A Képtelen kampány (2012) nagyrészt arról szól, hogyan alázza tönkre egymást és saját magát is Will Ferrell és Zach Galifianakis, de a lényeg az, hogyan manipulálják őket az igazi gazemberek! Mint általában!
Az amerikai elnökválasztás egy nagy kutyakomédia a maga elavult szabályaival, kiskapuival, szavazási egyenlőtlenségeivel, átszabott választási körzeteivel, média hecckampányaival, a jelöltek mosoly cunamijával és persze a mögöttük lévő elképesztő lobbicsoportok elképesztő kampánypénzeivel, a szakértők, tanácsadók és ún. spin doctorok hadseregével. Ami kicsiben is pont olyan röhejes, mint nagyban, ahogy azt a témát jól ismerő, és azt időnként komolyan kezelő Jay Roach (Újraszámlálás, Versenyben az elnökségért) vígjátéka is megmutatja.
Ez is olyan, mint az elnökválasztás, csak kicsiben, a tét egy szenátori szék. Veszély fenyegeti Cam Brody demokrata kongresszusi képviselő (a mindig remek Will Ferrell) bebetonozott helyét a kis észak-karolinai körzetben, ugyanis nem várt vetélytársa akad a botrányba keveredett, és valljuk be, nem túl talpraesett politikusnak. Két helybeli üzletember ráveszi Marty Hugginst (a mindig bamba Zach Galifianakis), hogy induljon a választáson. Mindezt nem minden hátsó szándék nélkül teszik, kínai cégekkel készülnek kétes üzleteket kötni. A gond, hogy Marty nem éppen politikus alkat. Felbérelik hát a tapasztalt kampánymenedzsert (Dylan McDermott), aki nekilát, hogy eladható figurát varázsoljon belőle, miközben ellenfele mindent megtesz, hogy saját erőből is lejárassa magát. A lezúzott kisbaba, az intim kígyóharapás, a részegen ellopott rendőrautó és a félrement szexüzenet csak a kezdet!
Jay Roach nem csak a politikai szatírában van otthon, hanem remek vígjátékrendező, lásd Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (1997) vagy Apádra ütök (2000), és az utóbbi munkájával azt is bebizonyította, hogy a másik specialitása az önmagát kínosabbnál kínosabb helyzetekbe keverő kisember. Itt ráadásul két ilyen önsorsrontó tulkot is kapott, akik alapvetően jószándékú átlagemberek, ám a sors és mások machinációja teszi őket elszabadult lavinává, Ferrell és Galifianakis pedig mindent megtesznek, hogy ez a két lehetetlen figura tényleg életre kelljen. Érdekes egyébként, hogy bár mindkét fél piszkosul játszik, a 2012-ben bemutatott film mai szemmel nézve még egy kifejezetten ártalmatlan korszakot mutat be: azóta nagyon-nagyon eldurvult ez a játék.
A végére pedig egy vicces kis érdekesség: érdemes a film során megfigyelni Cam Brady (Will Ferrell) amerikai zászlós kitűzőjét. Minél rosszabbul megy neki, minél rosszabb számokat hoznak ki neki a közvélemény kutatások, annál nagyobb lesz az a zászló, és a végére majdnem ötszöröse lesz az eredeti méretnek.
