Nem véletlen, hogy nem kisebb rendező nyúlt ehhez az alapanyaghoz, az Ariane forgatókönyvéhez Hollywoodban, mint Billy Wilder. Ő Audrey Hepburnnel és Gary Cooperrel forgatta újra az UFA egykori sztárrendezőjének Czinner Pálnak és a feleségének (Elisabeth Bergner) a filmjét. Wilder filmje, a Délutáni szerelem bohókásabb, kedves film, míg ez a film elég nyersen és kíméletlenül mutatja be a szerelmével cicázó, azt tulajdonképpen hazugságaival kínzó gyereklányt, aki nagy, uralkodó nőnek szeretne látszani, és az egyre agresszívebbé váló áldozatát. Nem szelíd civakodásokon át vezet az útjuk ahhoz a vasúti jelenethez, amely egyébként majdnem pont olyan, mint a Wilder film kecses és emlékezetes zárlata.
