9 pofátlan filmrendező, aki elvette a sorozatrendezők munkáját

És ami még nagyobb pofátlanság: alkotásaik sok esetben még jobbak is, mint a tévés rendezők munkái. Mutatjuk a legjobb szériákat, amiket olyan direktorok jegyeznek, akik eredetileg filmrendezőként tevékenykednek.

Twin Peaks (1990–1991)

Listánk talán legkultikusabb sorozatának egyik kreátora ugyan az a Mark Frost, aki tévés és filmes területen egyaránt alkot, a Twin Peaks hátborzongatóan misztikus világa azonban elsősorban a másik kreátor nevével vált eggyé – ő pedig nem más (mint ahogy azt egészen biztosan mindenki tudja), mint

David Lynch, Az elefántember és a Mulholland Drive rendezője.

 


Lynch nem kevésbé kultikus nagyjátékfilmje, a Nicolas Cage és Laura Dern főszereplésével forgatott bizarr love story, a Veszett a világ után vágott bele a szériába, a Laura Palmer meggyilkolása ügyében nyomozó FBI-ügynök, Dale Cooper szürreális-természetfeletti kalandjai pedig szinte azonnal bevonultak a tévétörténelembe. De a Twin Peaks epizódjait a nézők is úgy imádták, hogy a direktor 1992-ben rendezett hozzájuk egy nagyjátékfilmes spinoffot, a meggyilkolt fiatal lány utolsó napjairól mesélő Twin Peaks: Tűz, jöjj velem!-et, 2017-ben pedig egy komplett harmadik évad is készült a szériához Twin Peaks: The Return címmel, ami 25 év elteltével vette fel a fonalat.


Az ifjú pápa (2016)

Az olasz Paolo Sorrentino cinephile körökben nálunk is igen népszerű alkotó, hiszen olyan filmjeit, mint A szerelem következményei, az Il divo – A megfoghatatlan, A nagy szépség vagy az Ifjúság, a magyar mozik is bemutatták. Sorrentino pedig 2016-ban gondolt egyet, és leforgatott egy 10 részes, egy évadosnak szánt sorozatot Az ifjú pápa címmel, amely az első (természetesen fiktív) amerikai pápáról és az ő friss vatikáni tapasztalatairól szólt, és aminek a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt a díszbemutatója (ez elég nagy dolognak számít egy sorozat esetében).


A széria legnagyobb durranása a kirobbanó látványvilág mellett a címszerepet, a visszafogott, bölcs egyházfő helyett afféle rocksztárként viselkedő pápát alakító Jude Law volt. Talán neki is köszönhető, hogy Az ifjú pápa akkorát szólt, hogy habár nem tervezte,

az alkotó két évvel később készített hozzá egy folytatást/spinoffot Az új pápa címmel, Law helyett egy másik nagy nevű sztárral (John Malkovichcsal) a címszerepben – sokkal mérsékeltebb sikerrel.

Olvasd el Az ifjú pápáról írt kritikánkat!

Jude Law iszonyúan menő rocksztár pápa lett

Az ifjú pápa pont olyan ütős, mintha valaki összegyúrta volna a Maffiózók és a Borgiák legjobb jeleneteit.

Tovább

 

Babilon Berlin (2017–)

Listánk két német sorozata közül az egyik annak a Tom Tykwernek az alkotása, akit elsősorban A lé meg a Lola, a Parfüm: Egy gyilkos története rendezőjeként, illetve a Felhőatlasz társrendezőjeként ismerhetünk. Az 1920-as években játszódó széria Volker Kutscher magyarul is olvasható Gereon Rath-könyvein alapul, amelyek sztorija szerint egy fiatal nyomozó a radikális változások korát élő német fővárosban, ahol az éjszakai életet ugyan a pezsgés jellemzi, a hétköznapokat azonban a növekvő szegénység és munkanélküliség, egy olyan bűnügybe botlik, ami örökre megváltoztatja mind az ő, mind pedig kollégái életét.

Rath pedig újból és újból belebotlik egy ilyen ügybe, hiszen a sorozatnak már négy évada készült, és úton van az ötödik is.

A nagy siker pedig nem is csoda, hiszen a gyilkosságok zsigeri izgalma mellett Tykwer és alkotótársai egyszerre hangulatosan és korhűen ragadják meg a weimari köztársaság végnapjait is.


Sense8 (2015–2018)

Tom Tykwer nem kizárólag a fent említett Felhőatlaszon dolgozott együtt a Mátrix alkotóiként ismert Wachowski testvérekkel, hanem ezen a misztikus, rendhagyó szuperhősszériaként is értelmezhető sorozaton, amit hazánkban annak ellenére is viszonylag kevesen ismernek, hogy jelenleg is streamelhető a Netflixen. Ebben a vad és ambiciózus sci-fiben persze nem Tykwer, hanem Lilly és Lana Wachowski vitték a prímet (ő csak rendezett pár részt, ezenkívül zeneszerzőként működött közre), ez abszolút az ő látomásuk.

A fordulatos cselekmény során a világ legkülönfélébb részein élő 8 embert követhetünk, akik teljesen eltérőek, nem is ismerik egymást,

ám egy nap rádöbbennek, hogy pszichikai kapcsolatban állnak egymással, azaz telepátiával kommunikálnak és nyernek betekintést a másik életébe.

Ja, és csakhamar az is közös lesz bennük, hogy egy titokzatos szervezet mindannyiukat el akarja pusztítani.


Az elég elszállt high concepttel operáló alkotás nagyon sokba került, mivel a különböző országokban játszódó jeleneteket egytől egyig eredeti helyszíneken rögzítették, szóval külön stábokat küldtek Mexikóba, Hollandiába, Londonba, Kenyába, Berlinbe, Mumbaiba, Nápolyba, Párizsba és Izlandra is (minderről itt írtunk korábban részletesebben), így a Sense8-et a rajongók bánatára két évad után elkaszálták. Sok elkaszált szériától eltérően azonban itt Lana Wachowski legalább azt kijárta, hogy egy évvel a második évad cliffhangere után rendezhessen egy különkiadást, amelyben, ha már „rendesen” nem folytatódhatott a Sense8, azért elvarrta a függőben maradt szálakat.

 

Ez is érdekelhet

Minden idők legdrágább tévés jelenetei

A sorozatok manapság nemcsak egyre jobbak, de egyre drágábbak is, hiszen a mozifilmes esztétikát és a nagy sztárokat meg kell fizetni. Íme a 12 legköltségesebb forgatás!

Tovább

 

A sebész (2014-2015)

Egy történet, amit Steven Soderbergh elmesél, sohasem csak egy történet, hiszen ahogy a Trafficben a drog világát

a legkülönfélébb nézőpontokból ábrázolta

a felhasználóktól kezdve a kereskedőkön át a bűnüldözőkig, későbbi filmjében, a Fertőzésben is úgy nyújtott hiteles képet (mióta túl vagyunk pár Covid-járványon, rá kellett jönnünk, hogy hátborzongatóan hiteles képet) egy járvány világméretűvé növekedéséről, hogy annak szinte minden fontosabb érintettjét bemutatta.


Ehhez hasonlóan az alkotó első fontosabb sorozatában, az 1900-ban New Yorkban játszódó A sebészben is komplett tablót nyújt a kor egészségügyi ellátásának helyzetéről, arra húzva fel az egészet, milyen viharokat kavar egy fekete sebész érkezése a félig fiktív, félig valós alapokon nyugvó Knickerbocker kórházban. A sebész sajnos csak két évadot ért meg, ám Soderbergh vérszemet kapott, és nagyjátékfilmjei mellett rendre újabb és újabb sorozatokkal rukkol elő: köztük például a közepesen sikerült Mozaikkal és a kifejezetten jól sikerült A kör bezárullal (mindkettő elérhető az HBO Maxon, az utóbbit érdemes bepótolni, ha még nem láttuk).

 

Olvasd el A kör bezárulról írt kritikánkat!

A kör bezárul - Egy elfuserált emberrablás torokszorító története

Steven Soderbergh első streaming sorozata több szálon és elképesztő izgalmak közepette futtatja el egy, már az első pillanattól kezdve félresiklott gyermekrablás történetét.

Tovább

 

A tó tükre (2013-2017)

Az új-zélandi Jane Campiont elsősorban olyan díjnyertes nagyjátékfilmjeiről ismerhetjük, mint a Zongoralecke vagy A kutya karmai közt, amelyekben a lappangó feszültség, a visszafojtott szexualitás és a szívbe markoló magány jelenik meg, valamiféle utánozhatatlanul egyedi stílusban.

Ugyanezek a szerzői jegyek ismerhetők fel A tó tükre című két évados sorozatában, amelynek kedvéért visszatért forgatni Új-Zélandra.


A lassú folyású, mégis tapintható feszültséggel bíró bűnügyi drámában egy olyan nyomozónőt ismerünk meg, aki gyerekmolesztálási ügyekre specializálódott. Az első évadban azt láthatjuk, hogy Robin egy 12 éves terhes lány eltűnési ügye miatt kénytelen visszatérni a nagyvárosból kis szülővárosába, ami rendkívül traumatikus a számára. A második évadban ugyanő egy azonosítatlan ázsiai nő meggyilkolása miatt nyomoz – és szakmai és magánélete ezúttal is kibogozhatatlanul összekeveredik. A tó tükre legnagyobb vívmánya a rendezésen túl a Robint alakító Elisabeth Moss, aki A szolgálólány meséjétől eltérően itt valóban jól játszik.

 

Ez is érdekelhet

A kutya karmai közt – Benedict Cumberbatch-nek jól áll a vadnyugat is

A zongoralecke rendezője elhozta a Netflixre az év legerősebb westernjét, ami valójában pszichológiai dráma, tele jobbnál jobb színészi alakításokkal.

Tovább

 

Berlin, Alexanderplatz (1980)

Kevesen tudják, de a német új érzékenység nagyjaként tisztelt Rainer Werner Fassbinder (A félelem megeszi a lelket, Veronika Voss vágyakozása, Maria Braun házassága, Petra von Kant keserű könnyei) több mint 15 órás alkotása, amit gyakran úgy mutatnak be a mozik, hogy három nagyobb részre bontják, eredetileg 14 részes sorozatnak készült. A Babilon Berlinhez hasonlóan Fassbinder talán leghíresebb munkája szintén a weimari köztársaság idején játszódik. Az Alfred Döblin 1929-ben megjelent, azonos című regénye alapján készült monumentális mű (anti)hőse Franz Biberkopf (egyúttal rendezői alteregó), aki frissen szabadult a börtönből, ahol barátnője meggyilkolásáért ült. A sorozat bő 15 órájában gyakorlatilag végig őt követjük:

az egy emberi élet megteremtésére irányuló próbálkozásait, különböző emberek felé irányuló kapcsolódási kísérleteit figyelhetjük – lehet tippelni, sikerül-e neki bármelyik...


Kis fejsze (2020)

A Berlin, Alexanderplatzhoz hasonlóan a Kis fejsze is

átmenetet képez a nagyjátékfilmes és a tévésorozatos forma között,

hiszen az öt, egy-két órás részből álló antológia felfogható úgy is mint öt különálló nagyjátékfilm, de ugyanazt a témát kibontó miniszéria egyes epizódjaiként is tekinthetünk rá (és nem mellesleg az IMDb is minisorozatnak jelöli a művet, azaz a gyártója minisorozatként forgalmazta).


Az Éhség, A szégyentelen és a 12 év rabszolgaság ünnepelt rendezője, Steve McQueen által jegyzett antológiasorozat a „ha te vagy a nagy fa, mi vagyunk a kis fejsze” jamaicai közmondást mottóul választva ábrázolja a faji megkülönböztetést a hatvanas és a nyolcvanas évek között Londonban, a Karibi-térségből származó fekete bevándorlókra koncentrálva. Az epizódok színvonalát mi sem jelzi jobban, mint hogy közülük kettőt beválogattak a 2020-as Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál programjába.

 

Olvasd el a széria első epizódjáról írt kritikánkat!

Kis fejsze - A 12 év rabszolgaság rendezője a fekete London történetét meséli el

Ha te vagy a nagy fa, mi vagyunk a kis fejsze - szól a jamaikai közmondás, bár egy másik szigetországban, Angliában járunk. Itt küzdenek a jogaikért a meghurcolt fekete közösség tagjai az Oscar-díjas Steve McQueen drámasorozatában.

Tovább


„Aki nem eleve fogékony a témára, az érdektelennek fogja tartani (a brit feketék elnyomása valóban kismiska volt az amerikai helyzethez képest), de ne csak az átpolitizált témára figyeljünk, hanem

a nagyszerű történetmesélésre, a remek színészi játékra és arra,

hogy egy kis szeletet kapunk abból a szó szerint színes és érdekfeszítő folyamatból, amely a modern Európát formálta!”

írta a PORT.hu kritikusa a Kis fejsze első, Mangrove című epizódjáról szóló kritikájában.


(via Collider)