Légy jó mindhalálig a József Attila Színházban

Hargitai Iván rendezésében tér vissza a legendás musical a József Attila Színház színpadára.

Tizenhét év után újra felcsendülnek a diadalútját járó musical híressé lett dalai a József Attila Színház nézői előtt. Leghíresebb dalai – a Pogi, A Tízperc, A szívek melegében és mindenekelőtt Valkay tanár úr himnusza, Az élet szép – már külön életet élnek, kívánságműsorok, zenés pódiumestek levehetetlen darabjai. A sikertörténet elengedhetetlen része mégis Móricz önmagát megéneklő meséje, melyben végső soron a lelki tisztaság áll szemben a( anyagiakkal) pénzzel, s ennek a harcnak a konklúziója a cím bibliai idézetében összegeződik: „Légy jó mindhalálig.”

A rendezővel, Hargitai Ivánnal beszélgettünk.

Korábban már látható volt a József Attila Színházban a Légy jó mindhalálig. Van-e oka annak, hogy ezt most újra előveszik?

Gondolom, két-három gyerek korosztály felnőtt azóta, akik nem találkoztak ezzel a darabbal, és azt fontos leszögezni, hogy az utóbbi évtized egyik újra felfedezettje Móricz Zsigmond. Ő nemcsak magyar, hanem világszinten is egy zseniális író. Bár fiataloknak szól, mégis rá jellemző igényességgel és gazdagsággal írta meg a regényt. Az alapul vett irodalmi mű nem csupán témája, hanem minősége okán is igen fontos része a magyar irodalomnak, ezért jó, ha találkoznak vele a diákok. Jó a forgatókönyv is, az pedig, hogy zenés, nyilván segíti, hogy elfogadják ezt a fajta történetet.

Nem először dolgozik a József Attila Színház társulatával. Hogyan jellemzené a közös munkát?

Sok tehetséges alkotóból áll a színház. Nyilván az nagyon fontos, hogy olyan megfelelő anyag és próbaidőszak álljon rendelkezésre, ami alkalmat ad arra, hogy ne csak egy ügyes, profi munka legyen valami, hanem egy elmélyültebb. Ez ugyanúgy szükséges a színésznek, mint a rendezőnek is.

A tavalyi Sörgyári capriccio-rendezése során a Nemes Nagy Ágnes Művészeti iskola fiataljaival dolgozott együtt. Most is ottani diákok lesznek a gyerekszereplők?

Kisebb részben igen, nagyobb részben válogatás útján kapják meg a szerepeket, mert kisebb gyerekek, 10-12 évesek a főszereplők, és melléjük lennének idősebbek is. Magát a történetet is szeretném úgy megcsinálni, hogy ne az legyen az érzése egy fiatalnak, hogy ez egy teljesen érdektelen, 19. századi történet, amikor ma már egészen más a fiatalok gondolkodása, életvitele és annak sebessége. Nagyon fontos kihívás, hogy ne azt érezzék, hogy egy ez múzeumi anyag; muszáj lenne, hogy frissnek hasson. Arról szól, hogyan találkozik először egy gyerek a felnőtt problémákkal, a felnőtt korosztállyal, de szól a szerelemmel és a felnőtt élettel való első találkozásról, szegénységről és gazdagságról. Ezek mind-mind olyan témák, amik nem avultak el az elmúlt száz évben, é amit egy igen érzékletes történetben írt le Móricz.

Kikkel fog együtt dolgozni a színpadra állítás során?

A díszlettervező Horesnyi Balázs, aki egy alapvetőn meghatározó dologért felel, és nagyon izgalmas, hogy milyen lesz ez a neokonzervatív világ, amit megpróbálunk ebben a díszletben megépíteni, ami egyszerre hordozza a modernitást és egy 19. századi debreceni kollégium világát. A jelmeztervező Kárpáti Enikő, a koreográfusunk pedig Szentiványi Kinga lesz, akinek nemcsak jót kell kitalálnia, hanem ráadásul nagyon sokat kell a gyerekekkel dolgoznia. Izgalmas és nagyon komplex munka elé nézünk.