Amerika fegyverben (1985)

Al Pacino 1985-ös történelmi drámájában a színész egy olyan prémvadászt alakít, akit akaratán kívül belerángatnak az amerikai függetlenségi háborúba. A filmet nemcsak a kritikusok gyűlölték, de masszív bukás volt a mozikasszáknál is – mindenki legnagyobb meglepetésére, hiszen az a Hugh Hudson rendezte, aki négy évvel korábban a négy Oscar-díjjal elismert Tűzszekerekkel bizonyított; Pacino maga pedig nem kisebb sikert követően vágott bele a forgatásba, mint A sebhelyesarcú. A korabeli kritika elismerte, hogy a film látványosan ábrázolja a háború őrületét, de úgy érezték, a sztori maga akkora hülyeség, hogy semmi sem tudja megmenteni a produkciót. Az Amerika fegyverben egyébként majdnem derékba törte a sztár pályáját: a bemutató után négy évig nem vállalt új szerepet.

Az utolsó légió (2007)

Ridley Scott a Gladiátorral (2002) nem csak egy filmklasszikust készített el, de feltámasztotta a történelmi eposzok már évtizedek óta tetszhalott műfaját, az ún. „kardos szandálos” filmet. Hamarosan mindenki „olyan gladiátoros” filmet akart csinálni, ilyen lett Az utolsó légió (2007), amit a Weinstein fivérek rendeltek meg, a főszereplő Colin Firth személyéhez maga Harvey Weinstein ragaszkodott, Firth pedig

azért bólintott rá a dologra, mert úgy gondolta, ilyet még nem csinált. Hiba volt. 

Ő Aurelius római tábornok, aki azt a feladatot kapja, hogy mentse meg az utolsó nyugat-római császárt, a gyermek Romulust (Thomas Brodie-Sangster) a Rómára zúduló gótok markából, és útjuk során csatlakozik egy gyönyörű indiai harcosnő (Aishwarya Rai), majd rálelnek Julius Ceasar legendás kardjára. Az egész úgy, ahogy van, marhaság, és még rosszul is néz ki!

Köszönjük, hogy a hazáját szolgálta! (2017)

Az iraki és afganisztáni háború mély nyomokat hagyott az amerikai társadalom egy részében, a harcokat megjárt, társakat elveszítő, lelkileg és testileg sérült fiatalok ezrei tértek haza, élményeiket pedig több tucatnyi film örökítette meg. A tisztességes szándék nyilván mindegyiknél megvolt, a gond az, hogy

ezek az alkotások mind tök egyformák.

Jason Hall rendező is a sokadik olyan filmet készítette, amelyben egy poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő iraki veterán (Miles Teller) hazatérve nem találja a helyét, vagyis maga az alkotás sem túl izgalmas, az Irakban elesett férje sorsát kideríteni akaró özvegyet alakító Amy Schumer  pedig a lehető legrosszabb választás volt, jól le is húzták, és senkinek nem kerülte el a figyelmét a barna paróka, amivel komollyá akarták tenni a karaktert.  

10 meglepően rossz háborús film

Könnyű lehet rossz háborús filmet készíteni, mert nagyon sokan csinálják, de mi csak az igazán csapnivalók közül csemegéztünk.

Tovább

A bombák földjén (2008)

Az iraki háború során egy egyre veszélyesebb feladatokat vállaló, adrenalinfüggő tűzszerész (Jeremy Renner) vezetésével működő osztag munkáját bemutató film összesen hat Oscart nyert, amiből a legfontosabb Kathryn Bigelow rendezőnőnek jutott – az első nőként a kategória történetében. És itt a csavar, mert A bombák földjént mégis

rengetegen minden idők egyik legrosszabb háborús filmjének tartják,

nem azért, mert mint film rossz, hanem azért, mert magát az iraki háborút (szerintük) teljesen hiteltelenül adja vissza. Tény és való, a forrófejű tűzszerész, aki fittyet hány minden biztonsági előírásra, valószínűtlen figura, ahogy az is nehezen hihető, hogy képes profi mesterlövészként bajtársával kiiktatni több iraki orvlövészt is – akármilyen izgalmas is a kérdéses jelenet.

Sniper Special Ops (2016)

Vlagyimir Putyin kedvenc amerikai akcióhőse, Steven Seagal 2016-ban öt(!) filmet készített, ami alapján azt hihetnénk, hogy a festett szakállú mackó úgy dolgozik, kint az őrölt, de nem! Seagal minimális erőfeszítéssel darálja le „filmjeit”, amire ez a mesterlövész sztori is remek példa.

A 146 perces játékidőből úgy 10 percet láthatjuk, akkor is többnyire üldögél,

merthogy a társai (kényszerből) hátrahagyták, amikor egy, a tálibok által elrabolt amerikai kongresszusi képviselő megmentésére irányuló küldetés félresiklik. Most ellenséges területen kell túlélnie egy sebesült társával, és várnia, amíg a filmet valóban a hátukon viselő no name színészek megmentik őket egy öngyilkos misszió során. Seagalnak természetesen a szeme sem rebben, és abban a tíz percben is sokszor egy dublőrt látunk helyette.

A bátrak háborúja (2016)

A USS Indianapolis nehézcirkáló az amerikai haditengerészet büszkesége volt, végigharcolta a II. világháborút a Csendes-óceánon, sőt, ez a hajó szállította az első atombombát arra a bázisra, ahonnan a bombázógép elindult Hirosima felé. És ez okozta a hajó tragédiáját, mivel a titkos küldetés teljes rádiócsendet követelt meg, és amikor egy japán tengeralattjáró torpedója eltalálta, senki sem tudott a katasztrófáról.

Bár a legénység nagy része túlélte a robbanást, senki sem indult a keresésükre,

és napokon át próbáltak a túlélők életben maradni élelem és ivóvíz nélkül a cápáktól hemzsegő óceánban, a hajó parancsnoka, McVay kapitány irányításával. Természetesen őt alakítja Nicolas Cage, szokás szerint hatalmas hévvel nekiesve a szerepnek, és ez a legjobb dolog ebben a filmben, ami kicsit olyan, mint a Michael Bay-féle Pearl Harbor olcsó verziója.

A nagy mentőakció (2005)

A nagy mentőakció (2005) nem egy Ryan közlegény megmentése, ez világos. Merthogy egyetlen gyors, sebészi pontossággal kivitelezett akcióról van szó, amit összesen alig százhuszonegy katona hajtott végre az éjszaka sötétjében a Fülöp-szigetek dzsungelében, amire nem lehet azt mondani, hogy  ez döntötte el a II. világháborút. Ez egy ilyen műfaj, ezt a történetet csak úgy lehetett bemutatni, hogy megismerjük az akció hátterét, a tervezést, az előkészületeket és az érintetteket, a feladattal megbízott Ranger zászlóaljat és a megmentésre váró hadifoglyokat. A közönség sajnos nem erre számított, ráadásul Miramax és személyesen Harvey Weinstein mindenbe beleugatott, számos dolgon változtatott, és végül két évig dobozban hagyta a megnyirbált filmet, ami hatalmas bukás lett a mozipénztáraknál.

Egy katona élete (2015)

Íme, az iraki háborús film, ami arról vált híressé, hogy bemutatásakor mindössze 7 fontot hozott a mozipénztáraknál – az igazsághoz hozzátartozik, hogy

mindössze egy kicsi moziban vetítették a filmet

Lancashire-ben, ami aztán ment a streamingre. A fogadtatás ott sem volt sokkal jobb, ami köszönhető a karrierje mélypontján lévő Shia LaBeouf főszereplésének, egy tengerészgyalogost alakít, aki Afganisztánból hazatérve felesége és fia keresésére indul, miközben rá kell jönnie, hogy otthona sem jobb, mint az iraki harcmezők. LeBeouf bajtársát ráadásul az a Jai Courtney alakítja, akit nemzedéke legrosszabb színészének kiáltottak ki, vagyis a bukás borítékolva volt, pláne úgy, hogy a történetet egy borzasztóan megírt képzeletbeli szállal egészítették ki.

Kecskebűvölők (2009)

Bob Wilton (Ewan McGregor) riporter épp a nagy sztorit keresi, mikor találkozik Lyn Cassadyvel (George Clooney), aki az USA egyik kísérleti egységének katonája. Szerinte az új haderő, az "Első Föld Zászlóalj" bevetése során a háborúk teljesen új dimenziót nyernek, az egység tagjai ugyanis paranormális képességekkel rendelkező emberek, akik képesek az ellenség gondolataiban olvasni, falakon áthatolni, sőt, a szimpla tekintetükkel is ölni tudnak - például egy kecskét. Ez pont akkora marhaság, mint amilyennek hangzik, és ezen az sem változtat, hogy a magukat jediknek képzelő amerikai hippikatonák története kész agymenésnek hangzik, csakhogy a dolog tényleg megtörtént: a film egy tényfeltáró könyv alapján készült, és az USA hadserege tényleg kísérletezett a tudatmódosítás és befolyásolás különböző módszereivel. 

Műkincsvadászok (2014)

Európa még lángokban állt, amikor Roosevelt elnök kiadta a parancsot, hogy küldjenek egy különleges egységet a Birodalomba. A feladatuk: a nácik által elrabolt műtárgyak visszaszerzése és biztonságos helyre juttatása. És megalakul minden idők legkülönösebb kommandója: hét múzeumigazgató, művészettörténész és kurátor fegyvert és felszerelést kap, hogy ellenséges területen járjon túl a nácik eszén,

csempéssze nyugatra, amit bír, és ha lehet, maradjon életben.

Mindez papíron baromi izgalmasan hangzik, egy rakás értelmiségi a nácik ellen, olyan nevekkel, mint a rendezést is vállaló George Clooney, Matt Damon, Bill Murray vagy Cate Blanchett, akik láthatóan jól érezték magukat a forgatáson egymás társaságában, de az egészből csak valami nagy sületlenség jött ki, ami teljesen felejthető is volt egyben.