A halászkirály legendáját mindenki szereti, akinek van szíve.
A Monty Python egyetlen amerikai tagja olyan kultfilmeket rendezett, mint a Gyalog galopp, az Időbanditák, a Brazil, a Münchausen báró kalandjai, a 12 majom, a Félelem és reszketés Las Vegasban – s habár az évtizedek során ezek mindegyike klasszikussá vált,
azért nem mindenkinek talál be az a fajta kaotikus humor, amit Gilliam olyan kiválóan művel és képvisel.
Van néhány filmje azonban (és a néhányat tényleg szó szerint kell érteni, mert egy kezünkön meg tudnánk számolni őket), amelyek a legszélesebb közönségréteg érdeklődésére és szeretetére is számot tarthatnak, és ezek közül az egyik ez a csodálatos, megindító 1991-es alkotás, a nem kevésbé csodálatos Robin Williams és Jeff Bridges főszereplésével (az alkotó másik ilyen népszerű filmje a Grimm, de az sajnos a legkevésbé sem csodálatos).
A sztori szerint főhősünk, a cinikus rádiós műsorvezető, Jack Lucas egyik műsorában szokásos gunyoros stílusában valami olyasmit talál mondani, ami az egyik zavaros fejű hallgatóját arra készteti, hogy lemészárolja egy felkapott New York-i bár közel teljes vendégseregét. Jacket innentől kezdve éveken át nem hagyja nyugodni a lelkiismerete: munkájától visszavonul, az alkoholizmusba menekül, és már épp készül végezni magával, amikor találkozik egy bomlott elméjű hajléktalannal, Parryvel, aki a Szent Grált keresi.
Mint kiderül, Parry egykor neves professzor volt, és pont abban a bizonyos tömegmészárlásban veszítette el imádott feleségét, amihez Jacknek is köze volt – s ettől vesztette el az ép elméjét is. A szintén megváltásra áhítozó Jack ezért úgy dönt, segít újdonsült barátjának a keresésben, remélve, hogy majd együtt megtalálják a szeretetet és a boldogságot, amire oly régóta vágynak.
Addig azonban még hosszú, kalandos és kanyargós az út.
Tudj meg mindent a filmről!
Minden, amit A halászkirály legendájáról tudni érdemes
Terry Gilliamnek köszönhetjük a filmtörténet leghíresebb keringőjelenetét is.
Tovább
A halászkirály legendájában a Jacket hozó Bridgesen és a Parryt alakító Williamsen kívül még olyan színészek szerepelnek, mint Amanda Plummer (a Ponyvaregény Nyuszimuszija Parry új „barátnőjét” játssza) és Mercedes Ruehl, aki Jack élettársának szerepében 1992-ben Oscar-díjat nyert a legjobb női mellékszereplő kategóriában (a filmet további négy kategóriában jelölték: a legjobb főszereplő /Williams/, a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb látványterv és a legjobb eredeti filmzene).
Amikor a film az 1992-es magyarországi mozipremiert követően az évtized közepén a fizetős tévécsatornák műsorára is felkerült, hatalmas szenzációnak számított, és rengetegen rajongtak érte. Persze bohó kamaszként még nem tudtuk, mire utal pontosan a film címe (az Artúr-mondakörnek arra a legendájára, amelyben az öreg, sebzett király képtelen segíteni hanyatló birodalmán, amit csak egy tiszta szívű ifjú lovag éleszthet újjá), ahogy azt sem, hogy
