Bitang jó A hobbit törpjeivel készült, mindent letaroló Netflix-krimisorozat

Richard Armitage és James Nesbitt tolmácsolásában nyolc epizódon keresztül bontakozik ki egy minden elemében ismerős, mégis fullasztóan izgalmas és szövevényes bűnügy. Maradj mellettem: spoilermentes kritika.

A Netflix tavaly karácsony óta olyan sztárparádét felvonultató amerikai szuperproduckiókkal örvendezteti meg az előfizetőit, mint Jennifer Lawrence és Leonardo DiCaprio kiváló világvége-szatírája, a Ne nézz fel!, Chloë Grace Moretz androidos túlélőfilmje, az Anya kontra androidok vagy a Trónok harca-pótléknak egész korrekt Vaják 2. évada, Henry Cavill-lel a főszerepben. Épp ezért ért nagy meglepetésként, hogy mostanában egy semmiből felbukkant brit krimisorozat került fel kirobbanthatatlanul a hazai nézettségi toplista legelső helyére.

Forrás: Netflix


A nyolcrészes Maradj mellettem (eredeti címén Stay Close) a múlt év utolsó napján, december 31-én került fel a népszerű streaming szolgáltató kínálatába.

És tényleg megérdemelten katapultált a TOP10 élére,

mert egy izgalmas nyomozást mutat be egy álmos kertvárosban, ahol látszólag mindenki ismer mindenkit, de valójában senki sem tudja a másikról, miféle titkokat rejteget egy szövevényes bűnüggyel kapcsolatban.

A Maradj mellettem furcsa öszvér: egyszerre viseli magán az amerikai és az angol típusú krimik jellegzetes stílusjegyeit. A helyszín, ahol a titokzatos halálesetek történnek, egy isten háta mögötti tengerparti kisváros. Abból a fajtából, ahol nem izmos szörfösök és görkoris cicababák korzóznak a pálmafás strandon, hanem szúrós tekintetű, morcos figurák bandukolnak nagykabátban az erdei utakon, miközben egy kemény öklű és még keményebb szívű, magánéleti gondokkal küzdő kiégett zsaru már-már megszállottan próbálja felgöngyölíteni egy szövevényes gyilkosságsorozat szálait – amiről persze egyedül csak ő hiszi azt a kissé korrupt rendőrségen, hogy egyetlen sorozatgyilkos műve.

Épp ezért eleinte azt hittem, hogy most is, mint a hasonló történetekben szinte mindig, a borongós Massachusetts államban járunk, és csak az első jobb kormányos autónál döbbentem rá, hogy itt bizony valójában Anglia a helyszín.

Ugyanakkor ez a sorozat az amerikai detektívtörténetek mellett bőven táplálkozik az Agatha Christie-féle klasszikus angol krimikből is. Utóbbiaknak ugyebár az a visszatérő közös jellemzője, hogy egy külvilágtól többé-kevésbé elzárt helyen, legyen az egy vonat, egy hajó vagy egy nemesi család ősi kúriája, brutális gyilkosság történik, amelynek az elkövetésével az összes akkor és ott jelen lévő előkelőség meggyanúsítható, mert mindenkinek van egy kis vaj a füle mögött, és mindenki rejteget valami múltbéli, sötét titkot.

Forrás: Netflix


A Maradj mellettem egy tipikus közép-angliai városka nyugis kertvárosi negyedében játszódik, ahol a jól szituált lakosok takaros vörös téglás családi házakban éldegélnek, és az ég egy adta világon semmi gondjuk nincs – látszólag legalábbis (a pontos helyszín nincs megnevezve, de több angol város jellegzetessége is felfedezhető a sorozatban a Runcornt és Widnest összekötő Silver Jubilee hídtól  a Sutton Manorban álló gigantikus fejig). A történet főszereplője, Megan (Cush Jumbo) egy szorgalmasan dolgozó, elegáns anyuka, aki hosszú-hosszú idő után végre hajlandó összeházasodni három gyermeke apjával (Daniel Francis), talán örökre elfelejtve ezzel az őt kísértő, sötét múltat.

A felszínen nyugodt városka mélye azonban fuldoklik a bűntől.

Évek óta titokzatos eltűnések kavarják fel a kedélyeket, ám ezeket csak egyetlen helyi zsaru, a barázdált arcú és elviselhetetlenül cinikus Broome nyomozó (James Nesbitt) kezeli úgy, hogy mindegyik egy agyafúrt sorozatgyilkos műve – ezzel indokolva a kollégáinak, de legfőképpen saját magának, miért nem tudott megoldani 17 évvel korábban egy titokzatos eltűnési ügyet.

Forrás: Netflix


A nyakas Broome nyomozását viszont igencsak megnehezíti, hogy szinte minden olyan negyven feletti nővel volt korábban viszonya, aki valamiért fontossá válik az eltűnések, illetve a feltételezett gyilkosságok ügyében. Közéjük tartozik többek közt a Vipers nevű menő sztriptízbár tulajdonosa, Lorianne (Sarah Parish) is, akinek az exkluzív klubja nem kevés sötét titkot rejt. A jól szituált lakosok által előszeretettel látogatott, flitteres-tollas-maszkos táncoslányokkal teli városszéli mulató világa természetesen ezer szállal kötődik a helyi alvilághoz is – főleg azután, hogy kiderül:

egy korrupt rendőrökkel cimboráló, mackónadrágos maffiózó csemetéje is itt tűnt el nemrégiben, a dühös apuka pedig nemigen válogat az eszközökben,

ha úgy ítéli meg, hogy a zsaruk egy ponton túl képtelenek megoldani az ügyet.

De még a szövevényes sztori deklasszált elemei is olyan karakterek, akik valaha jobb napokat láttak. Ray Levine (Richard Armitage) például egykor neves fotósnak és haditudósítónak számított, manapság azonban leginkább felbérelhető paparazzóként dolgozik, és a mobiltelefonjaikkal összenőtt, kotnyeles tinédzsereket próbálgatja tanítani némi apróért a fotóművészet rejtelmeire. Eddie Izzard pedig egy kifogástalan modorú és ruházatú, ámde balhés környéken élő zugügyvédet alakít, aki egy kisállat-kereskedés emeletére költöztette az irodáját, mert itt tud a legolcsóbban és a legkönnyebben drogokhoz jutni.

Érdekesség, hogy a fotóst az a Richard Armitage játssza, akit némileg nagyobb szakállal Tölgypajzsos Thorinként láthattunk A hobbit-filmekben, de a Broome-ot alakító James Nesbitt is szerepelt ugyanebben a trilógiában: ő volt Thorin egyik kincsekre áhítozó törpe cimborája, Bofur.


Ne kerteljünk: talán a fentiekből is kiviláglik, hogy a Netflix új sorozatában szinte nincs is olyan pillanat, ami ne lenne ismerős más krimikből, legyenek azok regények, filmek vagy tévésorozatok. Ám hiába szurkoltunk már számtalanszor a hatalmas ház ódon pincéjébe egy szál zseblámpával lemerészkedő főhősnek vagy drukkoltunk olyan nyomozóknak, akik akkor is makacsul hittek az igazukban, amikor már az összes kollégájuk megszállott bolondnak könyvelte el őket, ezek az ezeréves klisék jó kezekben a mai napig kiválóan tudnak működni.

Nincs ez másképp a Maradj mellettem esetében sem, ami az első epizódtól egészen a nyolcadik rész végén bekövetkező sokkoló fináléig izgalmas tud lenni. Ez persze csak részben a kiváló szereplőgárda és a profi alkotóstáb érdeme, mindenképpen kalapot kell emelni a sorozat alapjául szolgáló regény szerzője előtt is. Ő ugyanis nem más, mint Harlan Coben, akinek a bestsellereiből az elmúlt években olyan kiváló minisorozatok születtek, mint Az erdő vagy Az ártatlan, és akivel 2018-ban tizennégy könyvadaptációra szóló, sokmilliós szerződést kötött a Netflix.

Alig várjuk a többi izgalmas bűnesetet!


Ítélet: 7/10

Kiknek ajánljuk? A bűnügyi sorozatok és az izgalmas krimik kedvelőinek. De A hobbit-trilógia rajongói is tehetnek vele egy próbát, hogy lássák, mire képesek a törpöket alakító színészek Mikulás-szakáll nélkül.

 

A Port.hu zenés sorozatának első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu