Jamie Bell – Billy Elliot

Stephen Daldry (Az órák) 2000-es rendezése annak idején akkora siker volt, hogy öt évvel később sikeres színpadi musical lett belőle – de még ha figyelembe is vesszük az egyszerre árnyalt és felemelő sztorit, nehéz elképzelni, hogy a forgatás idején 14 éves Jamie Bell nélkül a film ugyanekkorát szólt volna. A címszerepet alakító fiúnak azt kellett hitelesen ábrázolnia, hogy egy szénbányász apával, nehéz anyagi körülmények között felnőve az az abszurd vágya támad, hogy boksz vagy más férfias testmozgás helyett balett-táncos szeretne lenni.

Natalie Portman – Léon, a profi

Sokat olvashattunk már róla, hogy hogyan fedezték fel a gyermek Natalie Portmant (egy pizzériában), és hogy Luc Besson olyan tehetségesnek találta, hogy miatta írta fiatalabbra az eredetileg jó pár évvel idősebb Mathilda szerepét a mindössze 12 éves színésznő debütáló munkájában, a Léon, a profiban, amelyben valószínűtlen kötelék alakul ki két problémás figura, egy legyilkolt család egyetlen túlélője és egy morcos bérgyilkos között.

Portman az életkorára durván rácáfoló érettséggel hozta a karaktert,

amely koravénség a későbbiekben is jellemző volt rá, és amire azóta egy csodálatos karriert épített – talán az egyik legdicsőségesebbet a XXI. században.

Cooper Hoffman – Licorice Pizza

A túl korán elhunyt Philip Seymour Hoffman fiaként Cooper Hoffmannak úgy sikerült az édesapjával is rendszeresen együtt dolgozó Paul Thomas Anderson nosztalgikus mozijában olyasmit alkotnia, amivel kilépett az apja árnyékából, hogy közben valahogy jólesően ismerős is volt, amit csinált. A fiatalabb Hoffman Gary szerepében ugyanúgy lenyűgözte a nézőt, mint az általa játszott karizmatikus gyerekszínész a nála tíz évvel idősebb Alanát.

Alakításával a srác határozottan letette a névjegyét, hiszen olyan magabiztossággal hozta a figurát, mintha már hosszú évek és számos filmszerep lett volna mögötte.

Hailee Steinfeld – A félszemű

Habár azért, hogy nagyobb esélye legyen valamilyen díjat nyerni (például az Oscart, amit végül sajnos nem vitt haza), Hailee Steinfelddel úgy kampányoltak a 2011-es díjszezonban, mintha mellékszerepet játszott volna a Coen fivérek westernjében, de az igazság az, hogy a 13 éves lány nemcsak hogy a film majdnem összes jelenetében szerepelt, de

vita nélkül ő volt az alkotás szíve-lelke

– annak ellenére, hogy olyan profikkal játszott együtt, mint Jeff Bridges, Matt Damon vagy Josh Brolin. Mindezt a bravúrt ráadásul úgy sikerült véghez vinnie, hogy egyetlen egyszer sem játszotta túl a szerepét, mégis határozott, sőt kemény volt az apja gyilkosán bosszút állni vágyó Mattie Ross szerepében. Sajnos a színésznőről azóta kevesebbet hallani, de ezzel a teljesítményével örökre beleírta magát a filmtörténelembe.

Ez is érdekelhet

7 színész, akiből már az első filmje sztárt csinált

Van, hogy a tehetségnek, a szerencsének és a közönség szimpátiájának csodálatos konstellációja folytán egy színésznek nem kell apránként felépítenie mozifilmes karrierjét, elég egyszer nagyot dobnia ahhoz, hogy befusson.

Tovább

Edward Norton – Legbelső félelem

Nehéz elhinni, hogy ez az 1996-os thriller Edward Norton első mozija, hiszen ahogy nézzük a filmet, azt hihetnénk, hogy egy igazi sztárt látunk. A kegyetlen gyilkossággal megvádolt ministránsfiú szerepébe a fiatal színész mindent beleadott, sőt, még az alkotói folyamatban is részt vett – az például, hogy az általa megformált Aaron Stampler dadogjon, az ő leleménye volt. SPOILER! Ahogy a nagy fináléban az egész addig szinte éteri ártatlanságot sugárzó fiú egy csapásra átalakul gonosz, manipulatív gyilkossá, az a színjátszás magasiskolája,

amivel könnyedén lejátszotta a vászonról mindkét partnerét: Richard Gere-t és Laura Linney-t is.

Gabourey Sidibe: Precious – A boldogság ára

Lee Daniels 2009-es filmje nem túl könnyű néznivaló, ám ha megbirkózunk a megterhelő tartalommal (egy anyja által terrorizált túlsúlyos kamasz lányról szól, aki írástudatlan, az iskolában sem veszik emberszámba, és már második gyerekével terhes), nagyon sokat tud adni – köszönhetően elsősorban a teljesen tapasztalatlan Gabourey Sidibe játékának, aki úgy tudja megjeleníteni Precious szenvedéseit, hogy közben láthatjuk a reményt is felcsillanni. Sidibet Oscarra, BAFTA-ra és Golden Globe-ra is jelölték alakításáért, így annál nagyobb fájdalom, hogy ugyan pár évvel később még szerepelt néhány sokkal kevésbé fajsúlyos filmben (Hogyan lopjunk felhőkarcolót, A hét pszichopata és a si-cu, Agyas és agyatlan),

de utána átnyergelt a tévére, és ma már mozifilmben nem, csak sorozatokban láthatjuk (például az Amerikai Horror Storyban).

Jared Gilman és Kara Hayward – Holdfény királyság

Wes Anderson kamaszokat a középpontba állító 2012-es szerelmes filmjében nem lehet csupán az egyik szereplőt említeni, hiszen a Sam Shakuskyt játszó Jared Gilman és a Suzy Bishopot megformáló Kara Hayward abszolút egyenrangú alakítást nyújtottak.

Ebben a bűbájos felnövekvéstörténetben egyszerűen üdítően friss a jelenlétük,

és ösztönösen kerülik el azokat a modorosságokat, amelyek csapdájába egyébként egy színésznek nem nehéz beleesni, ha Anderson-filmben szerepel. A két koraérett gyerek szinte kiragyog az egyébként lenyűgöző szereposztásból (Bruce Willis, Bill Murray, Frances McDormand, Tilda Swinton, Edward Norton, Jason Schwartzman), és rájuk is nagy hatással lehetett a Wes Anderson-mozi, mivel továbbra is művészfilmes vonalon maradtak (Gilmant a Patersonban, Haywardot A régi városban láthattuk).

Alan Rickman – Drágán add az életed!

Alan Rickman esetében a

„jobb későn, mint soha”

szabálya érvényesült, hiszen már 42 éves volt, amikor megkapta Hans Gruber szerepét ebben a Bruce Willis nevével fémjelzett akciófilmes klasszikusban. Rickman persze nem volt tapasztalatlan – miután klasszikus színészi képzést kapott, sokat játszott színpadon és tévés produkciókban –, de a Die Hard főgonoszaként vásznon is rögtön akkorát alakított, hogy azonnal bekerült minden idők legikonikusabb filmes gonosztevői közé, később pedig olyan filmekkel öregbítette a hírnevét, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme vagy a Harry Potter-franchise darabjai.

Lupita Nyong'o: 12 év rabszolgaság

Lupita Nyong'o még ezeket az elképesztő tehetségeket felvonultató összeállítás névsorából is kiragyog, hiszen

A fiatal színésznő szinte húsba vágó erővel jelenítette meg a brutális rabszolgatartó ültetvényes (Michael Fassbender) által folyamatosan kínzott Patsey szenvedéseit, valami olyan természetességgel, hogy az egész riasztóan igazinak tűnt. Nyong'o ráadásul szerencsére azon színészek sorát erősíti, akik nem maradtak „egyslágeresek”, így a nagy kiugrás után olyan további kiváló filmek vártak rá, mint például a Mi Jordan Peele-től, a Fekete Párduc és folytatása vagy a Star Wars: Skywalker kora. Legközelebb a Hang nélkül: Első napban láthatjuk.

(via Collider)

Ez is érdekelhet

10 sztár, aki nulla tapasztalattal is rögtön főszerepet kapott

Hollywoodban nem elég tehetségesnek lenni, a sikerért keményen meg is kell dolgozni. Kivéve azoknak a színészeknek, akiknek akkora szerencséjük (vagy kisugárzásuk) van, hogy már látatlanban bizalmat szavaztak nekik a filmesek.

Tovább