Március 29-én díszbemutatóval indított jubileumi hónapot a Körúti Színház. A 15.születésnapjához érkezett teátrum méltán lehet büszke: eddig közel egymillióan látták az előadásait és létrejötte legelső percétől a nézők felhőtlen szórakoztatását szolgálja.
A 2004-ben alakult, végleges nevét 2005 óta viselő Körúti Színház kitalálója, szülőatyja és vezetője Galambos Zoltán, aki ’régi motorosnak’ számít a hazai művészvilágban. Olyan színházat álmodott meg másfél évtizede, amelyben főként vidámság és jókedv van, és amiben még a kollégák is szeretik egymást. A Mezítláb a parkban című, világsikerű darabbal indultak, amellyel rögtön elsőre olyan szép sikereket söpörtek be, hogy kiderült: ezt a megkezdett utat bizony nemcsak érdemes, de kell is folytatni! Az igazgató- főrendező remek érzékkel választ azóta is darabokat, amit az egyre növekvő előadásaik illetve nézőszámuk is igazolni látszik - játszanak Budapesten vagy bármerre az országban.
„Nagyon szeretjük a fővárosi közönséget, ám időközben kiderült, az a karmánk, hogy egészen apró településekre is eljussunk az előadásainkkal – mondta Galambos Zoltán. - Míg Budapesten egyek lennénk a napi ezer program közül, addig mondjuk Vámospércsen a Körúti Színház előadása az évi három eseményből az egyik. Szerencse, hogy olyan kollégákkal dolgozom, akik művészet szerető, igényes emberek, akik mindenütt a legmagasabb színvonalat nyújtják. Csodát tenni bárhol lehet, legyen szó egy picurka színpadról, vagy egy messzi településről. Ha a közönség vár minket és számít ránk, akkor nem ismerünk lehetetlent!”
A Körúti Színház repertoárja folyamatosan nőtt az elmúlt másfél évtizedben: eddig több, mint 1500 előadáson tapsolhatott, közel egymillió néző! Ma annyi helyen játszanak, amennyiről induláskor álmodni sem mertek. Időközben bővült a társulat is, amelyben a szakma olyan neves képviselői is ’őstagnak’ mondhatók, mint Koncz Gábor, Koltai Róbert, Kautzky Armand, Esztergályos Cecília, Vándor Éva, Gyebnár Csekka, Pusztaszeri Kornél, Mérai Kata, Pikali Gerda, Beleznay Endre.
„Mindig meghatódom, hogy ezek az emberek, akiket én hatalmas színészeknek tartok, kérdés nélkül jönnek, bárhová hívom őket és a tőlük telhető legjobbat nyújtják estéről estére. Éppúgy a sajátjuknak érzik ezt a színházat, ahogy én. Velem tartanak a kezdetektől, jó emberek, a barátaim - nélkülük nem menne!”
