Megnéztük az Asztrológiai útmutató összetört szíveknek című olasz romkomszériát, amely a közelmúltban a Netflix egyik toplistás tartalma volt. Bár ne tettük volna!
Előzetesen leszögezném, hogy a kritikát egy olyan ember írta, akinek tetszett az Emily Párizsban – nem vagyok tehát ellensége a romantikus komédiának és a limonádégyanús sorozatoknak, nem gyűlölök zsigerből mindent, ami vicces és szerelmes. De azért annyi elvárásom lenne, hogy a tartalomnak ha nem is valódi mélysége, de legalább valamiféle minimális eredetisége legyen, legyen valami miatt szerethető és/vagy megkülönböztethető a többi hasonló szériától.
Bindu De Stoppani sorozata ugyanis egy újabb Bridget Jones-klón, amelyben ezúttal egy tévécsatorna produkciós asszisztenseként dolgozó lányt ismerhetünk meg, Alicét, akit dobtak valaki más miatt (ismerős?), akinek bár vannak szakmai sikerei, alapvetően kétbalkezes és kétballábas magánéleti téren és a munkájában is (ismerős?),
Bridget Jones-tól eltérően azonban Alice karakterében nincs semmi egyéni és/vagy szerethető. A leírtakon kívül tényleg szinte semmit sem tudhatunk meg róla.
Legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy nem hisz az asztrológiában
– legalábbis eleinte. Aztán összehaverkodik egy LMBTQ sráccal (és akkor megint le kell írnom: ismerős?), Tióval, aki igazi horoszkópguru, és onnantól kezdve a lányt is elkapja a gépszíj, és egész szerelmi életét megpróbálja a csillagjegyekre felfűzni.
Ennek megfelelően a hat epizódból álló első évad minden része egy-egy csillagjegy nevét viseli (ebből persze egyenesen következik, hogy lesz második évad is, újabb hat csillagjeggyel), és az adott zodiákusba tartozó személy (azaz pasijelölt) kerül benne célkeresztbe; ezzel párhuzamosan pedig a főhősnő kezdeményezésére a tévénél, ahol dolgozik elindul egy szintén az asztrológiára felhúzott társkereső show.
És lehet, hogy ez így leírva frappánsnak és jópofának tűnik, de a képernyőn megvalósítva egyáltalán nem az.
Inkább sekélyes és idegesítő (amit csak tetéz a szinte folyamatosan szóló rágógumizene). Az asztrológiával szemben szkeptikusokon kívül pedig a dolog azokat is alaposan felbosszanthatja, akik épp ellenkezőleg: komolyan foglalkoznak a témával.
Az Asztrológiai útmutató összetört szíveknek Tiója ugyanis olyan leegyszerűsítő kinyilatkoztatásokkal él, mint például hogy
Még ezt is meg lehetne bocsátani, ha a sorozat karakterei érdekesek és izgalmasak lennének, vagy bármennyire ki lennének dolgozva. De persze nem: a jópofa, genderfluid Tióról annyit tudunk meg, hogy jópofa és genderfluid, a főhősnő legjobb barátnőjéről annyit, hogy a főhősnő legjobb barátnője, és így tovább.
Máshol ezek a hősök egyénítve lennének, de itt (a központi figurával együtt) sorjáznak az egydimenziós, sőt dimenziótlan karakterek. És súlyosbítva azt, ami amúgy is, a szereplők közül jó páran még rosszul is játszanak. Pedig – és itt jön a váratlan fordulat – az Asztrológiai útmutató összetört szíveknek egy könyvön alapul: Silvia Zucca 2015-ben megjelent, magyarul is olvasható regényén. Csak remélni tudjuk, hogy írott formában a mű még igényesebb volt (bár a moly.hu-n olvasható olvasói vélemények alapján elég vegyes a megítélése) – mi biztosan nem járunk utána, mert a sorozat nem igazán csinált kedvet hozzá.
Bindu De Stoppani alkotásáról a felsoroltakon kívül sokat elárul az is, hogy az elmúlt hetekben még toplistás volt a Netflixen, de aztán villámgyorsan kihullott a TOP10-ből (míg mondjuk ezzel szemben a Squid Game hetek óta ott tanyázik). Az Asztrológiai útmutató összetört szíveknek gyorsan fogyasztható, könnyen emészthető, nyom nélkül felszívódó, azonnal felejthető – mint a magazinok napi horoszkópja.
Ezenkívül pedig (hogy a kritika címében félreidézett mondásra is utaljunk) egy rakás sz*r. Nem ajánljuk senkinek: inkább nézzétek meg (újra) a Bridget Jones naplóját vagy az Emily Párizsbant!
A PORT.hu zenés műsora, a SZESSÖN e heti vendége a Nem akarok beleszólni trió egyik frontembere, Fancsikai Eszter, aki a YouTube-ról úgy lehet ismerős mint Vegamama. Most megmutatta, hogy mit tud a dobok mögött.
