A Szomszédok tenyérbemászóan becsületes és jóindulatú népnevelői mellett akadtak alkalmi mellékszereplők, akik a Sötét Oldalt képviselték. Következzenek a teleregény negatív példamutatói, akik rendszeresen belerondítottak a plebejus réteg erkölcsi okításába!
Kerei Gusztáv
Bár a nyilas házmesterek nagy hangsúlyt fektettek a fajtiszta magyar vérvonal továbbvitelére, egyikük egy gyenge pillanatában jó eséllyel magáévá tett egy afrikai köpködőkobrát. A frigyből pedig egy mérsékelten életképes utód látott napvilágot, aki az adószakmában helyezkedett el. Kerei Gusztáv küldetése pedig nem volt más, minthogy még inkább pokollá tegye azok életét, akik kéthetente csütörtökönként már eleve gőzerővel ontották magukból az apokalipszist. A Lantos utca 8. térfigyelő kamerája megszállottan pásztázta a lépcsőházat, és több tonnányi modorossággal sújtotta az általa renitensnek ítélt egyedeket. Ebbéli viselkedésében vélhetőleg hajszálnyi szerepet játszott az, hogy a nemi élet számára a tudományos-fantasztikus fogalmak szférájában helyezkedett el. (És bár tökéletes párválasztási érzékét demonstrálandó, ugyan behálózta Janka nénit, több mint beszédes, hogy a nyájas maligánhiénával mindvégig magázódó viszonyban maradt.) Kerei nemcsak a lépcsőházban, de a postán és a kisboltban is előszeretettel villogtatta meg szurokfekete auráját, 2 deka és 2 forint – vélt vagy valós - eltérés esetén pedig azonnal pártállami gyomorideget generált az elkövetőkben.
Rozsomák
A Bőhm bácsi által üzemeltetett olvasószoba még akkor is magaskulturális szentélyként funkcionált a társasházban, ha Sümeghyvel folytatott vitái során a képernyőn át is krahácsoltunk a Pitralon arcszesz fojtogató illatától. A védjegyszerű nyugdíjas öregúr-aromát azonban a közösképviselő halála után masszív pálinkaszag váltotta fel: utódja, Rozsomák ugyanis egy olyan kisujjeltartós gerillapubot létesített a helyiségben, melynél előkelőbb talponálló csak a Nyugati aluljáróban fogadta a feketeöves májpusztítókat. A menyét ábrázatú gondnok azonban az álcázás nagymestereként BB-üdítőkkel bástyázta körül az objektumot, amivel egyszerre örvendeztette meg a szponzorokat és terelte el a lakók gyanúját. Igaz, ez utóbbit kevesebb sikerrel, ugyanis az „üdítőszolgálat” előkelő vendégei leginkább patakparti kövek alatt leledző lényekkel ápoltak külső hasonlóságot. A vendéglátóipari elitegységben természetesen Janka néni is gyakori vendég volt, miután szarvasgomba-kereső vadmalacként szagolta ki a kisüsti szilvát. Rozsomák bukása azonban a vérlázítóan tisztességes nyárspolgárok környezetében eleve elrendeltetett volt, a partigyilkos Takács és Vágási házaspár idővel önkényesen kilakoltatta őt.
Pattogi
Talán senkinek sem kell bemutatni a csibészeltethető vérnyugdíjast, aki sorbanállás közben a „sose érünk haza” mantra ismételgetése közben fenyegetően kattogtatja protézisét, és stressz hatására naftalinszagot áraszt magából. Ennek némileg fiatalabb mutációja volt a Szomszédok hivatásos Kellemetlen Embere, akinek valós nevére sosem derült fény (talán Krahovácz-Lárva Jenő volt), a rajongói népnyelv ugyanakkor csak Pattogiként emlegette. Vérnyomása a teleregény 13 éve alatt sosem csökkent 220/140 alá, ha pedig a hisztériázást zongorázni lehetett volna, ő maga lett volna Chopin Forradalmi etűdje. Mindenesetre a 90-es évek második felére mentálisan megedzette környezetét: míg kezdetben kirohanásait könnyes szemek és összeroppant idegek kísérték, addig később a plebejus buddhista belenyugvást („jól van, kötekedő baromarcú”) váltotta ki környezetéből.
Samu
Vágási Feri egykori intézeti társa hajszálpontosan olyan volt, mint kissé szenilis nagyanyánk fantazmagóriái az alvilági figurákról: rendszerint pilóta-napszemüveget és bőrkabátot hordott (illetve hidegebb időben májgombóccal megkoronázott kötött sapkát), lemélyített hangon beszélt, és egy Rákosi-korszakbeli szlengszótárból tanulta el a bűnözői argót. A naiv Feri Samunak köszönhetően kerek hat hetet töltött ártatlanul egy rendőrségi fogdán, holott ő maga érdemelt volna életfogytiglant a San Quentinben a magyar alvilág aljas indokból elkövetett lejáratásáért. Ezek után még hosszú epizódokon keresztül zaklatta a Vágási házaspárt, látszólag tisztázatlan okokból: valójában mindannyian tudjuk, hogy Vágási „egy szem szotyoláról számlát adok” Feri becsületes jelleme irritálta – tegyük hozzá, teljes joggal.
Ernő bácsi
Bár az előző szereplőkkel ellentétben Ernő bácsi korántsem volt rosszindulatú ember, mégis rászolgált az Arany Szívlapát-érdeméremre: az öreg csöveskukorica a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban bukkant fel Etus rezidenciájában, jobbára kizárólag csak azért, hogy kezét tördelve kérjen elnézést puszta létezéséért. Ernő bácsi egy teherfuvarozó cég főnökeként kezdte karrierjét, majd jobban lecsúszott, mint egy szovjet jégeralsó. Miután kipárolgásával elpusztította a környék seregélyállományát, Etus szíve megesett rajta, és háza alagsorában rehabilitációs központot nyitott a szebb napokat látott bácsi számára. Kilengéseit pedig súlyosan kioktató és mesterkélt monológokkal torolta meg, ami kellő elrettentő erővel bírt Ernő számára.
