Az internet a Tétova Teve Clubon kívül még egy létfontosságú dolgot adott nekünk a 90-es évek közepén: utánajárhattunk megannyi rajzfilmsláger korábban bizarrul csengő dalszövegének.
A következőkben azonban gyerekkori énünk védelmében azt is bebizonyítjuk, hogy nem voltunk teljesen imbecilisek, és a félrehallott szövegek igenis értelmezhető voltak – igaz, nagyon-nagyon szabadon.
Kacsamesék
Víg őrsergőn, tűzön-vízen átérsz (Míg őserdőn, tűzön-vízen átérsz)
A sergő, mint a vidámparkok, búcsúk és falunapok elengedhetetlen kelléke, tökéletesen összeegyeztethető a Kacsamesék fékevesztett szellemiségével. No, de mi az az őrsergő? Igen, bevalljuk, már vártuk a kérdést. A magyarázat:
ha létezik őrtorony, akkor milyen jogon vitatjuk el az őrsergő létjogosultságát?
Ráadásul az őr számára jóval szórakoztatóbb egy mozgó objektumból szemmel tartani a terepet, mintha egy statikus toronyból tenné ezt.
Tini nindzsa teknőcök
Tini nindzsa harci teknőc / Elzárt gyilkos, csodahős (Elszánt és gyors csodahős)
A csatorna rejtekében dekkoló teknős-ember hibrid joggal illethető az „elzárt” jelzővel. Ami a gyilkost illeti,
egyértelmű, hogy a szövegíró túlzásba vitte a moralizálást,
de beláthatjuk, hogy egy karddal, nuncsakuval rohangáló mutáns a legritkább esetben vélhető békeharcosnak. Becsületére váljék, hogy a csodahőssel rapid öncenzúrához folyamodott.
Pumukli kalandjai
Pumukli a neve is, az ajka nem csenevész / Minden tette cseremisz (Pumukli a neve és / az agya nem csenevész / mindig tettre, cselre kész)
A mitológiai és a fantasyirodalom igen ritkán helyezi egy kontextusba a koboldokat és a szájfeltöltés intézményét (mi a mozivilág latrinájában is csupán egyetlen példát találtunk erre), így hát
a gyerekkórus következtetése teljesen logikusnak mondható.
Ami pedig a cseremisz tetteket illeti, azon a feltételezésen alapul, hogy finnugor rokonaink nagy kópék voltak, netán gyakran hoztak kínos helyzetbe nyugdíjas asztalosmestereket. Mi pedig annak ellenére is elhisszük ezt az elméletet, hogy még senki nem támasztotta alá hitelt érdemlően.
A nagy ho-ho-horgász
Van itt anyád, ugye, komám? / A víz a víznek szarutár (Ha itt a nyár, ugye komám / A szív a víznek szalutál)
Az édesvízi halak beszűkült tudatukkal nem merik magabiztosan megkérdőjelezni azon törzsi babonákat, melyek szerint az anya omnipotens, mindenhol jelenlévő lény, ezért csupán egy óvatos költői kérdést dalolnak az éterbe a témával kapcsolatban.
A következő sorban iménti bizonytalanságuk okán úrrá lesz rajtuk a szégyenérzet,
és egy határozottabb(nak tűnő) kijelentést tesznek: a felső vízréteg amolyan többszörös védőszövetként (szaru-tár) funkcionál a tófenékhez közelebb eső vízrétegeknek. Valljuk be, tudományos szempontból nem túl combos megállapítás, de pl. a Club Rotation interjúalanyainak még ez is becsületére vált volna.
Vízipók-csodapók
Nadrágja nincs, ha nem nyúlik / összefigyű a tavili (Nadrágja lég, amerre lép / Köszönti őt a tavi nép)
Vízipók alsóruházata egy légbuborék volt, mely barátok közt is elasztikus anyagnak minősül. Azaz nyúlik, ha viszont mégsem, akkor kizárt, hogy levegő alkossa.
A szövegíró ezt követően egy arámi nyelvű, ősi átkot szór mindenkire,
aki ezt hajlamos lenne megkérdőjelezni. (Ezzel alapvetően egyet is értenénk, bár az az „összefigyű” talán kicsit erős volt tőle.)
Üzenet a jövőből - A Mézga család különös kalandjai
Itt nincs elásva még a csatabál / Banditáló hajcipő, kitűnő hangulat (… csatabárd / van minálunk hajcihő)
Ha volt valaki a szövegírószakmában, aki megengedhette magának az extrém szóösszetételeket, az Romhányi József. A „csatabál” oximoron tökéletesen megállta a helyét egy olyan alkotás esetében,
melyben a jövőbeli rokon különféle tárgyakkal töri be a főhősök ablakát,
majd ezt boldogan veszik tudomásul. A "banditáló hajcipő" ezzel szemben egy olyan entitás lehet, mellyel a Stranger Things sokat látott karakterei sem szívesen találkoztak volna. De Romhányinak még ezt is elnézzük.
