Vallási fanatikusok indulnak meghódítani egy új világot, miközben két, meglepő képességekkel felruházott android is hasonlóval próbálkozik Ridley Scott sorozatában, hogy aztán ideológiák, fajok és technológiák csapjanak össze.
Azon mindig lehet vitatkozni, sőt, kell is vitatkozni, hogy aktuális filmje hogy sikerült, milyen hibákat vétett, sikerült-e elmondania azt, amit akart, de az kétségtelen, hogy Ridley Scott ma is a legnagyobb filmrendezők egyike. Olyan rendező, aki egyszerre gondolkodik nagy ívű, kultúrákat és világokat átívelő történetekben és egy olyan látványvilágban, amihez hasonlót csak nagyon, de tényleg nagyon kevesen képesek megálmodni. És lehet, hogy a már 82 éves rendező nem a régi, nincs már minden képességének birtokában – az olyan történelmi eposzai, mint az Exodus: Istenek és királyok kínosan haloványra sikerültek-, és lehet, hogy sokszor ismétli önmagát, de van egy műfaj, ahol még mindig képes kimagaslót alkotni, és ez a sci-fi.
És azon is lehet vitatkozni, hogy a Prometheus (2012) vagy az Alien: Covenant (2017) hogyan sikerült – felemásra -, de mindkettő monumentális, megkerülhetetlen darab, a jóval „emberibb” Mentőexpedíció (2015) ezerszer újranézhető, ahogy Scott új sorozata, A farkas gyermekei is elképesztő dolog. A sorozatot ugyan Aaron Guzikowski író és showrunner jegyzi, de ez Ridley Scott felségterülete, és nem csak azért, mert az ő cége, a Scott Free Production a gyártó, ő maga az executive producer és a tízből az első két rész rendezője, hanem azért, mert a széria minden képkockája, ötlete és kérdése az ő kézjegyét viseli magán. Igen, az androidok miatt, igen, egy új világ felfedezése és meghódítása miatt, az emberiség jövője miatt, a kultúrák összecsapása miatt, és még sorolhatnám, de a lényeg, hogy ez Scott papa munkája, aki a harmadik részt már fiára, Luke Scottra bízta - az első körben ez a három rész nézhető az HBO GO-n. És az ember csak kapkodja a fejét.
Kezdünk úgy, hogy a nem is olyan távoli jövőben egy apró űrsikló, vagy inkább kapszula landol a kietlen Kepler-22b bolygón, rajta két androiddal, egy csomó modern kütyüvel, és 12 lefagyasztott ember embrióval. Az androidok, Anya (Amanda Collin) és a meglepően sokat viccelődő Apa (Abubakar Salim) nekilátnak egy apró település felvirágoztatásának, csakhogy ők nem telepesek, hanem egy véres polgárháború menekültjei, amelyet a Földön vívtak az ateisták és a fanatikusan vallásos mithraisták, és amely az utóbbiak győzelmével végződött. Apa és Anya mindent megtesznek a gyermekekért, ám a sivatag egyesével nyeli el a kicsiket, és már csak egy túlélő van, amikor a fanatikusok itt is megjelennek. Csakhogy kiderül, Anya nem csak a gyerekek gondozására volt beprogramozva, hanem elképzelhetetlen pusztító erő rejlik benne, amit a hódítók ellen fordít. Akik között ott van egy Marcus nevű harcos (Travis Fimmel) és társa (Niamh Algar), akiket a túlélésen kívül szintén a szülői ösztönök hajtanak – merthogy újabb gyerekek kerülnek elő -, és lassan az is kiderült, hogy a Kepler-22b talán nem is olyan lakatlan, mint azt eleinte hittük.
A legjobb szó A farkas gyermekeire az, hogy zsúfolt. Rengeteg minden történik itt, ráadásul több idősíkban, több identitással többfelé szembenállással, ugyanakkor sok párhuzammal a szereplők között. És több olyan utalással is, ami Ridley Scott egész életművét megidézi a Szárnyas fejvadásztól (1982) az 1492 - A Paradicsom meghódításán (1992) át a Mennyei Királyságig (2005), és az utóbbi példa azért is vicces, mert a vallási fanatikusok szinte mindenben az egykori kereszteslovagokat idézik. A zsúfoltság persze azt is jelenti, hogy rengeteg mindent kapunk, túlélőtörténetet, az ember és a gép közötti különbség körüljárását, háborút, szélhámosságot, elveszett gyerekeket, a sötétben bujkáló különös vadállatokat, családtervezési útmutatót, ideológiákat és még ezer mást, és még az első három rész után sem tudnám megmondani, hogy ebből mi fog majd működni.
Sejtésem azért van, mert gyanítom, hogy az ideológiák és hitek ütköztetését nem lehet túl sokáig elhúzni, és annyira előtérbe került Apa és Anya nagyon is eltérő alakja, hogy nem tudom, mit lehet még kihozni belőlük, a most is remek Travis Fimmellel viszont még sok minden történhet, de azt tudom, hogy baromira várom a folytatást. Mert lehet, hogy ennek a Scott filmnek is vannak hibái, de az biztos, hogy rajta kívül alig van valaki, aki a kisujjából kiráz egy egészen új világot, és nem csak emberekkel és más lényekkel képes azt könnyedén benépesíteni, és nem csak a történetet előrevivő konfliktusokat kreál hozzájuk, hanem egy egész életfilozófiát is. Közhely, hogy A farkas gyermekei nem csak szórakoztat, de el is gondolkoztat, viszont mindezt monumentális módon teszi.
Értékelés. 8//10
