„A jövő itt van és sosem lesz vége” énekelte az Európa Kiadó a 90-es évek elején. Ugyan ők a korabeli társadalmi rendszerről beszéltek, de ez a sor egy örök igazságot tartalmaz. A jövőt a mostani emberek építik, s a változásnak sosincs vége. A jövőt mindig a fiatalok alakítják, akár jó, akár rossz irányba. Ugyanez vonatkozik a művészekre, művészetre. A 2020-as évek művészetét a most tanuló, végző művészeti egyetemisták alakítják. Meghatározó, hogy hogyan reagálnak a körülöttük lévő világra. Ezek közt vannak globális, az egész társadalmat érintő kérdések, bár ezt inkább általánosságban teszik, környezetre, háborúkra reflektálva, nem az aktuálpolitikára. Az újrahasznosítás, a hulladékanyagok mind környezetvédelmi szempontból, mind a trash esztétikája szempontjából meghatározóak számukra. A globális kérdéseken túl még több a lokális problémákat feldolgozó, s leginkább a saját helyüket, identitásukat kereső mű.
Van, aki a ma divatos cosplayeken keresztül különböző karakterekbe öltözik, változtatja az identitását, kicsit hasonlóan, bár a lényeget tekintve mégis másképp, ahogy korábban Cindy Sherman alakváltoztatásaiban a kor női karaktereit testesítette meg. Most is többen reagáltak a női lét kihívásaira, van, aki egy performansz keretében becsomagolta a konyháját, s ennek a dokumentációját láthatjuk. Mások a saját, személyes kapcsolataikat vagy a belső önarcképüket keresik és ábrázolják. Médium tekintetében is sokfélék (festészet, fotó, installáció, performansz).
Kiállító művészek: Bicsák-Csigó Beáta, Binder Izabella, Harcsás Eszter, Igali Virág, Jenei Bernadett, Fekete Boglárka, Lantos Nóra, Somogyi Roberta, Szabó Zóra, Varga András
Hozzászólások