Novembertől januárig Cziffra György jelképe, egy gigantikus méretű zongora költözik be a Zene Háza aulájába. Egy darabokra tépett zongora-installáció, amely a műalkotás élményével mutatja be ennek a rendkívüli művésznek és csodálatos embernek küzdelmeit és diadalát.

Cziffra virtuóz volt a szó eredeti, nemes értelmében: lenyűgöző zongoratudása a művészet erényes szolgálatával, karizmával, ízléssel párosult. Tágabb értelemben minden nagy előadó virtuóz. Titkok hordozója, bekötve a transzcendens világ fénylő és sötét szféráiba egyaránt.

A zene történetét virtuózok sora alkotja, az ősi sámánoktól a mai sztárokig. Kik ők? Angyalok? Démonok? Honnan jönnek és hová mennek? Eltűntek? Halhatatlanná váltak? Velünk maradtak? Többek között ezekre a témákra rögtönöz gondolat-variációkat őszi sorozatában Batta András.

Mindenkit foglalkoztat a zenei tehetség természete, tüneményes megjelenése. Kutatták a genetika, a pedagógia, a szociológia, a pszichológia és a kulturális erőtér oldaláról. Vitatkoztak a csodagyerek és a zseni fogalmán, boncolgatták a képesség-készség-szorgalom hármasságát, keresték a motivációt, a belső kényszer erejét és forrását. Megírták ódákban és tanulmányokban, megrendülve vagy racionálisan. A virtuózt valóban a múzsák ajándékaként fogja föl az emberiség; végső soron Apolló előtt hajtva fejet, elismerve, hogy néha-néha „onnan föntről” lehullik hozzánk is egy-egy morzsa az istenek asztaláról.

A sorozat első előadása a virtuózok sorsával foglalkozik, a tehetség áldásával és terhével, amit – természetesen – elsősorban a fennmaradt zenei dokumentumokból szeretnénk kiolvasni, és – ha meg nem is magyarázható – legalább: megérezni.