Anna Karenina (1997)

Lev Nyikolajevics Tolsztoj örökbecsű klasszikusát ezúttal Bernard Rose dolgozta fel, a világirodalom legismertebb orosz szerelmespárját pedig francia és egy angol színész játssza el. Anna Karenina (Sophie Marceau), a gyönyörű asszony, nagy tekintélyű férjével és kisfiával él a XIX. század végén Oroszországban. Egy rokonlátogatás alkalmával találkozik a fiatal, vonzó Vronszkij gróffal (Sean Bean, kissé furcsa választásként), és első látásra egymásba szeretnek. Bár tisztában vannak a következményekkel, szembefordulnak környezetükkel, és vállalják szerelmüket. Ám önpusztító szenvedélyük, a kor társadalmának vaskalapos erkölcsei megakadályozzák boldogságukat.

Hűség (2000)

Clelia (Sophie Marceau), a tehetséges kanadai fotós Párizsba költözik a gyengélkedő anyjával, miután szerződést köt az egyik bulvár napilappal. A lány Cleve-nek (Pascal Greggory), a léha fiatalembernek a menyasszonya, aki a családja kiadóját vezeti. Mielőtt azonban feleségül menne hozzá, találkozik Nemóval (Guillaume Canet), a ragyogó fotóssal, aki félreérthetetlenül tudtára adja, hogy szívesen lefeküdne vele. Annak ellenére, hogy erős vonzalmat érez Nemo iránt, Clelia megmakacsolja magát, úgy dönt, hogy tiszteletben tartja a házassági fogadalmát. Sophie Marceau és a lengyel rendező, Andrzej Zulawski 16 évig voltak egy pár, és négy közös filmet készítettek ezalatt, ez az utolsó közülük.

Marquise (1997)

Franciaország a 17. században, XIV. Lajos uralkodásának idején. Egy vidéki városba érkezik Moliére színtársulata. A csoport egyik tagja felfedez egy gyönyörű utcai táncosnőt, és miután meglátja benne a tehetséget, Moliére (Bernard Giraudeau) befogadja Marquise-t a társulatba, és Versailles-ba viszi, ahol a Napkirály előtt kell táncolnia. A lány azonban kiábrándul, amikor a két felvonás között abba kell hagynia a táncot. Eltökélt célja, hogy híres színésznő lesz belőle. És ha erre Moliére társulatában nincs módja, akkor majd a rivális író, Racine (Lambert Wilson) segítségével fogja elérni azt.

James Bond: A világ nem elég (1999)

James Bondnak (Pierce Brosnan) egy meggyilkolt olajmágnás látszólag védtelen lányát (Sophie Marceau) kell megvédenie a rá leselkedő veszélyektől. Egy szó szerint "agyafúrt" gonosztevővel kell felvennie a harcot: Renarddal (Robert Carlyle), akinek őrült tervei az agyában megragadt puskagolyónak köszönhetően születnek. Elektra King karaktere eleinte a klasszikus Bond-lány vonalat viszi, majd átfordul klasszikus gonoszba, és túlzott önbizalma okozza a vesztét, de addig többször is az ujja köré csavarja Bondot. És Sophie-nak iszonyatosan jól áll ez a szerep, amiben végre egy jó adag keménységet is mutathat.

A film megnézhető az HBO GO kínálatában

D'Artagnan lánya (1994)

Sophie Marceau-nak mindig is jól álltak a kosztümös szerepek – egy évvel korábban játszotta el a Fanfan főszerepét, és Bertrand Tavernier is erre épített, amikor „kibővítette” Dumas klasszikusát. Amely szerint a legendás királyi testőrnek, D'Artagnannak volt egy lánya, Éloise, aki szép volt, romantikus és merész, de egy zárdában nőtt fel. A zárdafőnöknő meggyilkolásának megrázó élménye után a lány tudomást szerez egy titkos merényletről, melyet Crassac herceg és a "Vörös Hölgy" tervez a király ellen. Elindul hát Párizsba, hogy megkeresse apját, és rábeszélje, hogy barátai - Athos, Porthos, Aramis - társaságában álljon újra XIV. Lajos szolgálatába.  

Zsaruszerelem (1985)

Mangin (a még karcsú és fiatal Gérard Depardieu), a párizsi rendőr híres brutális megoldásairól és a gyengédebbik nem iránt érzett olthatatlan vágyáról. Egy ügy kapcsán azonban a szokásosnál is veszélyesebb vizekre evez. Egy tunéziai drogkereskedő bandát készül felszámolni, amikor megismerkedik Noriával (Sophie Marceau), az egyik bandatag barátnőjével. Noria szépsége és titokzatossága teljesen rabul ejti, és a szexmániás rendőr hamarosan a saját szenvedélye áldozatává válik. Maurice Pialat talán ma már kissé régimódinak tűnő zsarumesét mond el, ami a maga korában még abszolút tabudöntögető volt.

Anthony Zimmer (2005)

Anthony Zimmert, a zseniális bűnözőt a világ valamennyi rendőrsége üldözi. Senki sem tudja, hogy néz ki, de Akermannak (Sami Frey), az elszánt zsarunak van egy aduásza a többiekkel szemben: tudja, hogy Zimmer mindent kockára tenne csak azért, hogy újra láthassa Chiarát (Sophie Marceau). Csakhogy a nő is sejti, mire megy ki a játék, ezért egy vadidegen férfit (Yvan Attal) környékez meg, és úgy tesz, mintha ő lenne az, akit mindenki el akar kapni. A fordulatos és szerethető filmből csapnivaló amerikai remake készült Johnny Depp és Angelina Jolie főszereplésével Az utazó (2010) címmel

Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984)

Egy örökzöld a frissen sztárrá vált Sophie Marceau-val és a már ekkor is legenda Jean-Paul Belmondóval, aki kénytelen azt hazudni a váratlanuk hazatoppanó feleségének, hogy az ismeretlen és feltűnően csinos hölgy nem a szeretője, hanem a sosem látott lánya. Lesz is nagy kavarodás az ezt követő kényszerű családi együttlétből. A Jean Poiret színdarabja alapján készült film volt a nemrég elhunyt Belmondo karrierjének legsikeresebb filmje – és ez csinált szexszimbólumot a francia film hamvas üdvöskéjéből!

Huhogók! (1988)

Philippe de Broca Balzac regényére támaszkodva dolgozta fel az amúgy is véres francia forradalom egyik legkegyetlenebb epizódját, a klerikális, királypárti Vendée-i felkelést. Ennek középpontjában találja magát Celine (Sophie Marceau), a jóságos de Kerfardec báró (Philippe Noiret, aki a D’Artagnan lányában is az apját játszotta) fogadott lánya, akinek a lázadók oldalán harcoló arisztokratikus Aurele (Stéphane Freiss) és a köztársasági csapatokat vezető Tarquin (Lambert Wilson) között kéne választania. Persze nincs jó választás, mert a két oldal egymással verseng az embertelenségben.

Házibuli (1980)

És íme, a film, ami a kis Sophie Danièle Sylvie Maupu-ből sztár csinált Sophie Marceau néven, és amely a 80-as évek egyik legnagyobb slágerfilmje lett – még úgy is, hogy hozzánk 5 év késéssel jutott el. Hősnőnk, a 13 éves Vic élete első házibulijába készül, ahol az első szerelem is várja. A kérdés csak az: vajon a szerelemben meddig mehet el, hol érnek véget a szülők által felállított korlátok, és a saját félelmek az ismeretlentől. A történet – amelyet eredetileg tévésorozatnak szántak – persze úgy teljes, hogy követhetjük Vic apját (Claude Brasseur) és anyját (Brigitte Fossey), akik tizenöt év házasság után krízishelyzetbe kerülnek, és váratlanul hasonló helyzetben találják magukat, mint kamasz lányuk...