Egykor Hollywood első számú üdvöskéje és legjobban fizetett színésznője volt, mosolyáról mesélt mindenki, ma kevesebbet és máshogy látjuk. De erre való a tévé, visszahozni a szebb napokat.
Pénzes cápa (2016)
Julia Roberts legutóbbi filmjében még csak főszereplő sem volt, de nélküle persze nem működne a történet. Ő az adásszerkesztő, aki gyakorlatilag leszervez egy túszdrámát. A címbeli Pénzes cápa pénzügyi program önfényező műsorvezetőjét ejti túszul egy mindenét elveszített kisrészvényes, aki válaszokat követel. A túsz nem más, mint Julia régi jóbarátja, sőt, az Ocean’s Eleven filmekbeli szerelme, George Clooney – aki elintézte, hogy hősnőnk megkapja a szerepet, a rendező pedig a magát új területen kipróbáló Jodie Foster. A film legfőbb erőssége, hogy ügyesen keveri a pénzügyi thrillert a túszdrámával, de ez mégis elsősorban a színészekről szól, a most talán a szokásosnál kicsivel szürkébb Cloooney-ról, a fiatal brit Jack O?Connellről és persze Julia Robertsról. Aki meglepő módon élvezi, hogy nem kell az egész sztorit a hátán vinnie és a háttérből irányíthat.
Közelebb (2004)
Talán kissé meglepő lehet, de ez a sokszoros díjnyertes, egy darabig kultuszfilmnek számító, némileg túlbonyolított yuppie dráma egy Mozart opera, a Cose fan tutte modern átirata – amit tulajdonképpen maguk a szereplők is kimondanak, és maga a zenemű egy részlete is elhangzik. A szálak Londonban találkoznak, itt él az ünnepelt amerikai fotós, Anna, aki két angol férfival is összejön - Jude Law és Clive Owen -, hogy mindkettő megcsalja, de ő sem marad adósuk, ám a vágy igazi tárgya a törékeny, mégis erős Natalie Portman. A veterán rendező Mike Nichols biztos kézzel nyúlt a sikeres színdarabhoz, aminek csak a lezárásán változtatott, Julia Roberts pedig remek csapatjátékos, bár a négy főszereplő csak egyetlen jelenetben, pont az ő kiállításán látható együtt. Az pedig sajnálatos, hogy a „mindenki kavar mindenkivel” alapon szerveződő történetben pont Natalie és Julia nem jön össze…
Szemekbe zárt titkok (2015)
Ismét egy későbbi Julia Robert filmről van szó, ami ráadásul egy remake, az azonos című, 2009-es Oscar-díjas argentin film amerikai újrázása a szükséges változtatásokkal Az eredeti sztori hátterét ugyanis a katonai junta piszkos háborúja adja, itt a terrorizmus elleni harc , az időkülönbség ott 30 év volt, itt csak 13, és ott egy gyászoló apát látunk, itt egy anyát. Utóbbi Roberts, akit a film elején kicsit férfias, kemény rendőrnyomozóként látunk, ám amikor meggyilkolják a lányát, összetörik, teljesen megváltozik. Évekkel később jelentkezik be egykori kollégája, hogy a gyilkos nyomára bukkant, ám ez nem várt komplikációkhoz vezet, mert az illetőt valakik védik. Meglepően visszafogott alakítást látunk itt a régi dívától, de jól áll neki ez is, a partnere pedig Nicole Kidman és Chiwetel Ejiofor.
A zűr bajjal jár (1994)
És egy korai klasszikus Roberts darabot is kinálunk vasárnapra, ahol még zsengén is fiatalon lubickolt a számára legjobban fekvő műfajban, a romantikus vígjátékban, igaz, ezúttal a romcom jár egy kis krimi is. Julia ugyanis egy chicagói újság riportere, akinek vonatbalesetről kell tudósítania. Ám a helyszínen ott van a rivális újság egykor nagynevű, ma már inkább hírnevéből élő munkatársa is, és már az első pillanatban összekapnak a sztorin. Pedig ekkor még nem is tudják, hogy a szerencsétlenség mögött egy sötét összeesküvés szálai húzódnak. A két firkász ugyan ki nem állhaja egymást, de hamarosan nem csak az igazságot kell közösen kideríteniük, de a saját életüket is menteniük kell. Roberts és a film másik sztárja, Nick Nolte ki nem állhatták egymást, és ez furcsa módon jót tett a filmnek, hiszen a játékidő nagy részét egymás zrikálásával töltik, nolte például egy rakás kiscserkészt ereszt a meztelenül fürdőző Robertsre.
