A Kramer kontra Kramer rajta van az összes Minden idők legjobb filmje listáján, igazi klasszikus és még 5 Oscart is adtak érte, szóval aligha tévedhetünk vele. Vagy Dustin Hofflmannal. Vagy Meryl Streeppel.
Miért is volt annak idején akkora siker a Kramer kontra Kramer? Merthogy a film nem csak a kritikusok és az Amerikai Filmakadémia tagjainak kegyeit nyerte el, hanem 1979-ben erre váltottak a legtöbben jegyet Amerikában. Persze, két színészóriás a főszerelője, és bár Dustin Hoffman már ekkor is közönségkedvenc volt, Meryl Streep még úgy is nyeretlen kétévesnek számított, hogy már volt egy Oscar-jelölése a Szarvasvadászért egy évről korábbról, Robert Benton pedig inkább szorgos iparosnak számított Hollywoodban, mint kiemelkedő rendezőnek. Akkor nyilván a téma volt a döntő.
A hetvenes évek végére a válások egyre növekvő száma kezdte kikezdeni a hagyományos családmodellről alkotott erősen idealizált képet. Apu és anyu már nem járt együtt vasárnaponként templomba a gyerekkel, mert lehet, hogy apu elvette a korábbi titkárnőjét és lehet, hogy anyu jött össze egy autókereskedővel, de ez már messze nem számított botrányosnak, hiszen mindennapossá történet lett. És ez történik a filmbeli Kramer családdal, csakhogy itt nincs harmadik fél. Joanna Kramer ugyanis egy szép napon úgy dönt, kisétál férje és kisfia életéből, hogy végre megpróbálja megvalósítani önmagát. Így a gyerekkel járó összes gond az apára szakad – ez ugyebár Dustin Hoffman -, aki kénytelen újra felépíteni az életét: megtanulni a gyereknevelés csínját-bínját, s mindeközben az állását is megtartani. Másfél év után, miután az apa minden feladatába tökéletesen beletanult, ismét megjelenik Joanna, és ahogy azt a cím is sejteti, megindul a harc a gyerekért, amiben senki sem nyerhet.
Az érzelmileg kissé manipulatív, viszont mindkét felet nagyrészt korrekt módon ábrázoló és remekül megrendezett film készítői összesen öt Oscart vihettek haza, a rendezőnek és Hoffmannak is jutott egy-egy belőlük, megérdemelten, de Streep díját érdekes módon legjobb női mellékszereplő kategóriában kapta, pedig abszolút főszereplő volt. Olyannyira, hogy Hoffman végig féltékeny volt a színésznőre, hogy az lejátssza őt a vászonról, ami részben igaz is volt, ráadásul a rendező gyakran meg is kérte Streepet, hogy írja át kedve szerint a saját szövegeit. Streep viszont valószínűleg magasról tett a szerepre a saját folyamatban lévő válása miatt rápörgött Hoffmanra, hiszen még mindig gyászolta nem sokkal korábban elhunyt szerelmét, John Casale-t, akitől ráadásul terhes volt – ezért is hord olyan sok jelenetben bő esőkabátot.
