Bár a száraz november a szakemberek szerint egyre nagyobb népszerűségnek örvend, „A” magyar ember számára a 11. hónap nem több, mint egy vastag betűs kifejezés a naptárból. Márpedig ez aligha indokolja, hogy olykor-olykor ne álljon be, mint a klinikai halál. Lássunk néhány hazai filmes karaktert, aki ehhez tartaná magát, ha az absztinenciára terelődne a szó.
Konc bácsi – Indul a bakterház
Egy népszerű anekdota szerint Bánhidi László egyszer az alábbi kérdést szegezte másnapos nejéhez, aki – vele ellentétben – nem volt hozzászokva mája szőnyegbombázásához:
„Na, látod mit élek én át minden egyes nap?”
Márpedig az ehhez hasonló legendák hitelességét eszünkbe nem jutna megkérdőjelezni, a nyugdíjas színész már csak ezért is tökéletesen autentikusnak bizonyult a Bakterház Konc bácsijának szerepére. Az ominózus karakter akár Matula bácsi ifjúsági regénybeli béklyóktól megszabadított doppelgangere is lehetne, ugyanakkor jóval ellentmondásosabb figura, mint Fekete István hőse: miközben ezoterikus tanácsokkal látja el Bendegúzt, kulacsában a legkevésbé sem lúgosító búzafűtea lötyög, hanem feltehetőleg valami olyan szolid aperitif, amitől Ray Charles triplán vakult volna meg.
Janka néni – Szomszédok
Janka néni egy tökéletesen unortodox figura volt a Szomszédok nonstop moralizálásra és siránkozásra kárhoztatott szereplői között. Leginkább azért, mert rendelkezett úgynevezett karakterrel, és egymagában reprezentálta közel egymillió honfitársunkat. Szuperképessége volt, hogy a lehető legalkalmatlanabb pillanatban ütött rajta Vágásiékon, miután 5 km-es távolságból szagolta ki a potyabort. Az öreg maligánhiéna feje felett rendszeresen muslicaglória lebegett, Rozsomák gondnokkal való „eszmecseréi” után pedig olyan merev lett, hogy szenet lehetett volna lapátolni vele.
Sátán – Portugál
A Portugálban ugyanazon önmegvalósítási metódus köszön vissza, mint korábban a Szomszédokban: itt alapvetően minden tré, dobbantani kéne erről a tyúkszaros ugarról… következésképpen igyunk! Jelentős különbség azonban, hogy a filmben zsizsegő szeszegerek hitelesek, és egyikük szájába sem erőltettek be olyan szentenciákat, melyeket élő ember ki nem ejtett a száján. Kiváltképp igaz ez Sátánra, aki már csak azért sem vetemedne konyhabölcsességek taglalására, mert beszédközpontjában a nagyfröccs és a kommersz szilva pokolgépet robbantott.
Huszár Géza – Csapd le csacsi!
Bár papíron már kikiáltották a köztársaságot, a kertvárosi férj vajmi keveset érzékel a változás szeléből: Trabanttal jár munkába, csütörtökönként a Szomszédok, más estéken néhány üveg Kőbányai tartja abban a tudatban, hogy Kádár János halála csupán színjáték volt. Géza a klasszikus problémaivó: családi konfliktusok (vacsoradeficit, letört csempe) hatására elkapja a gépszíj, majd hazaérve képtelen szabályosan végigmenni a neje által felállított előszobai akadálypályán. A hasonló incidenseknek pedig a porcelán étkészlet látja kárát.
A fő-fő-Béla – A legényanya
Az egy emberként alkoholizáló falu rémképe legalább olyan „gonosz általánosítás”, mint az, hogy ugyanezen település fagyizójában 1982 óta csokoládé-vanília a kínálat – szigorúan csavaros formában. Ez a morbid vízió köszön vissza A legényanyában is, amikor Rátót kreatív igazgatósága egy-egy megoldandó probléma előtt kötelező kocsmai brainstormingra vonul. A fiók legélesebb Béláját mellesleg a legendás Kibédi Ervin alakítja, akinek vonásait bárki felfedezheti a tükörben, aki valaha negyven felett végigbulizott egyhuzamban három éjszakát.
Csoki – Üvegtigris
Az addiktológusok szerint gyakran hamis az a sztereotípia, miszerint az alkoholisták aluljáróban vagy árokparton fetrengő, lecsúszott csövesek, akik összetarhált aprópénzzel fizetnek a flakonos cefréért. A függők sok esetben nagyon is jól szituált vállalati felsővezetők vagy sikeres közéleti szereplők, akik a minőségi italoknak köszönhetően jól tudják titkolni szenvedélybetegségüket. Nos, Csoki hangsúlyozottan nem ez a kategória: bár ipari mennyiségben vedeli a sört, szervezete képtelen értelmezni a kukoricagríztől megszabadított termékeket. Sorstársaival ellentétben azonban a moslékfogyasztás mentálisan építő hatást gyakorol rá, legalábbis önmaga előtt semmiképpen nem válik nyilvánvalóvá égbekiáltó lúzersége.
