Igazából szerelem (2003) – Andrew Lincoln

Két oka is van annak, amiért Andrew Lincoln, akit azóta leginkább Rick Grimes-ként ismerünk a The Walking Deadből, rühelli egyik legnépszerűbb alakítását. A sztori szerint ő Mark, aki a legjobb barátja feleségére nyomul, és egy azóta mémmé vált jelenetben vall neki szerelmet, súgókártyák segítségével. Ezt az epizódot azóta sokan kritizálták, mondván, hogy a Mark által választott módszerek ma már zaklatásnak és/vagy érzelmi zsarolásnak minősülnének, akármilyen cukik is azok a szöveges táblák.

A forgatásra visszaemlékezve később maga Andrew Lincoln is úgy nyilatkozott, hogy voltak kétségei. Elmondta, hogy nagyon könnyű volt felvenni a jelenetet, mert csak állnia kellett az ajtóban, tartania a kártyákat és nagyon szerelmesnek lennie Keira Knightley-ba; közben viszont azt kérdezgette a rendezőtől, hogy „biztos vagy benne, hogy nem fogok egy perverz zaklatónak tűnni?” Richard Curtis utólag elismerte, hogy a határon táncoltak a karakterrel, de tudta, hogy Lincoln őszinte és nyíltszívű alakítása miatt képesek lesznek megúszni. A másik ok, amiért a színész rühelli az alakítását, egyszerű:

„Minden idők legromantikusabb filmjében én vagyok az egyetlen fickó, aki nem tud becsajozni”.

A muzsika hangja (1965) – Christopher Plummer

Íme, egy örök klasszikus és egy legendás színész, mi baj lehetett itt, kérdeznéd, kedves olvasó, és el is áruljuk rögvest. A filmbeli család fejét, von Trapp századost alakító, tavaly elhunyt Christopher Plummer ugyanis egy gigantikus giccsnek tartotta az öt Oscar-díjjal jutalmazott musicalt, amit csak A muzsika taknyaként (The Sound of Mucus) szokott emlegetni. Egy, a The Hollywood Reporternek adott interjúban elárulta: „A történet rémesen szentimentális és nyálas volt. Nagyon keményen dolgoztunk, hogy akár csak egy morzsányi humort csempésszünk bele, de ez a munka olyan volt, mint egy döglött lovat korbácsolni: reménytelen.”  Azt viszont véletlenül sem akarjuk sugallni, hogy Plummer szavai mögött az állt, hogy ő nem vihetett haza díjat, és jelölést sem kapott az Oscaron…

A szürke ötven árnyalata (2015) – Jamie Dornan  

Jamie Dornan egy 2017-es, a GQ magazinnak adott interjújában egyértelművé tette, hogy egyáltalán nem bírja A szürke ötven árnyalatában általa alakított karaktert.

„Hát ő nem az a fajta srác, akivel kijönnék.

Minden haverom laza és vidám  el sem tudom képzelni, hogy egy kocsmában meginnék vele egy korsó sört” – magyarázta. Az északír színésznek más oka is volt, hogy ne bírja Mr. Greyt: bár a számos intim jelenet közül volt olyan, amit távirányítású kamerával vettek fel, neki és a női főszerepet alakító Dakota Johnsonnak sokszor órákat kellett meztelenül töltenie az egész stáb előtt, mire minden felvétel sikerült – annak ellenére, hogy voltak testdublőreik. Dornannek ráadásul masszív edzésen és diétán kellett átesnie a forgatás előtt, hogy fizikailag a legjobb formáját nyújtsa (napi öt adag protein shake-et kellett például meginnia, az elsőt ráadásul minden nap pontban hajnali négykor), és még a forgatás alatt is napi több száz felülést kellett csinálnia.

Boogie Nights (1997) – Mark Wahlberg

Mark Wahlberg régen szeretett vadulni – ma már tisztességes üzletember, óriási sztár és családapa, aki kínosan figyel az imidzsére. Például arra, hogy mindig hitbuzgó katolikusnak tűnjön. Talán ezért is van, hogy Wahlberg ma már sajnálja, hogy a Boogie Nightsban egy pornósztárt játszott – olyannyira, hogy vezekelni próbált, és megbocsátást kért az égiektől. 2017-ben ezt mondta a Chicago Tribune-nak: „Csak azt remélem, hogy Isten nagy filmrajongó és egyben megbocsátó is,

mert a múltamban rossz döntéseket hoztam. A Boogie Nights ott van a lista élén.”

Tény és való: az egykori Marky Mark először nem akart igent mondani a szerepre (amire egyébként Leonardo DiCaprio ajánlotta be), de nem a szaftos részek miatt, hanem azért, mert akkor jött ki a hasonló témájú Showgirls, ami nagyon rossz kritikákat kapott, és a színész ettől egy kicsit megijedt. Pedig nyilvánvalóan élvezte a forgatást: később el is dicsekedett azzal, hogy elcsórta és hazavitte a film végén használt méretes műpéniszt. A megoldás tehát arra, hogy miért utálja ezt a filmjét, inkább abban keresendő, hogy ma már tart attól, mit fognak szólni a gyerekei, ha egy nap megnézik...

Star Wars: Egy új remény (1977) – Alec Guinness  

Sir Alec óriási sztárként – és gyakorlatilag az egyetlen klasszikus értelemben vett színészként – csatlakozott az akkor teljesen ismeretlen főszereplők mellé az első Csillagok háborúja-moziban, és soha nem titkolta, mennyire gyűlölte a filmet. „A pénzt leszámítva megbántam, hogy beszálltam. Jópofa dolog az egész, de nem színészi munka, az abszolút siralmas párbeszédeket folyton átírták, de soha nem lettek jobbak, én pedig túl öregnek éreztem magam ahhoz, hogy megtaláljam a hangot ezekkel a fiatalokkal." Az elképesztő siker azután jócskán meglepte, de ez mit sem változtatott a véleményén. Önéletrajzi kötetében Guinness elmesélte, hogy egyszer egy srác autogramot kért tőle, és azzal dicsekedett, hogy már több mint százszor látta a Csillagok háborúját. A sztárt mindez nem hatotta meg:

azzal a feltétellel dedikált az illetőnek, ha soha többé nem nézi meg a filmet.

Vissza a jövőbe (1985 ) – Crispin Glover

Nem volt főszereplő, de Crispin Glover kulcsfontosságú figurát játszott a Vissza a jövőbe (1985) című filmben, hiszen ő volt Marty McFly leendő potenciális apja, George, akiből férfit kellett faragni, hogy időutazó hősünk egyáltalán megfoganhasson. Így Glovernek is helye volt a folytatásban, de a stúdió spórolni akart a színészen, aki így emlékszik vissza.

„Szerettem volna benne lenni a filmben, csakhogy nekem feleannyit kínáltak,

mint Lea Thompsonnak vagy Thomas F. Wilsonnak, akiknek hasonló kaliberű szerepe volt, amit nem találtam igazságosnak.” 

A film készítői azonban nem mondtak le a karakterről: fogták az első részben a sminkesek számára Glover arcáról levett gipszmintát, amiből maszkot készítettek, és amit egy Jeffrey Weissman nevű színészre tettek fel, hogy eljátssza Marty apját. Glover azonnal perelt, mondván, engedélye nélkül használták az arcát, ám az ügy nem jutott el a bíróságig, a stúdió ugyanis fizetett a Hollywoodban precedensnek számító ügyben, nem is keveset. Később az is kiderült, hogy nem csak pénzügyi vonzata volt annak, hogy a színészt kihagyták, ő ugyanis semmivel sem volt elégedett, és folyton a kérdéseivel és problémáival zaklatta Robert Zemeckis rendezőt, valószínűleg azért, mert nem értette az egész időutazós koncepciót.

Az amerikai tini titkos élete (2008) – Shailene Woodley  

Amikor Shailene Woodley elfogadta a felkérést élete első főszerepére, Az amerikai tini titkos életére, még nem sejtette, mire vállalkozik. A cím alapján egy jó kis bulis szériáról volt szó, ő pedig csak a sorozat első három epizódjának forgatókönyvét olvasta el – amiből még nem derült ki, hogy

amivel a színésznő messzemenően nem értett egyet.  2020-ban a Bustle-nek adott interjújában azt mondta, hogy ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit valaha meg kellett tennie, mivel a sorozatban való szereplésével elárulta a saját meggyőződését és értékrendjét. Ráadásul elkövette azt a hibát is, hogy olyan szerződést írt alá, ami kötelezte a szereplésre az újabb évadok berendelése esetén is – így végül 2008 és 2013 kötött összesen 121 epizódban kellett eljátszania Amy Juergenst, az istenfélő tinilányt.

Felkoppintva (2007 ) – Katherine Heigl

Nem sokan ismerték a babaarcú színésznőt Judd Apatow fergeteges vígjátéka előtt (leszámítva persze A Grace klinika rajongóit), ő azonban masszív fikázással köszönte meg a lehetőséget. Heigl minden adandó alkalommal kritizálta a szerinte übermacsó író-rendezőt és a főszereplő Seth Rogent. Egy 2008-as interjúja során azt is kijelentette, hogy nem igazán ért egyet azzal, ahogy a nőket ábrázolják a filmben. „Szélsőségesen mutatják be a karaktereket, a nőket sótlannak és karót nyeltnek ábrázolják, míg a férfiakat vicces, szerethető figuraként.

Miért ilyen örömgyilkos a nő, akit játszom? Miért kell így bemutatni a nőket?”

– fakadt ki (ami persze marhaság, mert a filmbeli nővére kifejezetten jó arc, igaz, az őt alakító Leslie Mann a rendező felesége). Heigl azt is elárulta, hogy nehéz időszak volt számára a filmforgatás, mivel a karakterét túl beszűkültnek és kontrollmániásnak találta, ráadásul lehetősége sem volt, hogy változtasson ezen.

(via Looper)