Hazánk legenergikusabb és legjobb kedvű színésznőjének világlátása rendhagyó. És irigylésre méltó. A titok a szülőkben, a nevelésben és a tiszta gyermeki lélekben keresendő. Az pedig nagyon érdekes kérdés, hogy vajon át tudja-e adni életszemléletét egy örök gyermek a saját gyermekének? D. Tóth Kriszta a születésnapját épp ma ünneplő Oszvald Marikával beszélgetett az Elviszlek magammal kamerái előtt.
150 cm magas, a lábmérete 34-es. Színházi suszter készíti a cipőit, méghozzá az Operettszínházé, ahová nyolcéves kora óta – közel 60 éve – hazajár. Oszvald Marika, a mindig kicsattanóan jókedvű operetténekes számára a semmittevés értelmezhetetlen fogalom. A wellnessprogramok sem hozzák lázba, mivel kikapcsolódni, pihenni és feltöltődni is csak aktívan tud: gödöllői házának kertjében tevékenykedve. Vallja, hogy az ember legyen mindig jó kondiban, álljon készen a következő feladatra, hogy ne kelljen sohasem kapkodnia. A színésznő szerint a létezés a legnagyobb boldogság, az élet érdekes, a megoldandó problémáinkkal együtt is egy felfedezésre váró csoda.
„Talán sok ember el sem hiszi, hogy én szinte mindig jókedvű vagyok. Ezt a tulajdonságomat a szüleimnek köszönhetem, akik szigorúan neveltek, de nagyon sokat tanítottak. Van, hogy nyomasztanak dolgok, de azok csak megoldásra várnak.” – válaszolta a Kossuth-díjas művész D. Tóth Krisztának arra a kérdésére, hogy vajon létezik-e az az Oszvald Marika, aki nem kicsattanóan jókedvű?
Azt mondja, ő nem az a fajta színésznő, aki túlzott tiszteletet követel rajongóitól. Nem csoda, hogy az emberek úgy mennek oda hozzá és ölelgetik meg, mint egy régi ismerőst. Alázattal fordul szakmája felé, és ha valahova fellépni hívják, igyekszik eleget tenni a felkérésnek, hogy ne okozzon csalódást. Mindig nagyon figyeli a környezetét, állandóan tanul. Most épp az Operettszínház fiatal művészeitől azt, hogy mi számít a szakmában trendinek. Színésznőként az esetleges negatív kritikát is jól viseli, szerinte „nem lehet az ember mindig csoda”.
Egyik legnagyobb kritikusa énekes-színész édesapja volt, aki a már rég felnőtt Marikát még mindig tanácsokkal látta el. Persze a gyerekkorában állandóan elhangzó: „nem vagy rossz, csak olyan szertelen, majd 40 éves korodra megérsz” atyai mondás idővel megváltozott, a művésznő gyermeki lelke azonban megmaradt. Oszvald Marikának ugyanis a világ ma is olyan, mint amilyen egy gyermek számára.
„Vállaltan vagyok gyerek. Én nem veszítettem el az érdeklődésemet a világ iránt. Igyekeztem úgy élni, hogy ne legyen sok szégyellnivalóm. És ha nem nyomaszt semmi, friss marad a lelkem. És akkor a világ is olyannak marad, mint amilyen egy gyereknek. Bizony volt, hogy úgy éreztem, a gyerekem érettebb nálam.”
wmn.hu
https://www.youtube.com/watch?v=w_9C09cQwMA
