Az IC 814: The Kandahar Hijack azt az 1999-es incidenst eleveníti fel, amelyben iszlamista szélsőségesek foglalták el a címbéli járatot, hogy Kandahárba repülhessenek vele, és a túszok elengedéséért cserébe kiszabadíthassák a társaikat az indiai börtönből.
Augusztus 29-én kerül fel a Netflixre az idei év egyik legjobban várt, indiai gyártású tévésorozata, az IC 814: The Kandahar Hijack, ami a repülés modern kori történetének egyik legdrámaibb gépeltérítését dolgozza fel kiváló indiai színészekkel, látványos külsőségek között.
A sorozat az Indian Airlines címbéli, IC 814-es járatának 1999 decemberében történt eltérítését követi nyomon. A történteket Devi Sharan kapitány részletesen dokumentálta a Flight Into Fear című könyvében, amely a széria fő ihletforrása volt – de a történet bemutatja az indiai minisztériumokban dolgozó politikusok és bürokraták, valamint a gép fedélzetén lévő rémült túszok szemszögét is.
A konfliktus, amelynek megoldása hét napig húzódott, 1999. december 24-én robbant ki. Ekkor térítette el öt álarcos férfi az IC 814-es járatot, 40 perccel azután, hogy a gép felszállt a katmandui Tribhuvan nemzetközi repülőtérről Új-Delhi felé tartva. A terroristák mindannyian egy pakisztáni iszlamista csoporthoz, a Harkat-ul-Mujahideenhez tartoztak, és a tálibok által ellenőrzött afganisztáni Kandahárban akartak leszállni, és azt követelték, hogy India engedje szabadon a Pakisztán által támogatott kasmíri harcosokat.
A terroristák fenyegetései miatt Devi Sharan kapitány kénytelen volt eltérni az eredeti útiránytól, és a gépet a pakisztáni légtér fölé vezetni, ott azonban nem kaptak leszállási engedélyt. A repülő végül az indiai Amritszárban hajtott végre kényszerleszállást, mert már csak alig 10 percnyi működésre volt elég az üzemanyag. Amritszárban az indiai hatóságoknak az volt a feladatuk, hogy a lehető legtovább késleltessék a gép üzemanyaggal való feltöltését – miközben a gépeltérítők azt akarták, hogy a repülő újra emelkedjen a levegőbe, és kapjon engedélyt a pakisztáni landolásra.
Ekkor Sharan kapitány azt közölte az indiai légiforgalmi irányítással, hogy a terroristák kiválasztottak 10 utast túsznak, és elkezdik sorra megölni őket.
Így végül engedélyt kapott a gép a felszállásra. A gépeltérítők ekkor arra kényszerítették a kapitányt, hogy a gépet a pakisztáni Lahore-ba vezesse, ám a landolás nagy nehézségekbe ütközött, mivel nem kapott hivatalos engedélyt a pakisztáni légiforgalmi irányítástól a leszálláshoz, ráadásul az ottaniak direkt kikapcsolták a repülőtér összes fényét és navigációs segédeszközét.
Némi üzemanyag felvétele után a gép ismét felszállt, ezúttal Lahore-ból Dubajba repült. Ám mivel ott is megtagadták a leszállási engedélyt, a gép az Egyesült Arab Emírségekben található Al Minhad légibázison szállt le.
Itt a gépeltérítők a 176 utas közül 27-et elengedtek, és kiadták a 25 éves Rupin Katyal holttestét is, akit a fedélzeten egy dulakodás során késeltek halálra.
Ezt követően az IC814-es járat végül megérkezett a gépeltérítők eredeti célállomására, az afganisztáni Kandahárba. A következő hat napban itt voltak kénytelenek várakozni a repülőn rekedt utasok, miközben az Atal Bihari Vajpayee akkori indiai miniszterelnök kormánya folyamatosan tárgyalt a gépeltérítőkkel, akik azt akarták, hogy India engedjen szabadon 36 foglyot a túszokért cserébe.
Intenzív tárgyalások és hosszas belső huzavona után végül december 30-án sikerült meggyőznie az indiai kormánynak a gépeltérítőket, hogy három terrorista kiadatásáért cserébe engedjék el az összes túszukat (azóta mindhárom embert elítélték újra terrortámadásokért, többek között az indiai parlament elleni 2001-es merénylet, a 2008-as mumbai robbantás, valamint a The Wall Street Journal riporterének, Daniel Pearlnek a 2002-es elrablása és meggyilkolása miatt).
Miután a túszokat kiszabadították, az indiai hatóságok feltételezték, hogy a tálib tisztviselők letartóztatják a gépeltérítőket, ám a tálibok ehelyett a határon túlra, a pakisztáni Kvettába küldték őket.
Az indiai kormányt a gépeltérítés idején súlyos bírálatok érték, amiért túl későn oldották meg a válságot, és amiért engedélyezték, hogy a járat elhagyja az indiai légteret. Egy egykori indiai hírszerző, aki annak idején a terroristákkal Kandahárban tárgyaló delegáció vezetője volt, utólag így jellemezte az esetet:
„India diplomáciai kudarca és véres szégyenfoltja volt.”
