Forbrydelsen, Bron/Broen, Mammon, Wallander, Bordertown (Sorjonen), DeadWind (Karppi) - az utóbbi évek skandináv krimi-sorozatainak krémje, melyek középpontjában egy (két) nyomozó, akik mind fikciók, legfeljebb, ha regény vagy novella-adaptációk. De szabad-e egy valóban megtörtént esetet skandináv krimiként feldolgozni? És lehet-e közben legalább annyira ragaszkodni a tényszerűséghez, mint ahogyan az amerikai és az angol Manhunt szériákban sikerült, de közben elérhető-e, hogy az eredmény mégse legyen se kiszínezett, se dokumentum ízű?

Megoldható-e például, a képernyőn több mint négy órán keresztül folyamatosan zajló nyomozás és dráma kirakódarabkáit úgy rakosgassák - végig fenntartva a figyelmet és az izgalmat -, hogy a nézőt meg sem ijesztik – sőt: vért, holttestet se lásson?

Kivédhető-e, hogy mindezekből ne csupán egy izgalmas kamaradarab kerekedjék, mint a Criminal széria német, angol, francia és  spanyol színterein látható? Sőt: kihagyhatók-e a kihallgatás jelenetei, és lehet-e izgalmas a tárgyalásba már bele sem pillantani?

Egyáltalán: ki tud úgy sakkozni és aktív társadalmi traumát kényelmetlenül izgalmasan bemutatni?

Ez volt a feladvány, amiből a tavaly a dán tévébe, majd a BBC és a német RTL után az HBO Maxra is befutott A Nyomozás (Efterforskningen). A hat részben tálalt dráma a 2017-ben az európai híradásokaban is hónapokig címlapos történet, a magántengeralattjáróra csalt és feldarabolt újságírónő, Kim Wall esetének nyomozásáról szól.

A Dániát felkavaró, máig élénken élő ügy tévéfilmre vitelének kényes feladatát Tobias Lindholmra szabták. A még mindig csak 44 éves író-rendező neve aktuálisan az éppen Oscar-díjat nyert Még egy kört mindenkinek (Druk, 2020) forgatókönyvírójaként lehet ismerős, pedig valójában minden, amihez Lindholm az elmúlt évtizedben nyúlt, meghatározó tételévé vált a dán filmes-tévéfilmes közegnek. Írója volt a Borgen című, dán politikai kultszériának, a Tom Hanks Philips kapitánya miatt méltatlanul árnyékban maradt Emberrablást pluszban rendezte is. De ő írta a Mads Mikkelsen rajongóknak kötelező, gyerekmolesztálási vád következményeit élve boncoló A vadászat című filmet, a 2. világháborús dán történelmi szembenézést segítő Április 9.-ét, az afganisztáni harcok dán katonacsaládjainak pszicho-drámáját, az Oscar-jelölésig jutó Egy háborút – amit szintén dirigált is. Harmadmagával megálmodta és filmre írta a hippi világ belső feszültseigét feldolgozó Kommunát, és mielőtt a Drukba kezdett volna, bíztatásként írt egy epizódot a korrupció és a nagyvállalatok világát felszántó Bedrag sorozatnak is.

Ami Anders Thomas Jensen az ébenfekete dán abszurdnak (Ádám almái, Zöld hentesek, Férfiak és csirkék, Az Igazság bajnokai stb.), az Lindholm az erkölcsileg összetett drámáknak és a feldolgozásra váró dán traumáknak.

A tengeralattjárós-sztori rá várt már akkor is, ha azt eleinte egyáltalán nem tartotta filmen feldolgozhatónak. A véleménye akkor változott meg, amikor - ahogy a DQ-nak mesélte – mélyebben is belemerült az ügyben főnyomozó Jens Mollerrel egy kávé mellett elkezdett beszélgetésbe.

- Mondott pár dolgot, ami felkeltette az érdeklődésemet. Először is a gyilkossági nyomozóként végzett munkájáról beszélt, és arról, hogy egy ember négy különböző módon halhat meg: természetes okok, balesetek, öngyilkosságok és gyilkosságok. Sherlock Holmes jutott eszembe, hogy ilyen kiszámított módon beszélhetünk a halálról. Aztán leírta nekem a nyomozói világát, ami egyáltalán nem emlékeztetett a CSI-éra, és rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogyan működik ez a fickó. 

Fogalmam sem volt arról, milyen magas árat fizetnek ők a munkájukért, hogy milyen keményen dolgoznak és hogy mennyire bonyolult is ez az egész. Később mesélt nekem egy kicsit erről az esetről, és a barátságáról Kim szüleivel. Ez a két elem kezdett el fortyogni az agyamban…

- mesélte.  Így lett A Nyomozás egy olyan történet, amit a híradásokból mindenki ismert Dániában, de amit valójában senki sem.

A Wall szülei és Moller közreműködésével íródott komor krimiben

nincs érzékenyítés, sokkolás, nincs ott a pátosz és nincs hősteremtés sem. Nincsenek zseniális nyomozói megérzések, briliáns ötletek vagy sarokba szorítós nyomozói turpisságok; nincs manír, humor, kárhozat vagy feloldozás sem.

Csak a munka van, amiben még igazán főnök vagy beosztott sincs, csak egyetlen nagy közös fogódzó: menni, dolgozni kell tovább, mert nem létezik tökéletes bűntény. Ebben a drámában az éjjel, vendégségben vagy családi dráma közepén is rendre megcsörrenő telefon, a végtelenbe merengés vagy a hosszú, műfényes folyósók hosszú és rezzenéstelen kamerázása alapkellék, ahogyan Agnes Obel zenei befűzése is az. Az ismétlődő napi kudarcok fojtó, fásulttá tevő légköre pedig csak még nyomasztóbb ha hozzátesszük, hogy a háttérszereplők (búvárok, tengerészek, tudósok) zöme önmagát alakítja, mert ők a valóságban is mind részesei voltak ennek a nyomozásnak.

Az ebből lassan kirajzolódó csapatdinamikában azzal nyernek külön hangsúlyokat az epizódszereplők - az ügyész (Pilou Asbaek – Trónok harca, Páncélba zárt szellem, Fácángyilkosok), a nyomozónő  (Laura Christensen – A jelölt, A Nimfomániás, Mammon) a patológus (Henning Valin Jakobsen – Bron/Broen, Az utolsó királyság, Bedrag) és az áldozat szülei (Pernilla August – StarWars I-II, Hamilton, Itt járt Britt-Marie és Rolf Lassgard – Esküvő után, Ésszerű megoldás, Az ember, akit Ovénak hívtak) – hogy nem eljátszák, hanem benne élnek a szerepükben.

Lindholm hat hónap alatt írta meg a Wall-ügyből a saját olvasatát, de azt már az elején tudta, hogy a főszerep Soren Mallingé kell legyen. Nem csak azért, mert már többször is dolgoztak együtt, vagy mert Malling  a Forbrydelsen szériában és a Kisvárosi gyilkosokban is hitelesen adta a rendőrnyomozót, hanem mert a sorozatnak arra az atmoszférateremtő képességére és kibillenthetetlen karakterhűségére volt szüksége, amit a Borgen tévés főszerkesztőjeként, az Emberrablás sarokba szoruló túsztárgyalójaként, A kísértet féltékeny, vagy a Szülők megcsömörlött apa-férj figurájaként, de még a Férfiak és csirkék felismerhetetlenségig, eltorzított arcú Franzaként hosszú időre nyomot hagy az emlékezetekben.  

- Tudtam róla, hogy vele nem jól idomítható cirkuszi mutatványost kapok, hanem egy élő embert. Aki olyan érzelmeket, realizmust és naturalizmust fog kínálni, amelyekről tudom, hogy a kamera imádni fogja” – mondta Lindholm a kirakóját teljessé tevő főszereplőről.

Egy másik helyen, más alkalommal az író-rendező úgy foglalta össze A Nyomozást, hogy az

leginkább egy működő társadalomról szól, arról, hogy mindenki teszi a dolgát. Ha belegebed, akkor is.

A Nyomozás (Efterforskningen / The investigation)

2020, dán tv-sorozat, HBO MAX