A Netflix kritikailag is elismert és igen népszerű sorozatát a Breaking Badhez szokták hasonlítani, pedig igazából semmihez sem fogható, de, ha nagyon kell, akkor a Trónok harcát is érdemes megemlíteni.
Kijött a negyedik és egyben utolsó évad első hét része. A pontos befejezésnek még nincs hivatalos dátuma, így egyelőre ezzel kell beérnie az Ozark rajongóinak. A jól megszokott, kimért, megfontolt, lassú tempóban csoszogó cselekményt megtörő hirtelen és brutális pillanatok végül megmutatják az irányt, hogy merre fog haladni a történet. Szpojlerek nélkül legyen elég annyi, hogy
a Byrde család így vagy úgy, de magára haragított mindenkit, akivel valaha is kapcsolatba lépett. És ez most akkora gebasz, amiből nem lehet egyszerű matekkal vagy érzelmi zsarolással, manipulálással kimászni.
A cselekményt nem részletezném különösebben. Túl sok minden történt ahhoz, hogy össze lehessen foglalni. Viszont itt térnék rá arra, hogy ez a sorozat miért is nem a Breaking Bad. Tény, hogy a két sorozat alapja nagyon hasonló. Egy külső kényszer hatására a főhősnek rossz dologra kell használnia a benne rejlő kiaknázatlan zsenialitást, de a cél szentesíti az eszközt elv alapján ezt egy jó ügy érdekében, a családjáért teszi. Walter White esetében a külső tényező a tüdőrák, ami miatt elkezd metamfetamint főzni, hogy legyen pénze a családjának, miután ő meghal. Marty Byrde üzlettársáról kiderül, hogy pénzt mosott egy mexikói kartellnek. Mivel Byrde nem akarja úgy végezni, ahogy partnere, holtan, ezért elsőre csak időhúzásként megígéri, hogy ő is tud pénzt mosni, sőt, sokkal többet is akár. Kényszerből elkezd pénzt mosni, hogy megóvja a családját.
Aztán, ahogy az lenni szokott, nem várt fordulatok jöttek.
Szögezzük le, hogy Marty Byrde nem Walter White. Az Ozark igazi Heisenbergje a feleség, Wendy Byrde. Ez már a második évadban látszik, amikor elkezdi felülírni férje biztonsági játékát, és ahogy Walter White is megtébolyult a hatalomtól, ahogy elkezdte elhinni magáról, hogy ő maga a veszély, aki az ajtón kopogtat, úgy Wendy is rájött, hogy igazából náluk van a pénz, azaz náluk van a hatalom, úgyhogy a money businessből átnyergeltek az empire businessbe, pont úgy, mint Heisenberg.
Az egész sorozat végtelenül komplex, szinte átláthatatlan kapcsolati hálóval rendelkezik. Ezért sem olyan, mint a Breaking Bad. Ott elég bézik, alig párszereplős volt a történet, valamint elég jól lehetett követni az alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyokat, az ok és okozati összefüggéseket, érdekrendszereket. Ott az érzelmek álltak a középpontban. Ezek folytonos váltakozása adta a drámai pillanatokat. Az apa-fiú szeretetből főnök-beosztotti gyűlöletté alakuló érzések kialakulásának folyamata, valamint a lesajnált, tiszteletet alig kapó apa és férj figura átalakulása egy olykor rettegett, olykor pedig érzéketlen megoldó emberré. A Breaking Bad nagyon egyszerűen is leírható: Hogy keveredik ki Walter White az éppen aktuális, egyre szürreálisabb helyzetből? Az Ozarkot nem lehet ennyivel megfogni. Az Ozarkban egyszerre kell legalább egy tucatnyi érdeknek képviselnie magát. Soroljam? Oké.
- Egyrészről akar valamit a mexikói maffia,
- ehhez van azért egy-két szava az FBI-nak is,
- az FBI-nál külön utat jár Miller ügynök,
- közben a heroinnal bizniszelő Darlene Snell is erős tényező,
- aki erősen kötődik a könnyen zsebre vágható seriffhez
- és a helyi KC maffiához,
- az politikai vonalon is akadnak erőfitogtató arcok, amikor a kaszinót kell megépíteni,
plusz vannak még az önjáró karakterek, mint
- Ruth,
- Wendy testvére,
- a magánnyomozó,
- Javier, a mexikói maffia elég hirtelen természetű kisfőnöke
- és így tovább.
Meg azt se felejtsük el, hogy Wendy sem mindig úgy gondolkodik, mint Marty. Szóval ebből a szempontból sokkal inkább Trónok harca -
egy sok szereplővel előadott királydráma, ami váratlan tragédiák sorozata
- és csak az alap szitu miatt Breaking Bad. Ha vége lesz az Ozarknak, akkor lehet megmondani, hogy mennyire is volt okos, zseniális a forgatókönyv, mennyire volt jól kitalálva minden, de már most is meg lehet előlegezni neki a dicséretet.
Az első évad első részében Marty azt mondja a mexikói maffia emberének, hogy ő 5 év alatt tisztára mos nekik fél milliárd dollárt. Milyen véletlen egybeesés, ha a 4. évad második felét külön vesszük, akkor az 5. évadával ér véget ez a történet. De, van itt még valami, amitől igazán megváltozik a nézőben minden, pláne, hogy már rég látta az első évadot, és azóta mennyi minden történt. A jelenet, amivel az egész sorozat kezdődik. Marty hangját halljuk, amint arról beszél, hogy mi is a pénz, mit jelképez, mit jelent és így tovább, blablabla. A sok (szerinte) téves elképzelés után elmondja, hogy valójába mi is a pénz az ő felfogásában. Összefoglalva ide fut ki a monológ:
Türelem. Takarékosság. Áldozatkészség. Mi a közös bennük? Mindhárom döntés kérdése. A pénz nem nyugalom. Nem is boldogság. A pénz semmi más, mint az ember döntéseinek mérőeszköze.
És ezzel meg is érkeztünk. El lehet képzelni, hogy a nagy fináléra milyen döntéseket kell majd meghozni, és azoknak mekkora lesz az ára. Mert eddig a pontig a takarékosság és a türelem elég volt Marty és Wendy részéről, nekik nem kellett nagy áldozatot hozniuk (kivéve SPOILER a harmadik évadban Ben halálát talán), de mindenki más vesztette már el közvetlen rokonát, esetleg börtönbe került, feladta a komplett maffia hálózatát...
Eljött az idő, hogy Byrde család megmutassa, mekkora az áldozatkészsége. Különösen érdekes ez úgy, hogy a 4. évad első részének nyitó jelenetében - amihez a hét részen át sose térünk vissza - Marty Byrde, a felesége és két gyereke egy nagy boldog családként utaznak együtt valahova, majd felborulnak az autóval, mert el kell kerülniük a szemből előző kamiont. Lehet, hogy mindent megúsznak végül, minden szálat elvarrnak, erre egy közúti balesetben halnak meg? Majd kiderül.
