Immár 40 éve, hogy Hope város rendőrei barbershopot csináltak a helyi kapitányságból csak azért, hogy megszabadítsanak egy csövest kétnapos borostájától. A sztori folytatását jól ismerjük, a vietnami veterán ámokfutásának mégsem a lángoló benzinkút volt a legsúlyosabb következménye: sokkal inkább az a trágyafilmcunami, melyet az 1982-es Rambo: Első vér, illetve 1985-ös Rambo 2 generált. Vegyünk sorra néhány félresikerült klónt a költséghatékonyság és idiotizmus génlaborjából!
Vashi Kan (1983)
A 80-as évek török akciófilmjei kapcsán rendszeresen felmerül a kérdés, a Vashi Kan kapcsán pedig hatványozottan:
vajon mit tettek ekkoriban a falafelbe, és vajon maradt-e még raktáron az ominózus cuccból?
És bár könnyen lehet, hogy az alkotókat gyerekkorukban valóban fejbe vágta a lengőteke a sarki kebabos kerthelyiségében, ravaszságuk elvitathatatlan: az Első vér cselekményének (és zenéjének) lenyúlásával egészen a 16. percig vártak, azt követően pedig egy beszarásig romantikus szál és egy végtagok nélküli főgenya bevetésével próbálták elkerülni az esetleges plágiumpereket.
Korkusuz (1986)
Újabb példával demonstrálnánk, hogy a „dolgozzon fel téged a török filmipar!” a leggonoszabb átkozódások egyike. Az Első vér után Szulejmán népe a Rambo 2-re is kitűzte a félholdas zászlót, és egyetlen Dugovics Titusz sem volt a környéken, aki kamikazeakcióra vetemedett volna a jóízlés nevében. A török Rambót mellesleg ugyanazon mimikai ráncoktól mentes színművésszel, Serdar Kebapcilarral játszatták el, mint akivel Rocky karikatúráját. Az alábbi monumentális jelenetben annak lehetünk szemtanúi, amint az általa alakított bozótharcos
rögbilabdával ostromolja a Dadaista Népfront gonosz katonáit, akik ennek hatására az arcukhoz kapják a kezüket.
Figyelemre méltó a lövedék 1,5 centis röppályája, valamint az azt követő hanghatás, melyet vélhetőleg egy demizsonba szorult aranyhörcsög szolgáltatott kimentésekor.
The Intruder (1985)
Szó se róla, az indonézek leleményessége is a sztratoszférát ostromolja, ha arról van szó, hogyan kerüljék el a kopírozással kapcsolatos vádakat. Az Intruder leszázalékolt Stallone-ja ugyanis a Rambu(!) nevet viseli, ugyanakkor a romantikus szál ezúttal is kiváló – bár túlontúl kíméletlen – figyelemelterelőnek bizonyul: egyes jelenetek alig-alig különböznek azoktól a Danielle Steel-adaptációktól, melyekkel a megboldogult Hallmark csatorna zsibbasztotta a hazai lakosság agyát.
Ugyanakkor nem vitás, hogy a színészeket a Tommy Wiseau Színművészeti Főiskola legtehetségesebb végzőseiből válogatták ki,
mint ahogy az sem, hogy a párbeszédeket egy túzok és a koraszülött mongúz szerelemgyereke írta. (Életellenesség terén azonban ezen tényezők eltörpülnek azon inghez képest, melyet a főhős visel 3.40-nél.)
Strike Commando (1986)
A Rambo 2 premierje után fejpántos szélütöttek százai utaztak a Távol-Keletre, hogy egyetlen tárral lőjék végig az indokínai térséget,
és bambuszházakat robbantgassanak a falusi turizmus jegyében.
A nagyobb baj, hogy minden egyes alkalommal jelen volt egy filmes stáb is, mely gátlástalanul nyerészkedett az így rögzített bohózatokkal. A Strike Commando pedig a létező legtökéletesebb esszenciája volt a gyűrött VHS-szalagon terjedő agyhalálnak.
