11 dolog, amit nem tudtál minden idők legambiciózusabb háborús filmjéről, a Pearl Harborról

Hosszan lehet sorolni a Pearl Harbor – Égi háború hibáit, de még hosszabban lehet sorolni az erényeit, és nem csak azért, mert irdatlan drága volt, és a filmtörténet legnagyobb robbantását tartalmazza.

Ezt a történetet egyszer már elmesélték, bár kicsit másként. 1970-ben született a nagyszabású, érdekes módon amerikai-japán együttműködéssel készült háborús filmdráma, a Tora! Tora! Tora!, ami, bár játékfilm volt híres színészekkel, szinte dokumentumfilmként mutatta be a támadás előkészületeit és kivitelezését. Jelölték is öt Oscarra, amiből egyet meg is kapott, a legjobb vizuális effektusoknak járót.

A Pearl Harbor - Égi háború (2001) játékidejéből bő negyven percet tesz ki, ahogy a japán bombázók, torpedóvetők és vadászgépek elképesztő rombolást visznek véghez a kikötőben és a környező repülőtereken, elpusztítva az amerikai flotta büszke csatahajóit és több száz repülőgépet, miközben alig néhányan voltak képesek visszavágni. És nem kitaláció, hogy két másnapos amerikai pilóta fel tudott szállni, és több japán gépet is lelőtt, ahogy az sem, hogy az egyik cirkáló színes bőrű szakácsa megszerezte az ország legmagasabb rangú kitüntetését, amikor az égő fedélzetről egy géppuskával tüzelve szintén több ellenséges géppel végzett.

És szintén tény, hogy alig néhány hónappal „a becstelenség napja” után amerikai gépek bombázták Tokiót, amivel ugyan nem okoztak komoly károkat, viszont jót tett a morálnak. Mármint az amerikainak, bár ha odahaza megtudják a teljes igazságot, akkor kisebb az öröm. A pilóták ugyanis egy anyahajóról szálltak fel, de mivel nem volt elég üzemanyaguk, Kínában landoltak, olyan területen, amely vagy japán megszállás alatt állt, vagy ahol harcok folytak, és mivel a kínaiak sok amerikai pilótát segítettek, a japánok rettenetes megtorlóhadjáratot szerveztek ellenük. Becslések szerint ennek negyedmillió áldozata volt, és bevetették a biológiai hadviselésre specializálódott hírhedt 731-es egységet is.

Talán kissé meglepő, de egy Oscar-díjas filmről van szó: Christopher Boyes kapta meg az Amerikai Filmakadémiától a legjobb hangvágásért járó szobrot. Érdekes módon a mai napig ez az egyetlen Michael Bay rendezte film, ami Oscart nyert.

Amit lehetett, azt Michael Bay a hagyományos módon oldott meg, makettekkel, díszletekkel, igazi és replika hajókkal és repülőgépekkel. Mai szemmel elég meglepő is, hogy a filmnek mindössze négy teljes mértékben CGI-felvétele van: a U.S.S. Arizona felé zuhanó repülőbomba, a két felvétel arról, ahogy Arizona felrobban, majd kiemelkedik a vízből, és amikor a két japán Zero lecsap a Csatahajó-sorra. A produkcióhoz egyébként – többek között – három eredeti japán Zerót és két amerikai Curtiss P-40 Warhawkot is felhasználtak. Igaz, máskor is használtak CGI-t, de rendszerint a háttér megjelenítéséhez vagy egyéb részletekhez.

A film Guinness-rekordot is döntött: itt használták fel a filmforgatáshoz szükséges legtöbb robbanóanyagot. Bay, akinek amúgy is ez a védjegye, hat kiszuperált hadihajót robbantott fel, amihez 7000 rúd dinamitot és több ezer gallon kerozint használtak fel. Az előkészítő munka több mint négy hónapig tartott, és a létező összes hatóság felügyelete alatt zajlott, majd maga a robbantás mindössze hét, azaz 7 másodpercig tartott, viszont semmiféle gikszer nem akadt közben.

Mivel majdnem minden igazi a filmben, Tokiót is „igaziból” bombázzák benne. Vagyis egy igazi város képeit látjuk, felette repülnek el az igazi bombázók, hogy aztán digitálisan az egészet kicsit feljavítsák. Csakhogy a japán főváros már messze nem úgy néz ki, mint a 40-es évek legelején, ezért hosszú keresés után végül egy amerikai kisvárosban, az Indiana állambeli Gary-ban találták meg az akkori Tokió mását, így ironikus módon a Pearl Harborért bosszút álló gépek egy „saját” várost szórnak meg.

Bár Michael Bay magát a Pearl Harbor elleni japán támadást rendkívül látványosan, izgalmasan és nagyrészt hitelesen mutatja be, a film mégis hemzseg a hibáktól és csúsztatásoktól. A két főhős egyike, a vadászpilóta McCauley (Ben Affleck) Angliába megy, hogy önkéntesként a németek ellen harcoljon, és bár valóban voltak amerikai önkéntesek, egy aktív szolgálatban lévő pilóta ezzel a rangját és az állampolgárságát veszítette volna el, hiszen az USA még semleges volt. A kikötő elleni támadás tényleg lélegzetelállító, de a Haditengerészeti Kereszttel kitüntetett szakácsot, Doris Millert játszó Cuba Gooding Jr. a valóságban több száz honfitársával végzett volna, ha tényleg folyamatosan tüzel a hajók között elrepülő japán vadászgépekre – történt ilyesmi, de nem adtak érte érmet. A legnagyobb ökörség az, amikor a Tokió elleni rajtaütéshez vadászpilótákat keresnek a bombázók vezetésére, mondván, hogy azok rövidebb kifutópályáról szoktak felszállni, de ennek semmi értelme, hiszen azt könnyű vadászgépekkel teszik, így viszont mindent újra kell tanulniuk.

A kórházat megtámadó japán repülőgépek látványa nagy felháborodást váltott ki mind Japánban, mind a Pearl Harbor-i veteránok körében, mert ilyesmi soha nem történt meg. A japán pilóták szigorú parancsot kaptak, hogy ne támadjanak meg polgári célpontokat. Michael Bay később bevallotta, hogy azért adta hozzá a filmhez ezt a jelenetet, hogy a támadás még barbárabbnak tűnjön. Ami azt illeti, a támaszpont mellett fekvő Honolulut ért bombatámadásokról is kiderült, hogy a vadul tüzelő csatahajók „túllövései” voltak.

Mindössze öt sérülés történt a forgatás teljes időtartama alatt, és egyik sem volt komoly: egy eltört boka, egy kificamodott boka, egy eltört kulcscsont, egy vágás valakinek a fején és egy törött ujj, amelyet egy kaszkadőr pilóta szenvedett el, aki lezuhant repülőgépével, miután a gép szárnya „beleakadt” egy pálmafába. Már mindenki azt hitte, az illető szörnyet halt, de a pilóta épségben kászálódott ki a gép roncsából.

A forgatásra és a promócióra fordított teljes pénzösszeg nagyjából megegyezett a tényleges támadás során okozott kár összegével. A produkciós költségvetés 140 millió dollár lett, ami akkoriban a legnagyobb volt, amelyet valaha is elköltöttek, és ebben még nincs benne a marketing és PR költségvetés. Állítólag csak a film egy csatahajón tartott after partyja annyiba került, mint egy átlagos film költségvetése.