Men érzés

Pozitívum: Mangold van olyan szemtelen, hogy – ahogy azt az előzetesben is láthattuk – beemeli a történetbe magukat az X-Men képregényeket, és ezt nagyon fifikás módon teszi. Bár a nagy X-Men csapatból Loganen és a professzoron kívül csak az albinó Kalibán tűnik fel, meg persze az X-23-as kislány – és pár újabb alak, de ez már túl erős szpojlerezés lenne , mégsincs az embernek hiányérzete, annyira kerek a sztori. Igaz, inkább westernt látunk, mint szuperhősfilmet: Jackman maga a Nincs bocsánat (1992), az A pankrátor (2008) és az Idegen a vadnyugaton (1953) keverékeként álmodta meg a sztorit egy átborozott éjszaka után, és ezt „adta el” Mangoldnak. Bár már a jövőben járunk, nincs szuperegyenruha, spéci járgány, kütyük és egyebek, és nem is kellenek, a nagy X pedig az utolsó képben megható és rendkívül eredeti módon tűnik fel. Talán az X-23 révén még folytatható is innen a sztori, bár erre kevés esélyt látok: ő remek mellékszereplő, de nem hős.

Negatívum: Az sajnos elég hamar kiderül, hogy a Johnny Cash-dallal kísért, hangulatos Logan-trailer csak beetetés volt, és a posztapokaliptikus hangulat csak a film első harmadára, a felborult víztoronyban és a mexikói senkiföldjén játszódó jelenetekre jellemző utána viszont mintha egy másik filmet néznénk. A korábbi X-Men blockbusterekben felépített világ viszont jóformán semmilyen szinten nincs jelen, azon kívül, hogy valaki X-Men képregényekként adta el Rozsomákék korábbi világmegmentéseit. Az, hogy mi történt Magnetóval, Viharral, Küklopsszal, Árnyékkal, Vadóccal és a többi közönségkedvenccel, sajnos nem derül ki, leszámítva néhány homályos utalást arra, hogy Xavier professzor nagyon-nagyon elszúrt valamit a múltban, ami talán a többiek halálát okozta, ezért is lett bezárva egy víztoronyba. Sajnos ezt a dramaturgiai hibát már nemigen lesz alkalma orvosolnia készítőknek, hiszen ez volt Hugh Jackman és Patrick Stewart utolsó X-Men mozifilmje. Nagy kár, mert ilyen stílusú blockbusterekből kellett volna több, hiszen a korábbi Farkasokat meg a legutóbbi Apokalipszist nem lehet megbocsátani a Foxnak.

Ítélet: 8/10