Vagy nem is tudom, hogy fogalmazzunk, a film, amit ő maga is gáznak tart, amit sosem kellett volna elvállalnia, amit, ha teheti, halálra cikiz, de miről is szól a Zöld Lámpás?
Alig tíz éve mutatták be, és szinte senki sem emlékszik a Zöld Lámpásra (2011), aminek persze megvan a maga oka. Csak ekkor kezdtek felfutni a képregény-feldolgozásként készült szuperhősfilmek, még nyoma sem volt semmiféle moziverzumnak a maga egymásra épülő történeteivel és hősök egymásba fűződő sorsával, ahogy nyoma sem volt annak a gigászi marketing gépezetnek, amely mindezt ma már működteti és mozgásban tartja. Ahogy Ryan Reynolds sem volt még akkora sztár, mint ma, csak egy jópofa, viszonylag jóképű színésznek számított Hollywoodban, ahol a liftesfiúk is másodállásban alsónemű modellek. Nem is vele akart dolgozni Martin Campbell, aki ekkoriban nagy névnek számított, hiszen két Bond-filmet (James Bond: Aranyszem, Casino Royale) is rendezett.
Campbell csakis Bradley Cooperrel tudta elképzelni a Zöld Lámpást, de a stúdió a háta mögött Ryan Reynoldsot szerződtette le, és a rendező egy percig sem leplezte csalódottságát, ami végig kihatott a kapcsolatukra, de miről is van szó? A Zöld Lámpás Alakulat tagjainak feladata a világűr békéjének őrzése, ennek érdekében az univerzumot körzetekre osztották, és minden körzetnek megvan a maga őrzője. Az alakulat tagjai különleges gyűrűt viselnek, mely különleges képességeket biztosít számukra. Nem elég, hogy az univerzum egyensúlyát minden eddiginél veszélyesebb ellenfél veszélyezteti, az Alakulat tagjai egy földi embert is kénytelenek bevenni a csapatba. Hal Jordan, a nagyszájú berepülő-pilóta akaratán kívül olyan helyzetben találja magát, hogy rajta áll vagy bukik a Föld sorsa. Hal a gyerekkori szerelme, Caroll (Blake Lively) segítségével veti magát a küzdelembe, hogy megmentse az emberiséget a pusztulástól – és egy vízfejű őrült tudóstól (Peter Sarsgaard).
Hogy Reynoldsnak pontosan mi is lehetett a baja, azt nehéz visszakövetni, merthogy ezt a szerepet mintha ráírták volna: itt is elsütheti a klasszikus kikacsintós infantilis poénjait, menősködhet, ráadásként itt jött össze későbbi feleségével, Blake Livelyval, de azóta is csak oltja a filmet. A Deadpoolban (2016) azon poénkodik, hogy nehogy zöld és animált szuperhősruhát kapjon – a készítők azért döntöttek az animáció mellett, hogy a ruha egyben egyfajta energiamezőnek tűnjön -, a Deadpool 2-ben (2018) pedig konkrétan visszamegy az időben, hogy megakadályozza, hogy elvállalja a szerepet. Pedig a Zöld Lámpás nem vállalhatatlan. Persze, nem ő a legmenőbb szuperhős a világon, és van a sztoriban egyfajta régimódi bumfordiság, talán egy kis naivitás is, a főgonosz is röhejes egy kicsit, de hozza azt, amit vártak tőle. Van benne jó arc főhős és menő hősnő, és benne van vicces haverként Taika Waititi is, akiről még senki sem sejtette, milyen nagy szám lesz pár év múlva.
