Dionüszosz a Villányi borvidéken

A vörösborairól híres Villányi borvidék gazdag szőlő- és borkultúrájának gyökereit sokan próbálták már a római korra visszavezetni. Ezek a próbálkozások azonban bizonytalan feltételezéseknél tovább nem jutottak, mivel hiányoztak az erre vonatkozó írásos vagy tárgyi bizonyítékok. Ezt a helyzetet megváltoztatta egy római villagazdaság közelmúltban újraindult régészeti kutatása. A villa Nagyharsány és Villány között, a festői szépségű Szársomlyó-hegy déli lábánál feküdt, a villányi borok rajongói számára ismerősen csengő Kopár- és Kopáralja dűlőkben. A hegy valóban kopár déli leejtőin mediterrán jellegű mikroklíma uralkodik, ahol Magyarországon a legmagasabb a napsütéses órák száma. Ezek az előnyös természetföldrajzi adottságok hozzájárultak ahhoz, hogy a Szársomlyó déli lejtője a Villányi borvidék legjobb termőhelyévé váljon, ahol a legnevesebb pincészetek csúcsminőségű vörösboraihoz szüretelik a szőlőt. Az egyedi klimatikus viszonyokat és a táj szépségeit a római korban is felismerték, hiszen ezeket az adottságokat kihasználva éppen ide építette luxusvilláját egy befolyásos, szenátori rangú család. Ennek a villának a lakomatermét olyan mozaikpadló díszítette, amely közvetlenül és közvetetten is megidézte Dionüszoszt, a bor és szőlőművelés ókori istenét. A lakomákhoz kötődő minőségi borfogyasztást mutatják egy üvegcsodákat felvonultató boros készlet darabjai, amelyekkel a villa tulajdonosa egykor a vendégei előtt büszkélkedett. Az előadás a villa lakomatermének bemutatásán túl arra is megkísérel választ adni, hogy egy római villa, mint mezőgazdasági nagyüzem miként alakította át a tájat és ezzel párhuzamosan a természeti környezet szépsége hogyan járult hozzá egy birodalmi elitbe tartozó család és vendégei gondtalan pihenéséhez, szórakozásához.