Érdemes kockázatos témáról is életrajzi sorozatokat csinálni

Amikor először meghallottam, hogy az RTL sorozatot készít Zámbó Jimmyről, nem értettem, hogy ez miért jó nekik, annyi buktatója lehet egy ilyen dolognak. Bár Jimmy egykori népes rajongótáborából még biztos sokan élnek, a csatorna frissen elindított streaming szolgáltatása nyilván nem őket fogja megcélozni. Az ország másik fele kinevette, lesajnálta az énekest, de annak sem lett volna sok értelme, hogy egy őt rossz fényben ábrázoló sorozatot csináljanak, pláne úgy, hogy a családtagok ezt könnyen meg is torpedózhatták volna. A stílszerűen csak A Király címre hallgató széria készítői az arany középutat választották: a fiatal énekest még szerethető, bár néha rossz döntéseket hozó karakterként hozták be, míg a befutott Jimmyt már egy öntörvényű és önromboló, kezelhetetlen bunkóként mutatják meg.

Ehhez tökéletes döntés volt két színészre bízni a főszerepet, hisz a fiatal Jimmyt Olasz Renátó, az idősebbet pedig Nagy Ervin játssza, tulajdonképpen két teljesen különböző karaktert hozva. Ami szintén kockázatos döntés volt, de meglepő módon nincs törés a kettejük közötti váltásnál. Ez annak köszönhető, hogy egyrészt remek mellékszereplőket találtak, akik önmagukban is elég érdekesek voltak, másrészt

szinte tökéletes a történetmesélés.

Azért csak „szinte tökéletes”, mert érzésem szerint voltak töltelékepizódok, amikor csak egy mellékszereplővel foglalkoztak, ami semmivel nem vitte előre a történetet – ilyen volt a Jimmy szeretőjéről, a Háfra Mariról (Bíró Panna Dominika) szóló rész is. Ami mellesleg nem volt kifejezetten rossz, de az elhanyagolt, mindig csak hitegetett szeretőről már sok pont ugyanilyen történetet láttunk.

Érdemes nosztalgiázni!

Divat a retró, a vintage esztétikum, nem csak nálunk, de az egész világon félsiker, ha egy filmben vagy sorozatban megidézik a 70-es, 80-as éveket – és ahogy haladunk előre, lassan a 90-es éveket is. Ennek nálunk nyilván többletjelentése is van, hiszen a Kádár-korszaknak volt egy masszív politikai és társadalmi vetülete is, amit A Király készítői sem hanyagolnak el – hülyék lettek volna kihagyni ezt a ziccert. Még ha nem is politizálnak direktbe, nekik sikerült az, ami A besúgónak csak félig:

majdnem egy az egyben adják vissza a kor hangulatát,

azt, hogyan éltek és éreztek akkor, anélkül, hogy valamiféle nosztalgiabörzét rendeztek volna ikonikus retró tárgyakból és kellékekből. Nyilván A Király kellékesei is felforgatták a fél országot a megfelelő tárgyakért, járművekért és ruhákért, de ezt nem nyomják az arcunkba.

Sokkal inkább azt látjuk, hogyan működött maga a társadalom, nyilván elsősorban, de nem kizárólag egy zenész szemszögéből. Látjuk, milyen igazolvány kellett ahhoz, hogy valaki előadóművész lehessen – és azt is, milyen volt ezt megszerezni -, azt, hogyan nézett ki az elvtársak által szervezett popfesztivál, de azt is, hogyan működött a vendéglátás, és milyen volt egy abortuszbizottság elé állni. A legérdekesebb szál a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mindenható ura, Erdős Péter karaktere - Gyabronka József  zseniális játékával.

A fiatal szabóinas munkaszolgálatos volt, majd megjárta a buchenwaldi koncentrációs tábort, 1950-ben három évet töltött börtönben kémkedés (hamis) vádjával, rehabilitálták, majd 56-os szerepe miatt újabb másfél évet ült, majd egyfajta kárpótlásként megkapta a Hanglemezgyártó Vállalatot. Itt egyszerre volt igazgató, menedzser és cenzor, magánélete pedig arról volt leginkább ismert a menetrendszerű szexuális zaklatások mellett, hogy a felesége mellett Csepregi Éva énekesnő is vele élt.

Zene nélkül mit ér…?

Ahhoz, hogy Zámbó Jimmyt megmutassák nekünk, meg kellett mutatni a hangját is, különben semmi apropója nem lett volna az egésznek,

és a sorozat iszonyú nagy szerencséje, hogy találtak egy énekest, aki úgy énekel, mint.

Ő a Rising Starban feltűnt felvidéki Peter Srámek, és elképesztő hangzása van annak, ahogy énekel. Ez talán részletkérdésnek tűnik, de nem az. Az első rész egy Casanova bárbeli fellépéssel indul, 1987-ben, ahol a már ismert, de még nem befutott Jimmy koncertjére érkezik a hanglemezkiadó vállalat tehetségkutatója, hogy aztán elájuljon a hangjától. Amikor megszólal az egyébként nem eredeti Jimmy-dal, hanem a sorozat főcímzenéje, a Jöjj velem – persze a megfelelő koreográfiával táncoslányokkal, fényekkel -, ott engem kilóra megvettek. 

Nekünk, nézőknek el kell hinnünk, hogy Zámbó különleges volt, és ezt csak a hangján keresztül lehet elérni, de a korabeli felvételekkel ezt nem működött volna, ide valami friss kellett, és ironikus módon valami olyasmi, ami nem teljesen jimmy-s. Nem véletlen, hogy a sorozatban markánsan rajzolódik ki, hogyan kerül előtérbe Jimmy egyénisége és életmódja, és miként szorul a háttérbe a zene, és az egyik legfontosabb pillanat, amikor Hódos, a menedzser (az itt is remek Thuróczy Szabolcs)  úgy dönt, szóljon playbackről a zene, mert a matt részeg Jimmy alig tud énekelni.

Nem baj, hogy a színészek nem hasonlítanak…

Bár a sminkesek, fodrászok és a többiek ragyogó munkát végeztek, sem Olasz Renátó, sem Nagy Ervin nem olyan, mint Jimmy. Mindig hoznak belőle valamit, de egyszer sem merülnek el annyira a szerepben, hogy ne őket, mint színészeket lássam, hanem Zámbó Jimmyt, vagy legalábbis Jimmy egy variációját – és ez furcsa módon nem baj. Nagy Ervin kicsit túl is játssza Jimmyt, Olasz Renátóba pedig még mindig az Aranyélet Miklósi Márkját látjuk bele, de a sztori olyan jól van felépítve, és olyan jól mozgatják a karaktereket – ez elsősorban  Zomborácz Virág író-rendező-producer és Kovács Dániel Richárd rendező érdeme -, hogy ez nem válik zavaróvá. Ehhez nyilván az is kell, hogy két baromi jó színészről beszélünk, akiket kis túlzással akármiben megnéznénk.

Az is segít, hogy nem csak rájuk épít a széria. Kiemelt, szinte egyenrangú feladatot kap Jimmy második felesége, „Edit asszony”,

akinél szintén remekül beválik a kettős szereposztás.

Staub Viktória érzékien, játékosan hozza a fiatal Editet, aki a legfőbb inspiráció volt a pályakezdő Jimmy számára, míg Schell Judit a megkeseredett, sokszor megalázott feleséget játssza nagyon nagy átéléssel. De hosszú listát állíthatnánk össze arról, ki és miért jó a legapróbb szerepben is – jó hosszú lista lenne -, de engem Schruff Milán mindig megmosolyogtatott, valahányszor megjelent az örök lúzer Zámbó Árpyként.

Ez egy krimi is

Már a legelső epizódban látjuk a nyomozónőt (Péterfy Bori) , aki kissé kedvetlenül vág bele 2001. január 2-án kibogozni, hogy miért sült el az a pisztoly szilveszterkor, tehát már a legelején tudni lehet, hogy a sorozat nagyon is foglalkozni fog Jimmy halálával. Ami évekig foglalkoztatta a közvéleményt, és nem csak azért, mert megoldatlan maradt, hanem azért, is, mert a lehetséges megoldások mind „hozzátettek az életműhöz”, vagyis jellegzetesen jimmysek voltak. A fegyverrel hadonászás részegen, a szomszéd kakasa miatti hiszti vagy az annyiszor megalázott, megcsalt és megvert felesége kétségbeesett tette mind belefér abba, amit róla tudtunk vagy a sorozatból megtudtunk. A kérdés az volt, döntenek-e a készítők egy verzió mellett, és ha igen, melyiket választják.  

Minden spoilerezés nélkül: igen, a készítők választottak egy saját verziót, de nem ez a lényeg, hanem az, ahogyan eljutunk odáig. Mert már az első részben jönnek a vádak, hogy Edit volt az, majd ez nem csak vád lesz, de egyfajta stratégia is a pénzéhes testvérek részéről - hát ők nem biztos, hogy szeretik ezt a sorozatot -, és gyorsan felértékelődik Hulé Éva, a legnagyobb rajongó és kissé piócaszerű házibarát (Csákányi Eszter) szerepe. Aki szinte végig egy jól felépített, szépen kitartott rejtély marad, merthogy ő ott volt azon az estén. Bár a legutolsó részt kitölti némi „jimmysajnálat”, szépen zárják le ezt a szálat, és lezárnak minden mást is, amit érdemes lezárni.

Értékelés: 9/10