2019. június 28-án 13:00-tól látogatható A Seuso-kincs. Pannonia fénye című állandó kiállítás.
Ezzel a kincs olyan modern, valamennyi műtárgyvédelmi követelménynek megfelelő kiállítótérbe kerül, amely az átalakítások ellenére is megőrzi a Pollack Mihály által tervezett klasszicista múzeumpalota jellegzetességeit. Ugyancsak ezen a napon veheti kézbe a közönség a kiállítással megegyező címet viselő gazdagon illusztrált Seuso-albumot is.
A Seuso-kincs. Pannonia fénye című kiállításon három elegáns térben csodálhatja meg a közönség a késő római császárkor egyik legértékesebb leletegyüttesét. A Magyar Nemzeti Múzeumban átadott új kiállítóterek a legkorszerűbb kiállítástechnikai és műtárgyvédelmi eszközökkel büszkélkedhetnek, miközben az átalakítás során a műemlékvédelmi szempontok is messzemenően érvényesültek. A megújult impozáns terek kiemelik a Seuso-kincs egyedi művészi értékét, a megújult kurátori koncepció pedig abban segíti a 21. század látogatóit, hogy dekódolják a kincs ezüstedényeinek üzenetét.
A korábbi Seuso-kiállításokhoz képest bővebb tárgyi anyag felhívja a figyelmet a kincs birodalmi és pannóniai összefüggéseire, közvetíti a kései Római Birodalom elitjének mentalitását, arisztokratikus életformáját és önmagáról alkotott képét, s azt a folyamatot, amelynek során a korabeli birodalmi elit kereszténnyé lett. A kiállítás a leletegyüttes művészi értéke mellett a római korban képviselt értékével is foglalkozik, azaz segít meghatározni egykori tulajdonosának a társadalomban elfoglalt helyét, pozícionálja a késő római nemesfém tárgyakat tartalmazó kincsleletek sorában a Seuso-kincset és hangsúlyozza annak jelentőségét.
Az új állandó kiállítás első terme ennek megfelelően a kései Római Birodalom elitkultúrájának bemutatásával és a szükséges alapinformációk közvetítésével készíti fel a látogatót a Seuso-kincs megértésére és befogadására. Ebben a térben a látogatók nyolc témán és számos pannóniai lelőhelyű luxustárgyon keresztül ismerhetik meg a rómaiak ezüsttárgyakhoz való viszonyát és azok római társadalomban betöltött kiemelt szerepét.
Az egykor folyosóként szolgáló terem egyfajta beavató szerepet tölt be mielőtt a látogató belép abba a két nagyobb térbe, amelyben megtekintheti a Seuso-kincs 14 ezüstedényét és az elrejtésükre használt rézüstöt, valamint a Seuso-kincshez köthető kőszárhegyi ezüstállványt. (Ez a kiállítás kínálja az első alkalmat, amikor a kőszárhegyi ezüstállvány azonos kiállításon látható a Seuso-kincs darabjaival!)
A kurátorok a tárgyak jelentős részét külön vitrinbe helyezték, jelezve, hogy a Seuso-kincs nem alkot homogén tárgyegyüttest. Ezüstedényei különálló műtárgyak, amelyek más-más koncepció alapján, különböző időben keletkeztek. A tárgyak ilyen módon történő elhelyezésének más előnye is van: valamennyi tárló körül járható, az edények minden oldalról megtekinthetők. A kiállítás rendezői a két teremben az időrendi szempontokat is figyelembe véve osztották el a tárgyakat. Az első teremben a kincs legkorábbi, a hellenisztikus művészeti hagyományokat legtisztábban tükröző darabjai kaptak helyet, míg a másodikba a fiatalabb ezüstedények kerültek.
A kiállítás az edények lehetséges kronológiai sorrendjének felállításán túl megkísérel választ adni arra a kérdésre, hogy az ezüstedények díszítőrepertoárja hogyan illeszkedett a kor arisztokratikus kultúrájának képi világába, és ez hogyan fejezte ki a késő római birodalmi elit önazonosságát. A kiállítás tudományos alapokon reflektál azokra a kérdésekre is, amelyekkel a látogatók és a média is szívesen foglalkozik: mi alapján állítható, hogy a Seuso-kincs darabjai kincsleletként és művészi kvalitásukat tekintve egyaránt a legjelentősebbek közé tartoznak? Ki lehetett Seuso? Mi köti a kőszárhegyi ezüstállványt a Seuso-kincshez?
A kiállítás üzenete ugyanakkor nemcsak a kincsleletekre és az azt alkotó tárgyakra koncentrál, hanem mondanivalója kitér az elrejtés körülményeire és a megtalálást követő történetére. A kiállítótermekben a látogató olyan útra indul, amelynek során a kiállított ezüstedényeken, luxustárgyakon keresztül feltárul a késői császárkor elitjének magaskultúrája és annak pusztulása is. Felfedező útját 3D grafikák, filmeket megjelenítő multimédia tartalmak is segítik. Az érintőképernyők a virtuálisan megforgatható tárgyak egyes részleteinek megtekintésére és a tárgyakra vonatkozó bővebb ismeretanyag (pl. az edényeken ábrázolt görög mitológiai történetek, edények funkciója, hiányzó alkatrészek, nem látható tárgyrészletek) játékos megismerésére nyújtanak lehetőséget.
Hasonló szerepet tölt be a Múzeum boltjában megvásárolható album, amely egyedi műtárgyfotóival, térképeivel, illusztrációival a kurátorok szövegeivel kiegészíti a kiállításban látható és olvasható információkat. A Seuso-kincs. Pannonia fénye című kötet nem a kiállítás szigorúan vett vezetője, nem követi pontosan a tárlat felépítését, de sok tekintetben visszatükrözi azt: a Pannoniában talált luxustárgyak és a késő antik római elit kulturális közegébe helyezve mutatja be a legjelentősebb fennmaradt késő római ezüst kincsleletet.
Hozzászólások