A nép szolgája nem is úgy érdekes, hogy mi zajlik éppen a szomszédban, hanem úgy, hogy mi történik éppen most Magyarországon.
Oké, akkor most vonatkoztassunk el MINDENTŐL! Egyszerű lenne úgy nézni Az Ukrán elnök vígjátéksorozatát, hogy tudjuk, hogy mi zajlik éppen most az országában. Egyértelműen adná magát, hogy ezt a vígjátékot most az egekig kéne hozsannázni. De tegyünk úgy, mintha hírektől elzárt buborékban, esetleg egy kő alatt, ne adj isten traktor gumi belsőben élő nézők lennénk. Na, így is vicces tud lenni A nép szolgája.
Nem mondom, hogy letaszítja a Jóbarátokat a szitkomok oltáráról, de az első két részben volt hat olyan jelenet, amin tök őszintén lehetett nevetni.
Lehet, úgy még jobban ütne, ha többet tudnánk az ukrán kultúráról. Például a második rész végén berobbanó Gyigyó zenekar is oké, vicces, de ha el tudnánk helyezni zenei palettán, akkor még nagyobb poén lehetne. Lehet, hogy ők az ukrán Halott Pénz, de az is lehet, hogy pont valami Ámokfutók szintű retró formációról van szó, amit lehet szeretni, de leginkább csak egy tucat ingyen mojito után a Sziget éppen aktuális krindzs színpadja előtt tántorogva.
A nagyon döcögősen induló első rész után a második epizódra felpörögnek a poénok. Míg a legelején maximum azon lehet mosolyogni, amint
a még tanárként dolgozó elnök úrból előtör a mélyen szunnyadó Mucsi Zoltán, és idegesen elküldi a jó édes anyjába az egész politikai rendszert,
addig a második epizódban már vannak olyan abszurd szituk is, amikor például a hirtelen elnökké vált tanár apja és anyja bőszen fogadja telefonon a gratulációkat, majd köszönetként mindenkinek elkezdenek ígérgetni ilyen-olyan kormányzati pozíciókat.
Nehéz megmondani, hogy merre tart a történet, gyanús, hogy majd a történelem tanárból lett elnöknek is a fejébe száll a hatalom, hisz már az elején milliós karórák közül válogat.
Aztán márkás öltönyt szabat magára, hogy kinézzen valahogy a kampány utánra tervezett stockfotókon. De ezen a ponton még tényleg bárhogy alakulhat a sztori, hisz a legelején sejtelmesen mutogatott - a fura megvilágítás miatt - kék fejű oligarchák is beleszólhatnak a cselekménybe.
Tehát A nép szolgája nem rossz. Úgy, hogy tudjuk, mi van a szomszédban, úgy meg még fontos is. Viszont nem is a háború, hanem az április 3-i országgyűlési választások aktualitása ad egy plusz értelmezést a magyar nézőknek. Elég a Zelenszkij által megformált karakter kiakadásáig nézni és máris be tudjuk helyettesíteni a helyszínt és a szereplőket, na meg az irányt is, hogy merre van az arra. Előre vagy fölfele? Nem hátra mindegy, ugye.
