A The Price is Right nevű klasszikus amerikai vetélkedő magyar verziója nem arról szól, ki viszi haza a főnyereményt, hanem arról, melyik versenyzőnek megy a legmagasabbra a pulzusa és ki tud hangosabban visítva ugrálni a színpadon.
Az amerikai The Price Is Right a kereskedelmi televíziózás legrégebben futó vetélkedője. 1972-ben indult– bár azonos néven és hasonló tartalommal futott már 1956-ban is egy műsor -, azóta több mint 9 ezer adást élt meg. Világszerte népszerű formátumnak bizonyult, és rejtély, hogy miért tartott 51 évig, mire hozzánk is eljutott. Talán most engedtek a jogdíj árából, de akárhogy is volt, most itt van az RTL-en a Tippelj és vidd el! című „új” vetélkedő, az alapötlet pedig rém egyszerű: bizonyos fogyasztási cikkek árát kell megtippelni, és a végén egy nagy szerencsekereket kell megpörgetni.
A porondmester Istenes Bence, merthogy amit itt látunk, legalább annyira cirkusz, mint vetélkedő. Kicsit olyan, mintha a falunapon speedet osztogattak volna. Persze létező gyakorlat a kereskedelmi tévéknél, hogy a szürkének, érdektelen ítélt játékosok nem kerülnek adásba, de erre az idegállapotra nincs magyarázat. Egyszerre négy versenyzőt szólítanak, akik úgy lépnek a pódiumra, mintha nem önmaguk lennének, visítva, táncolva, ugrabugrálva, szóval kicsit megőrülve, majd az első körben tippelnek valami egyszerű dologra. Aki a legközelebb jár a valós összeghez, az jöhet egy kicsit bonyolultabb játékra. Aminek az alapja szintén a tippelés, de kell hozzá nagy adag szerencse, mint amikor az ún. Plinko táblán a zseton lefelé szánkázik, és teljesen random helyre érkezik.
Bátran kijelenthetjük, hogy nem tudásalapú vetélkedőről van szó.
Öten jutottak be ebbe a szakaszba, mindenki nyert, okostévét, laptopot, telefont, zuhanyzókabint, biciklit, párizsi utat vagy egy kisebb összeget, majd a már említett pörgetés döntött arról, ki mehet a végső megmérettetésre, ha használhatunk ilyen nagy szavakat. Itt a már kicsit lenyugodott versenyzők megint elkezdhettek sikítozni, ugrálni és ordibálni, mert ketten is kipörgették a maximális pontszámot. A végén lett plusz egy pörgetés, és a szerencsés a legvégén a főnyereményért mehetett.
Hogyhogy nem, de a legelső adásban kapásból el is vitték a főnyereményt jelentő autót – és mellé egy frizsidert meg egy kempingtűzhelyet -, gondolom, nem árt ilyenkor a kedvcsináló, de
az egész műsor olyan volt, mint egy kedvcsináló önmagához.
Azon túl, hogy a versenyzők vitustáncot jártak, a közönség is megmakkant, mindenki mutogatott, kiabált és biztatott, mintha az életük múlna azon, hogy egy vadidegen megmondja egy elektromos fogkefe pontos árát. Esküszöm, volt olyan játékos, akiért izgultam, hogy rosszul ne legyen, annyira túlpörgött, és ez már nem annyira egészséges. Ami azt illeti, az elején nem is nagyon értettem, miket mond Istenes Bence, pedig ordibált rendesen. Vele egyébként nem volt gond, mivel civilekről és nem ismerős celebekről van szó, elmaradtak a szokásos pikírt megjegyzései és bennfentes poénjai, volt, hogy kifejezetten kedves volt.
Jakab Csaba színész „konferálta fel” a megtippelendő és/vagy megnyerhető termékeket mérsékelten vicces ismertetőkkel, illetve két csinos lány és egy fiú mutogatta őket, az elég gagyi animációs főcímet leszámítva az egész rendesen meg volt csinálva. Az most is kiderült, hogy az egyszerű formátum hatásos, és nem kell minden adásnak háromórásnak lennie – bár kicsit furcsa volt, néha mennyire siettetik a játékosokat, ha már lement a feladat. Az sajnos már a TV2-ős Zsákbamacskánál kiderült, hogy
a sikert az új vetélkedőknél decibelben és őrült ugrálásban mérik,
és az RTL sem akart ebben a versenyben lemaradni. És még az is lehet, hogy pont azért döntöttek úgy a csatornánál, hogy 51 év után megveszik a már sokat bizonyított vetélkedő jogait, mert nem akarnak lemaradni az egyre élesebb versenyben a riválissal szemben.
Értékelés: 6/10
