Az előfizetők száma csak egy részét adja a bevételnek.
Jó ideje téma már, hogy a stream nem is olyan nagy biznisz, mint amilyennek elsőre tűnt. A legtöbb szolgáltató komoly bajban van, és a legkülönfélébb módokon igyekeznek behozni a veszteségeiket. Ahogy arról már korábban is írtunk, az HBO Max 55 milliárd dolláros adósságot görget maga előtt. Ennek rendezésére több eszközt is bevetettek: leváltották a vezetőséget, megreformálták a streamszolgáltatást (Max néven), és új koncepciókkal álltak elő, első sorban a DC univerzum terén. Emelett a saját gyártású filmeket és sorozatokat más szolgáltatók licencelhetik. A Disney+ se áll valami jól, tavaly év végén 1,5 milliárd dollárra nőtt a veszteségük. Ott is hasonló az üzletpolitika: több, viszonylag új, saját gyártású tartalom került le az utóbbi időben, vélhetőleg azért, hogy máshol felbukkanjon majd. Bár a Netflix nem tűnik veszteségesnek, de ott is szankciókat vezettek be, egyebek között megakadályozzák a fiókmegosztást, így azok, akik nem egy háztartásban élnek, kénytelen külön előfizetést vásárolni, így növelve az előfizetők számát. De nem mindig állt ilyen rosszul a streamszolgáltatók szénája.
Az otthon biztonsága
A koronavírus-járvány idején, amikor tetőzött a COVID és mindenki kényszerűen otthon marad (elsősorban 2020-2021-ben) nem csak növekedett a streamelőfizetők száma, de a szolgáltatók is igyekeztek minél többeket meggyőzni arról, hogy ez a jövő.
Az egyik leglátványosabb újítás az időablak volt, vagyis annak meghatározása, hogy mennyit kell várni egy filmre, hogy a mozipremier után nézhessük a streamen.
Ez persze elsősorban azokra a szolgáltatókra áll, akik nagy stúdiók katalógusából is kínálnak néznivalót. Az HBO Max akkor azzal próbált előnyhöz jutni, hogy 45 napos időablakot ígért, vagyis a mozipremier után másfél hónappal már nézhetjük is a felületükön az friss, Warner Bros. által forgalmazott filmeket, ráadásul 4K-ban. A Disney+ is hasonló elveket követ, oda is viszonylag hamar felkerülnek a saját gyártású mozifilmek, ahogy a SkyShowtime-ra is, hiszen náluk meg ott a Paramount, a Universal és a DeamWorks katalógusa. Viszont az, hogy mindez mennyi idővel a premier után történik, már nem olyan egyértelmű mióta az emberek ismét járnak moziba. A 45 nap szűkülhet és kitolódhat, valószínűleg attól függően, hogy mennyi ideig tudják az adott filmet moziban tartani. Sőt,
arra is volt már példa, hogy ha egy streamen elérhető filmet ismét moziba küldtek, akkor arra az időre leszedték a felületről.
Ez történt például az Avatar első részével a Disney+-on. De miért éri meg havi előfizetésért kínálni a legújabb filmeket, és számtalan korábbi klasszikust? Hogyan termel profitot a cégeknek, ha mi, felhasználók szinte átláthatatlan mennyiségű sorozathoz és filmhez férünk hozzá egy vállalható havidíjért cserébe?
A testre szabott felület
A leírtakból úgy tűnhet, hogy a streamszolgáltatók elsődleges bevétele az előfizetőkből származik, és bármilyen hihetetlen, ez így van. A stream, de elsősorban a Netflix teljesen új szintre emelte a film- és sorozatnézési szokásokat. Egyfelől
arra ösztönözi a felhasználókat, hogy jobban értékeljék az otthon töltött időt
(a mobilos Netflix-alkalmazás nem egyszer dob fel olyan értesítést, amikben különféle filmeket és sorozatokat ajánl, ha este otthon maradsz), másfelől, most már éppen a telefonos applikációnak köszönhetően bráhol, akár útközben is tudunk tartalmat nézni. A stream legnagyobb előnye, hogy bárhol elérhető, azzal pedig, hogy előre is letudjuk tölteni a néznivalót, még az internettől sem függ a néző minden pillanatban. Ez egy lényeges tulajdonsága, és személy szerint én kifejezetten szeretem, hogy ha elutazok valahova, és a szálláson okostévé van, akkor csak be kell jelentkeznem az adott szolgáltatásba, és máris ott van a saját streamfelületem, pont mint otthon. Arról nem is beszélve, hogy a megnézett és értékelt, vagy csak a saját listára felvett műsorok alapján a Netflix a felhasználó igényeinek megfelelően ajánl újabb és újabb tartalmakat (állítólag az algoritmus több ezer ajánlást készít másodpercenként, több mint 5 milliárd filmértékelés alapján). Az ajánlások azonban nem csak a felhasználó számára fontosak, hanem a Netflixnek is, hiszen ebből lesz a bevétel.
A Netflix üzleti stratégiája ugyanis az úgynevezett előfizetéses videó monetizáció, tehát az előfizetés lesz maga a bevételi forrás. Ugyanakkor, mivel nem egyetlen címből származik a bevétel,
a Netflixnek folyamatosan lehetősége van arra, hogy igazodjon az épp aktuális körülményekhez és eseményekhez, és ennek az igazodásnak az elsődleges mozgatórugója mindig a haszon.
A licencelt és saját tartalom egyensúlyát is így mérlegelik.
A bevétel összetevői
A Netflixet 1997-ben alapították, és 2007 óta működik streamszolgáltatóként, immár 16 éve jelen van a streampiacon, és nem túlzok, ha leírom, hogy a legjelentősebb szereplővé nőtte ki magát. A bevétele három elemből tevődnek össze:
- a már említett előfizetésekből,
- a partnerségekből,
- és a hirdetésekből.
A bevétel 90 százalékát az előfizetések, és a partnerség jelenti (2022-ben ez 32 milliárd dollár volt!), a maradék 10 százalék a hirdetésekből származik.
Az ma már történelem, hogy a Netflix DVD-kölcsönzőként működött az elején, ami újdonság volt, hogy a lemezeket levélként lehetett fogadni és visszaküldeni. 2007-ben álltak át a videostreamre, majd 2013 óta gyártanak saját tartalmakat, nemzetközi terjeszkedését pedig 2017-ben kezdték meg (Magyarországon 2016 óta érhető el, 2019 októbere óta tud magyarul is).
A Netflix sikere azonban elsősorban nem attól függ, hogy mit ad el, hanem hogy miként értékesíti és reklámozza a termékeit.
A Netflixnek becslések szerint 8,3 millió előfizetője van világszerte, ami nem kis szám, bár hogy pontosan ez milyen bevételt jelent, azt nem tudjuk pontosan, hiszen háromféle előfizetői csomagból lehet választani, ráadásul országonként eltérő áron. Magyarországon ez a következőképpen néz ki:
- Alap: 2490 Ft / hónap
- Standard: 3490 Ft / hónap
- Prémium: 4490 Ft / hónap
A másik fő bevétel a már említett partnerség: ezek olyan együttműködések különböző filmgyártókkal, írókkal, filmkészítőkkel és animátorokkal, melyeken keresztül a Netflix tartalmakat szerez és sugároz legálisan. Ez tulajdonképpen a saját gyártású tartalmakat jelenti, a világ minden táján. De ide tartozik az is, amikor nemrég a Netflix társult a Samsunggal, hogy integrálja az applikációt a Galaxy okostelefonokba és táblagépekbe.
A kiadások
Hogy nyereséges-e a Netflix, az nem kétség, hiszen 2022-ben 31,616 milliárd dollár volt a bevétele, ami 6,46%-os növekedést jelent az előző évhez képest. De természetesen számtalan kiadással is jár a Netflix üzemeltetése, nézzük ezek közül a legalapvetőbbeket:
- Licencköltség: ez tulajdonképpen a nem saját gyártású tartalmak díja, amit az eredeti tulajdonosnak fizetnek, hogy legálisan fent lehessen a kínálatban. Ennek összege tartalmanként eltérő.
- Gyártási költség: ez pedig a saját gyártású tartalmakra fordított összeg. 2013 óta készülnek saját tartalmak a Netflixre, amivel visszaszorítják a licencköltségeket, ráadásul az évek alatt saját branddé nőtte ki magát.
- Marketing költség: bár a Netflixet szokás a streamingóriásnak nevezni, de nem egyeduralkodó a piacon, így is neki szüksége van hirdetésre. De a reklámköltésbe nem csak ez tartozik bele, hiszen ide lehet sorolni az új felhasználók ingyenes hónapját is.
- Kutatás-fejlesztési költség: a Netflixnek saját kutatási-fejlesztési részlege van, és invesztál is bele, hiszen ennek köszönhetően képes folyamatosan új dolgokkal előállni és megtartani piacvezető pozícióját.
- Technológiai-fejlesztési költség: értelemszerűen, mivel egy internetes szolgáltatásról van szó, a felületet és a mögötte lévő technológiát folyamatosan fejlesztik, ami szintén pénzbe kerül.
- Munkaerő: mivel egy cégről beszélünk, természetesen az ott dolgozó alkalmazottak fizetést kapnak, ami szintén a kiadások közé sorolandó.
A Netflix tehát egy jelentős és sok összetevős üzem, és talán az egyetlen vállalat, ami kizárólag a streaming piacból él (bár az utóbbi időben igyekszik betörni a mobiljátékok piacára is, ám ez egyelőre elenyésző számú felhasználót érdekel).
Ez is érdekelhet
2022-ben ismét úgy mozizhattunk, mint a pandémia előtt, ám sok minden megváltozott azóta. Vajon még mindig a stream a legnagyobb ellenfele a filmszínházaknak?
Tovább
Egy másik modell: a Disney+
A Disney már jóval az előtt a mainstream szórakoztatás egyik meghatározó piaci tényezője volt, hogy 2019-ben elindította volna saját streamszolgáltatását (Magyarországra 2022-ben érkezett meg). Ebből a szempontból tehát egészen más üzleti modellre épít, mint a Netflix, ami eleve a kölcsönzésből építette a saját brandjét. Ráadásul a Disney+ a cégnél lévő tartalmakat osztja meg a felületén, tehát nem licencel. Ami viszont közös a Netflix-szel, hogy itt is vannak saját tartalmak, amik kizárólag a Disney+-ra készültek. De miért jó ez az egeres cégnek?
A Disney+ mindképpen nagy előnnyel indul a versenytársaihoz képest, hiszen
egyfelől nála van a 21st Century Fox katalógusa, másfelől olyan népszerű franchise-okat birtokol, mint a Marvel, a Star Wars ,vagy a Pixar animációs filmjei, és akkor még nem beszéltünk a Disney saját cuccairól.
Sőt, hogy a ismeretterjesztésről se feledkezzünk meg: nála van a National Geographic, ami azt jelenti, hogy a Disney+-on a sárga kerettel fémjelzett filmek és sorozatok is elérhetők. A Disney stratégiája az, hogy ezeket a tartalmakat kihasználva folyamatosan lekösse a nézőt. Ennek érdekében új tartalmakat is előállítanak, amik ezeknek a frenchise-oknak a folytatásai. Számtalan sorozat készül a Star Wars, vagy a Marvel Moziverzum világán belül, amelyek részét képezik a univerzumnak.
A nagy különbség a Netflix és a Disney+ üzleti stratégiája közt, hogy a Netflix mindig is a mennyiségre helyezte a hangsúlyt: nem csak az elérhető, licencelt tartalmakból van rengeteg, de saját gyártású tartalomból is. 2019-ben a Netflix több eredeti tartalmat adott ki, mint a teljes amerikai tévéipar 2005-ben, amelyet a televízió csúcsidőszakának tekintenek. 2020-ban összesen 110 saját címe volt a Netflixnek. Viszont ezek a tartalmak rövid életűek, és bár
a bemutatásukkor nagy nézettséget hoznak, később elvesznek a zajban.
Jól mutatja ezt a hatást a közösségi média, ahol 2020-ban először A vezércsel volt a felkapott, nem sokkal később viszont már A Bridgerton családról beszélt mindenki, aki a Netflixet nézte.
Ezzel szemben a Disney+ hosszú távban gondolkodik, mivel először több mint 500 millió dollárt invesztáltak bele, és számoltak azzal, hogy csak négy-öt éven belül lesz nyereséges. Természetesen a Diseny+ bevételei is a előfizetőkből vannak, de itt van még egy jelentős tényező: a licencelhető tartalom, hiszen
rengeteg klasszikus filmet és sorozatot birtokol a cég, amiknek bérbeadásából jelentős bevételekre tehet szert.
Nem csak más streamszolgáltatóknak, hanem tévécsatornáknak is.
Mint kiderült, a streamszolgáltatók többféleképpen is bevételhez jutnak, de korántsem mindegy, mennyi előfizetőjük van, hiszen ne feledjük: a tartalmak így is, úgyis elérhetők, de annál több bevétel lesz belőle, minél többen fizetnek érte.
(via VPlayed, Investopedia, Make Use Of, Business Strategy Hub)