A Kapj el, ha tudsz!-ról, a Fedőneve: Donnie Brascóról vagy a Charlize Therontól elképesztő átalakulást követelő A rémről mind tudjuk, hogy valós események ihlették. Mutatunk hét olyan izgalmas alkotást, amelyekről viszont kevésbé köztudott.
Holtodiglan (2014)
Azt mindenki tudja, hogy David Fincher Ben Affleck és Rosamund Pike főszereplésével készült, zajos kritikai és közönségsikert aratott thrillere a két évvel korábban megjelent bestselleren, Gillian Flynn regényén alapul. Azt már kevésbé, hogy az írónőt is megihlette valami, méghozzá Laci Peterson meggyilkolása, amelyről itt olvashatunk részletesebben. Az amerikai háziasszony rejtélyes esetéről több dokumentumsorozat és film is készült (az egyik, The Staircase címmel jelenleg is streamelhető a Netflixen), de a Holtodiglanról nem hirdették, hogy szintén ezen alapul. Akit érdekelni kezdett a téma, az egyébként hamarosan ismét találkozhat vele, hiszen májusban érkezik az HBO Maxra Az utolsó lépcsőfok című sorozat, amelyben Toni Collette és Colin Firth főszereplésével adják elő a bűnügyi sztorit.
Psycho (1960)
Alfred Hitchcock klasszikusa az évtizedek során horror- és thrillertörténeti mérföldkővé vált, és annyi remake, reboot, folytatás, sőt még sorozatverzió is készült belőle, hogy könnyű megfeledkezni róla,
hogy maga a Psyhco sem eredeti sztori.
Abban az értelemben legalábbis, hogy nem Hitchcok kútfejéből pattant ki az ötlet, hanem egyrészt Robert Bloch regényét vette alapul (miután megvásárolta a filmes jogokat, a rendező állítólag felvásárolt annyi példányt a könyvből, amennyit csak tudott, hogy minél kevésbé legyen ismert a befejezése), amit összegyúrt a valóban létezett sorozatgyilkos, a Blochot is inspiráló Ed Gein alakjával. Gein rémtetteiről itt olvashatunk részletesebben.
Halloween – A rémület éjszakája (1978)
Bizony, a Halloween Michael Myersét is mintázták valakiről – bár a listán szereplő többi filmtől eltérően itt nem a sztorit merítették valahonnan, hanem magát a figurát. Amikor ugyanis John Carpenter író-rendező azóta klasszikussá vált slasherén dolgozott, ellátogatott egy elmegyógyintézetbe is, hogy legyen némi tapasztalata, és ott találkozott egy gyerekkel, akit úgy írt le, hogy
egészen „baljós” volt a tekintete.
A gyerekfigura és a baljós, halott tekintet inspirálta Carpentert az egyik leghírhedtebb filmes gonosz, Michael Myers megteremtésére.
Wolf Creek – A haláltúra (2005)
Ennek az ausztrál horrorfilmnek hiába hangzik úgy a sztorija, mint a jól ismert horrorklisék egymásutánja (három fiatal nyaralni indul, de mikor lerobban az autójuk, féktelen bulik helyett egy gyanús helybéli vár rájuk), szintén valós eseményeken alapul. A Wolf Creeket sosem ismerte el igazán a kritika, de az évek során kialakult a maga rajongótábora, és kultikus kis darabbá nőtte ki magát, olyannyira, hogy két folytatás is készült hozzá. De még a rajongók közül is csak kevesen tudják, hogy Greg McLean ismeretlen színészekkel forgatott rendezése két valódi gyilkos sztorijából merített: az egyikük, Bradley Murdoch az autójából rabolt el két turistát, és a férfit meg is ölte, a másik, Ivan Milat pedig hátizsákos túrázókat kínzott és gyilkolt meg.
A bárányok hallgatnak (1991)
A bárányok hallgatnak mára olyan legendássá vált, hogy senkinek sem jutna eszébe firtatni, hogy igazi-e az alapja. A benne szereplő ikonikus kannibál pszichiáter, Hannibal Lecter minden idők egyik leghíresebb fiktív sorozatgyilkosává nőtte ki magát – de nem is ő az, akit valós személyről mintáztak. A Buffalo Bill gúnynevű figura, aki után Clarice Starling Lecter segítségével nyomoz,
minimum három, valóban létező pszichopatából lett összegyúrva:
a nőket megnyúzó gonosztevőben a már említett Ed Gein, Ted Bundy és Edmund Kemper alakja egyesül – de az alkotók vélhetően más, kevésbé ismert bűnözők figuráját is felhasználtak.
A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)
Ed Gein biztosan tart valami nem hivatalos rekordot, hiszen csak a mi listánkon ez a harmadik film, amit az ő alakja inspirált. A sírrabló, kannibál, sorozatgyilkos és embernyúzó rém figurája ihlette Tobe Hoopert Bőrpofa megalkotására, akit a forgatókönyv egy egész rémes családdal ajándékozott meg, csupa hasonszőrű pszichopatával. Hooper persze alkotásával nemcsak ijesztgetni akart, hiszen A texasi láncfűrészes mészárlás azon ritka horrorfilmek egyike, amelyek mondanivalóval is bírnak: a két évvel a Watergate-ügy után bemutatott mű társadalmi-politika szatíraként is megállja a helyét, így nem olyan meglepő, hogy az eredeti gyilkos alakjából az alkotók mindössze a sírrablás és az áldozatok megnyúzásának motívumát tartották meg.
A snowtowni gyilkosságok (2011)
A Wolf Creekhez hasonlóan ausztrál alkotás ez a méltatlanul alulértékelt bűndráma, amely nyomtalanul tűnt el a mozikból, de a kritikusok körében nem véletlenül számít elismertnek. Justin Kurzel rendezése az 1992 és 1999 között a dél-ausztráliai Adelaide környékén elkövetett gyilkosságokat mutatja be, melyek során három férfi, John Bunting, Robert Wagner és James Vlassakis kínzott és ölt meg, majd rakott hordókba pedofilokat, melegeket vagy egyszerűen csak olyanokat, akiket túl gyengének találtak. A filmbeli eseményeket egy Jamie nevű kamaszfiú szemszögéből ismerjük meg, aki kap egy valódi apafigurát édesanyja új barátja, John személyében – az elkövetők nevével való egyezés pedig nem a véletlen műve: kiderül, hogy John kegyetlen gyilkos, aki hamarosan bevonja tevékenységébe a fiút is. A filmről itt olvasható részletesebb kritika.
(via ScreenRant)
