Ma már szinte hihetetlen, de a Való Világ első évadát szofisztikált kultúrlények uralták. Utóbbiak aztán évadról évadra kiszorultak, mígnem a suttyóság lett a kulturális minimum. De hogy is kezdődött mindez?
Bár egyesek már a Való Világ 2002-es elindulásakor úgy érezték, hogy a kereskedelmi televíziózás színvonala elérte a Föld magját, innen pedig már csak napok kérdése a globális agyhalál és az azt követő zombiapokalipszis. Mi - egy a Zsákbamacskán és Elektor kalandoron edződött nemzedék részeként - finoman szólva is túlzónak éreztük ezen jóslatokat, sőt kijelenthetjük, hogy az első beköltözők többsége (Lorenzo, Ági, Hajni, Szabolcs, Györgyi) már ekkoriban is késsel-villával étkezni tudó, civilizált entitás benyomását keltette. Üde kivételt jelentett VV Oki, de a „szerethető hülye” titulusért neki sem kellett véres harcokat vívnia. És bár a VV1 ekkoriban már kimerítette a trash fogalmát, a szerkesztők részéről érezhető volt egy olyan törekvés, hogy ellensúlyozzák a szürkeállomány ostromára irányuló műsorszámokat:
az már a következő VV-évadban is elképzelhetetlen lett volna, hogy egy Verebes István-kaliberű vendég színházról és irodalomról diskuráljon a luxusbörtön lakóival.
A kultúracsinálásra azonban láthattunk kimondottan negatív példát is: az alkotók – feltehetőleg egy kiváltképp agresszív mocsárláz hatására – úgy gondolták, hogy mivel a játékosok egyik-másika tehetségesen veri vissza a fényt a kamerák előtt, pop/rocksztárként is megállja majd a helyét. Ebbéli reményeik 1/3-ad arányban valósultak meg: Majka sztoriját ismerjük, Ági lemezére vélhetőleg már ő maga sem emlékszik, Oki és az Omen közös produkciójáért pedig a zenekar később hónapokig vezekelt a pusztában, teveszőr csuhában.
A folytatás mindössze bő egy hetet váratott magára, ám a Való Világ 2 kapcsán már az lehetett az érzésünk, hogy a versenyzők túlnyomó többségét lepkehálóval gyűjtötték össze egy alagsori plázabutikban. Azonban a mocsári suttyóság még ezúttal sem volt alapvető elvárás a játékosok felé, inkább csak a szimpla jellegtelenség jellemezte őket. Egyes birodalmi rohamosztagosok több karakterrel bírtak, mint VV Sziszi, Gábor, Péter vagy Solya, ami pedig Molnár Anikót illeti, az ő celeb mivolta a mai napig a legnagyobb misztériumok egyike.
Békát ezzel szemben úgy próbálták meg eladni, mint a villa mókamesterét, azonban Matuska Szilveszter több humoros dolgot művelt életében, mint ő a kamerák előtt.
(Még mielőtt valaki heves tiltakozásának adna hangot: ominózus mulatóslemeze csak a műsor után jelent meg, amivel - emlékeink szerint - le is zárult a VV-közeli zenei kiadványok sora.) A trash-tartalomért leginkább a Kismocsok – Rita páros felelt, akik feltehetőleg annyira voltak leszboszi hajlamúak, mint a szépemlékű t.A.t.U. együttes tagjai.
A VV2-t féléves ziccer követte, ez idő alatt Csernobil felől új fuvallatok ostromolták meg az RTL Klub székházát, a szerkesztők pedig elérkezettnek látták az időt, hogy igazán megosztó karakterekkel töltsék meg a villát. Ennek eredményeképp a VV3 esetében már elsősorban Stohl András páncélszekrény-repesztő üvöltözése okán éreztük magunkat feszélyezve a párbajok (és az összefoglalók) alatt.
Megjelentek a klasszikus „rosszfiú”-karakterek, akik később óhatatlanul igazolták nagyanyáink sztereotip matematikai képletét, miszerint tetovált ember = börtön.
Ám ez önmagában nem is lett volna probléma, ha szén-dioxid helyett nem a mérhetetlen ostobaságot lélegzik ki az éterbe. Mindemellett a VV során először szembesülhettünk a színészi karrierről álmodozó lány figurájával, akiről kiderült, hogy nagyon is szerepelt már filmben, és elhitte a castingügynökségnek, hogy az ominózus mű nem kerül forgalomba Európában. Ám még ebben az intellektuális sújtólég uralta közegben is szükség volt ún. értelmiségi, érzékeny férfiúi karakterre, aki állandó konfliktusba kerül a bumfordiakkal, valamint egy pszichikai időzített bombára, aki ez utóbbival klasszikus se veled-se nélküled kapcsolatba bonyolódik.
Mindemellett a műsor története során először párok is bekerültek a villába, akik „b*ssza meg az ORTT!” felkiáltással nyilvános kamatyolásba kezdtek a mosókonyhában, ám nem mondhatni, hogy mindez párterápiás jelleggel bírt volna. A VV színvonala ezzel az évaddal valóban sosem látott mélységekbe zuhant, és talán nem véletlen, hogy a következő széria nyolc évet váratott magára.
