Következzék néhány példa arra, amikor hazai előadók meghagyták a színvonalas borítógrafikát a haldokló nyugat ópiumának!
Csókos Miska és zenekara: Kiszáradt a demizson
A magyar mulatós ráspolyhangú bütykös hattyúja, Csókos Miska bácsi a 80-asokban legalább annyira autentikus jelenség volt józsefvárosi vendéglátóipari egységekben, mint a „köpködni tilos” és „hitel nincs” tábla. Szívbe foglalt, snájdig fizimiskája alapján nem csodálkoznánk, ha a szóban forgó nagylemez megjelenését potenciális kebelbarátja, Garga Pitic személyesen finanszírozta volna. A borító mellesleg maximálisan a tartalomhoz a forma szellemiségben készült: cipőnkön a dalok puszta hallgatásától makkok kezdtek burjánzani V alakban, hallójárataink pedig a gerberák sorsára jutottak.
Metal Lady: Metal Lady
A Hazai női metálénekesek memoárjai egykor hasonlóan vaskos kiadvány volt, mint a Nagyanyánk kedvenc spacecake-jei vagy a Kádár-korszak hírhedt bázisugrói. 1990-ben azonban megtört a jég, és a korábban többnyire csak reklámokból és autószerelő-műhelyek faláról ismert Bíró Ica személyében megszületett Metal Lady. Az X-Men-karakterre hajazó elnevezéshez pedig egy klasszikus szuperhősplakát dukált, melyen a spontán napkitörést generáló hősnő egy állatmenhelyen pózol mérsékelten fotogén kamcsatkai hiúzmenyétek társaságában.
Komár László: Mambo Lackó
Vannak extrém víziók, melyeket egy kíméletlen mocsárláz mellékhatásaként is kikértünk volna magunknak: ilyen volt az ötujjas halálütéseket osztó Szendrey Júlia, a Vuk feje felett köröző, rappelő varjú, illetve a Három kívánság minden második műsorszáma is. Illetve nyugodt szívvel sorolhatjuk ide Babart is, aki egy borítófotó erejéig önfeledten rokizott Komár Lacival kolumbiai stricinek öltözve. (A koncepció persze felvet kérdéseket, ám az okozott döbbenet nem áll azonos arányosságban kíváncsiságunkkal.)
Fekete Pákó: A csoki csak a szádban olvad
A 3+2 együttes már akkoriban tett kísérletet az erotika és a mulatós házasítására, amikor a vonatozó közönséget kardfogú tigrisek tizedelték, a vőfély pedig bunkósbottal püfölte a kondért a menyasszonyi tánc közben. Ezen rém kellemetlen tradíciót a daloskedvű nigériai hadüzenet, Fekete Pákó is folytatta a 2000-esekben: Kislány, vigyázz című debütáló albuma hasonlóan izgatóra sikeredett, mint egy hidraulikus emelő karbantartási kézikönyve. Hősünk mindenesetre kitartott ezen kultúrmisszió mellett, miközben nemcsak dalai, de lemezborítói egyre felkavaróbb jelleget öltöttek. Harmadik albumán immár nem átallott a Rolling Stones-logó elé nyeles széntablettát varázsolni, miközben ő maga a „korszerú-e az a betútipus” kérdéskört boncolgatva jutott helytelen következtetésre.
Világslágerek Pataky-módra
Pataky Attila a magyar közélet egyik legvakmerőbb Jackass-kaszkadőre. Az „Attis, ezt már tényleg nem kéne!” mondat vélhetőlen számtalan alkalommal hagyta el jóakaróinak száját, ám részéről csak egy jól irányzott „bakfitty, testvérem!” volt a válasz. Hogy melyik volt ezen attitűd legdöbbenetesebb megnyilvánulása, azt szinte képtelenség rangsorolni, de megkockáztatjuk, hogy a Világslágerek Pataky-módra album dobogós helyezett a listán. Ezt pedig már a lemezborító alapján joggal gyaníthatjuk: a miskolci Mulder ügynök fejbúbján ugyanis egy Thomas Anders-frizurát formázó entitás helyezkedik el. Ez utóbbi a fotózás végeztével állítólag a következő kérdést intézte hősünkhöz: „Picúr, megvárhatlak?” – majd soha többé nem találkoztak újra.
Kondás Karesz: Hej anyósok, anyósok
Hogy Kondás Karesz voltaképpen kit takart és hogyan csöppent a mulatósuniverzumba, azt már vélhetőleg sosem fogjuk megtudni. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint egy kocsmai törlőrongyból facsarták bele egy radioaktív felmosóvödörbe, és a sugárzás hatására életre kelt. Nem mellesleg a borító megerősíti angol tudósok azon teóriáját, miszerint a micisapka képes hatalmi törekvéseket gyakorolni a nála alacsonyabb szellemi kapacitással bíró lényekre. A kompozíció ezúttal is kifejező, a fotó puszta kipárolgásától árokba hajtanánk rugós üléses kerékpárunkkal.
Koós János: Nótáskedvű volt az apám
Operettországban nem ritka jelenség, hogy a művészvilág egyes képviselőire rászakad a vármegyeház vagy a halászcsárda pávákkal terhelt homlokzata, a fejsérülés következtében pedig jó pár hétig magyarnóta-énekesnek képzelik magukat. Ezen tévképzethez, illetve az ehhez legyártott hanganyaghoz pedig elengedhetetlen egy autentikusan magyar borítófotó: pl. untig elegendő, ha az előadó miskakancsónak öltözik egy kancsó cefre társaságában. (Koós János kompozíciójához állítólag bajusz is társult volna, ám egy feldühödött vidra még a fotózás előtt visszavette azt.)
