Nagyszerű háborús filmek, amiket igazi veteránok rendeztek

Az, aki megjárta az igazi csatatereket, nyilván teljesen másként néz egy háborús történetre - és másként is rendezi meg!

Felhasználhatóak voltak (1945) - John Ford

Az Egyesült Államok hadba lépése után az addig főleg westernfilmjeiről ismert John Ford az amerikai hírszerzés, az Office of Strategic Services (OSS) szolgálatába állt, annak fotódokumentációs részlegét vezette. Ebben a minőségében számos veszélyes küldetésen vett részt, amelyek közül a legismertebb a Csendes-óceáni hadszíntéren lezajlott, sorsfordító Midway-i ütközet volt. Itt Ford a japánok által bombázott sziget legmagasabb pontján, egy víztorony tetején állította fel kameráját, és akkor sem állt le a filmezéssel,

amikor pár méterre tőle robbantak a bombák, és egy repesz meg is sebesítette.

A normandiai partraszállásnál is ott volt, de a kormány nem használta fel az ott készített anyagot a rengeteg halott amerikai katona látványa miatt. A rendező visszatérő filmje a világháború egyik kevésbé ismert epizódját dolgozta fel. A vesztes Fülöp-szigeteki hadjárat során egy merész, de pusztulásra ítélt torpedónaszád egység sorsát mutatta be, olyan sztárokkal mint John Wayne, Donna Reed vagy a történetesen pont torpedónaszádon szolgált Robert Montgomery – aki Ford lábtörése után be is ült a rendezői székbe.

Forrás: MGM

 

 MacArthur (1977) - Joseph Sargent

A kultikus Hajsza a föld alatt (1974) rendezője, Joseph Sargent a II. világháború amerikai szempontból egyik legvéresebb, legfontosabb csatájának, az Ardennek-i ütközetnek volt a veteránja, ahol hóban és fagyban küzdött az áttörni készülő német csapatok ellen. Ehhez képest 1977-es filmje a forró Csendes-óceáni hadszíntéren játszódik, és az egyik legellentmondásosabb amerikai tábornok pályafutását mutatja be a japán támadástól a Fülöp-szigetek ellen a koreai háború egyik legvitatottabb mozzanatáig, amikor Douglas MacArthur hajlandó lett volna a konfliktusba „önkéntes” csapatokkal beavatkozó Kínát is megtámadni,

ami atomháborúhoz vezetett volna.

A film az MGM válasza volt a rengeteg díjat begyűjtő A tábornokra(1970), de hiába volt az igazi MacArthurra rendkívül hasonlító Gregory Peck nagyszerű alakítása, nem vert túl nagy port bemutatásakor.

Forrás: MGM

 

A nagy vörös egyes (1980) - Samuel Fuller

A legendás Samuel Fuller rendező-forgatókönyvíró a saját háborús kalandjait örökítette meg a filmben, amelynek címe az 1. gyalogoshadosztály becenevére utal – ez az alakulat  számított az amerikai hadba lépéskor a legjobban felszereltnek, a legnagyobb harcértékűnek. A hadosztály katonái, akárcsak maga Fuller, részt vettek már 1942-ben az észak-afrikai sivatagi harcokban, majd 1944 júniusában a normandiai partraszállás során az elsők között léptek francia földre, és egészen Csehszlovákiáig jutottak, közben koncentrációs táborokat szabadítva fel.  A film hőse a névtelen amerikai őrmester (a szintén veterán Lee Marvin), aki már az első világháborút is megjárta, és mindig gondoskodik embereiről – például az író-rendező alteregójául szolgáló Griff közlegényről (Mark Hamill), aki a szemük láttára lesz zöldfülű újoncból tapasztalt veterán gyilkológép. A Ryan közlegénnyel összehasonlításban Fuller szerény költségvetésű, nagyrészt Izraelben forgatott műve persze elszürkül, de a maga idejében nem volt rossz vállalás.

Forrás: United Artists

 

M.A.S.H. (1970) – Robert Altman

Amerika hadba lépése után Robert Altman 18 évesen jelentkezett a légierőhöz, ahol aztán B-24-es nehézbombázó pilótájaként harcolt a Csendes-óceáni hadszíntéren.

Összesen 50 bevetésen repült, ami nagyon magas szám, ismerve a légierőben szolgálók nem túl kedvező túlélési arányát.

Leszerelése után íróként és forgatókönyvíróként dolgozott, majd tévésorozatokat rendezett, míg el nem jött a nagy áttörés a M.A.S.H.-nek köszönhetően.  A történet a koreai háború idején játszódik egy mozgó katonai kórházban. A főszereplő sebészek (Donald Sutherland és Elliott Gould) minden erejükkel azon vannak, hogy a maguk módján enyhítsék a katonaélet elviselhetetlenségét. Miközben

életeket mentenek meg és szétroncsolt testeket varrnak össze,

hangszórókon át közvetítik egyik társuk szerelmeskedését, lelopják a budi falát a főnővér elől: nem szűkölködnek fantáziában és humorban, csupán egy tulajdonságukból van a szokásosnál egy kicsit kevesebb: gátlásból. Minden idők egyik legsikeresebb háborús vígjátékát 5 Oscar-díjra jelölték, és egy arany szobrocskát el is nyert.

Forrás: 20th Century Fox

 

Lenni vagy nem lenni (1983) - Mel Brooks

Ha valakiről, hát a vígjáték-specialista Mel Brooks biztos nem nézné ki senki, hogy végigharcolta a nyugat-európai hadjáratot. Pedig Brooks, aki magas IQ tesztjével akár tiszt is lehetett volna, különleges kiképzést kapott, hogy a tüzérségi megfigyelők kiemelten veszélyes munkáját végezhesse, majd egy utászegységhez vezényelték,

ahol taposóaknák felkutatása és hatástalanítása volt a dolga,

de egysége pontonhidakat vert fel és más veszélyes feladatokat végzett ellenséges tűz alatt.  Brooks tizedesként szerelt le, és filmes karrierje során ritkán mondott le a lehetőségről, hogy gúnyt űzzön a nácikból. Ezt tette ebben a filmjében is – a rendező kivételesen nem ő volt, hanem korábbi munkáinak koreográfusa, Alan Johnson - , de főszereplőként és producerként mindent a kezében tartott. Sőt, a női főszereplő, Anne Bancroft is a felesége volt, és még a fia is feltűnik a filmben – ami mellesleg egy 1942-es Ernst Lubitsch klasszikus remake-je, amit a nagyszerű Lengyel Menyhért írt!

Forrás: 20th Century Fox

 

Menekülés a győzelembe (1981) - John Huston

Sok kollégájához hasonlóan John Huston felajánlotta szolgálatait a hadseregnek, ahol aztán a hírszolgálati egység (Army Signal Corps) vezetését bízták rá, ahol századosi, majd őrnagyi rangban szolgált. Komolyan vette a dolgot, és

gyakran a frontvonalban, ellenséges tűz alatt dolgozott.

Három fontos dokumentumfilmet készített, a Report From the Aleutianst, az olasz front egyik kudarcba fulladt támadását feldolgozó the Battle of San Pietót és a hazatért, lelkileg is sérült veteránokkal foglalkozó Let There Be Lightot. A gond az volt, hogy ezek

túlságosan is drámaian mutatták be a háborút,

így nem kerülhettek a nagyközönség elé, nem úgy, mint a nálunk forgatott Menekülés a győzelembe, amely Fábri Zoltán 1961-es Két félidő a pokolban című filmje alapján készült. Hősei szövetséges hadifoglyok, akik civilben focisták voltak, és akikkel egy focibolond német tiszt meccset szervez a saját emberei ellen Párizsban, nem sejtve, hogy ezzel remek lehetőséget biztosít számukra a szökéshez. A kissé naiv történetben olyan sztárok szerepelnek, mint Michael Caine, Max von Sydow, vagy a futball legenda Pelé.   

Forrás: Duna Televízió

 

A szakasz (1986) - Oliver Stone

Az ekkor Hollywoodban már befutott forgatókönyvírónak számító Oliver Stone rendezői bemutatkozásában saját vietnámi háborús élményeit mesélte el. Stone 1967 szeptemberétől 1968 novemberéig szolgált Vietnámban, először egy gyalogoshadosztályban, majd egy légi szállítású zászlóaljnál, és kétszer is megsebesült. Filmbeli alteregója a háborúba önkéntesként jelentkező Chris Taylor (Charlie Sheen), akinek sokat kell tanulnia mind az ellenségről, mind a saját hadseregéről, és ebben két veterán őrmester is segítségére van. A humánus Elias (Willem Dafoe) törődik az embereivel, vigyáz a civil lakosságra, míg a sebhelyes Barnesnak (Tom Berenger) és az embereinek semmi sem számít,

hidegvérrel kivégzik az ártatlan civileket is.

Nem csoda, hogy a két harcedzett férfi egymás ellen fordul, és Chrisnek választania kell, melyik oldalra áll, miközben a vietkong támadásba lendül. A hiteles és izgalmas, 4 Oscar-díjat elnyerő film azóta a vietnámi háború alapvetése lett, ráadásul elérte, hogy Charlie Sheent egy időre komoly színésznek tekintsék, de az igazi főhős itt az Eliast alakító Willem Dafoe, aki ezzel a szereppel robbant be.

Forrás: 20th Century Fox