„Ezt az elnyújtott valamit kb. 10 részben le lehetett volna zavarni, de még az is sok lett volna. Tordai századostól rám jön a lábrázás, de amúgy az összes karakter rohadtul idegesítő.” – íme egy lényegre tapintó vélemény a sok közül a sorozat adatlapján, és a többi komment sem túl hízelgő, Vagyis a Hotel Margaret nem lett közönségkedvenc, pedig lehetett volna. Az alapok megvoltak, egy látványos helyszín, a tapasztalt stáb, és nagyrészt szerethető és profi szereplőgárda, meg egy ígéretes felütés, de már az első héten kiderült, hogy itt nagy gondok vannak. Míg az első epizódra 360 092-en voltak kíváncsiak a hétfői premieren, péntekre ez a szám alig a felére fogyott, azóta szabad szemmel sem lehetett követni a nézettséget, és bár a Balatonon játszódik a sorozat, ezt nem foghatjuk a rossz időre. Nem véletlen, hogy oly hamar átkerült a sorozat a későbbi, futottak még idősávba.

A Hotel Margaret elsősorban Hámori Barbara showrunner, forgatókönyvíró és rendező nevéhez fűződik, aki a Drága örökösöket, majd a Keresztanyut is jegyezte, mindkettő népszerű, sokáig futó széria, és mindkettő „hozott anyagból” készült, vagyis már bevált külföldi show magyarítása. A Hotel Margaret saját fejlesztés, és bár hozza az előző két sorozat számos jegyét, nem hozza ezek következetességét, kidolgozottságát, hogy finoman fogalmazzunk. A Tihanyban játszódó Margaret, amely egy lepuffantott influenszer (Miller Dávid) halála körüli nyomozásról szól, hamar szétesett, esetlegessé vált, és egy ponton túl másról sem szólt, mint az időhúzásról. Csak példaként, van egy jelenet, amelyben az ügyben a nyomozást irányító, már emlegetett Tordai százados (Őze Áron), mint a magyar Columbo – igen, viccelődnek a feleségével, akit nem látunk -, és egy másik rendőr (Schneider Zoltán) valamilyen iratot akarnak megnézni az előbbi számítógépén. De nem működik a wifi!!!  Ezt megbeszélik, megnézik, tényleg nincs, megszerzik a jelszót, beírják, lesz wifi, örömmel nyugtázzák, megbeszélik, hogy ez jó, majd végre megnyitják a doksit.

Ezzel elment egy kis idő, bár semmi köze nem volt a történethez, nem fejlődtek tőle a karakterek, nem halad előre a cselekmény. Csak húzták a drága műsoridőt. Ilyen példát még ezret tudnék, ahogy olyan karakterből is akad elég, akiket egy az egyben kihagyhattak volna, mind a váratlanul megjelenő, sokáig a hotelben sertepertélő, majd ugyanolyan váratlanul eltűnő lengyel nevű madagaszkárit. Igaz, itt mindenki váratlanul tűnik el vagy jelenik meg, Schneider Zoltán a sorozat feléig meg sem jelent, majd kétszer feltűnt, hogy a végére állandó szereplővé váljon, és bár elvileg rendőrségi profilozó, a végén már a saját szakállára nyomozott. Az alapvetően nem lenne gond, hogy a jókora szereplőgárdát logikus módon rotálják, de mindig megmarad valamiféle hangsúly, valamiféle következetesség és logika. Gyanítom, itt az alapján került előbbre valaki, hogy jobban ráért, vagy jobb volt vele dolgozni – esetleg alacsonyabb volt a gázsija.

Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy MUSZÁJ húzni az időt, hiszen semmi sem történik. Az eleve tök valószínűtlen, hogy történik egy gyilkosság, az elvileg érintett hat influenszer pedig több mint két hónapra egy hotel kényszervendége lesz, sem ők nem tiltakoznak, sem a főszezonban bezárt hotel vezetői – akikből négy is van a tulaj nénit is beleszámítva.  A rendőrök szintén két hónapon át héderelnek itt, ingyen fogyasztással, miközben egy tapodtat sem haladnak előre, más bűneset meg biztos nincs ezen a nyáron. Tök hihető, nem? Van persze egy csomó pótcselekmény, pl. a Dave nevű srácot lelökik az erkélyről, de nem lesz semmi következménye, Szabó Zsófi kicsit ármánykodik és riszálja magát, Pál András idegeskedik egy sort újra és újra kétes hátterű üzletemberként, a líbiai katonai attasé pedig „diplomata jelzésű” jachtjával cirkál a Balatonon. Itt egy ponton túl semminek sincs semmi értelme, csak egy sor jobb sorsra érdemes színes és szakember ökörködik egy sort, de legalább látszik, hogy jól érezték magukat, még csak nem is karasztrofálisan rosszul megírt párbeszédekkel, csak semmi nem tart sehová. A leggyanúsabb karakterként, az ármánykodó Juditként Bognár Gyöngyvér például végig rendkívül szórakoztató volt, le a kalappal előtte, Epres Attilának pedig már a hangja is remek. Azért persze voltak mellélövések a szereposztással – vagy inkább rossz irányok -, és lassan el is érünk a lezáráshoz.

Merthogy a bumfordi vidékiek, akik mindent félreértenek, mindent elrontanak, mindenen majréznak, már elkoptatott formula, a Keresztanyu, a Mi kis falunk is részben erre épül, és néha rossz nézni, hogy a hotel személyzetét játszó színészeknek milyen mértékben kell magukból hülyét csinálniuk, de nem ők a legzavaróbbak. Az utolsó epizódra ugyanis visszahozták a „Videósok Szövetségét” – esküszöm, ezt úgy adják elő, mint valami 80-as évekbeli hazafias népfront szakszervezetet, vagy nem tudom, mit, és képzeljük el, amint az influenszerek és youtuberek befizetik az éves tagdíjat, áááá! Ráadásul erre rápakolták Sztárek Andreát, aki már a Barátok köztben is az egyik legirritálóbb karakter volt, és így búcsúzunk. Meg egy közös tánccal, hót komolyan, amit az összes megmaradt szereplő eljár a színpadon, tök indokolatlanul, bénán, idétlenül, nem is igazán tudom megfogalmazni, hogyan és miért.

És a legvégére a nagy spoiler! Ha már az első kritikánkban azt írtuk, a krimi kevés, a vígjátéki elem viszont zavaróan sok a szériában, még egy dolgot kapunk, abszolút groteszk módon. Egy kedélyes levélben magyarázza el az igazi tettes, hogy miért is hajtott végre két gyilkossági kísérletet, és, bár végig megvezették a kevésbé éber nézőket a vélt gyilkosságokkal, a legeslegvégére tényleg kapunk egy igazi gyilkosságot, és most figyeljenek: azt nem mutatják!!! A felügyelő két mondatban elmondja, hogy hát történt egy ilyesmi is. Oszt kész, pá! Egyelőre nem tudunk arról, hogy készülne a második évad, de iszonyatosan csodálkoznánk, ha mégis.

Értékelés: Azt jobb, ha nem!