Földi Kinga és Gera Noémi szenvedélyesen, teljes lényükkel alkotó művészek, érzékeny nők karakteres alkotásokkal. Munkáikkal öntudatlanul is közvetlen jelzést adnak lelkiállapotukról, érzelmeikről.

Sóvárgó egyensúly című kiállításukon olyan belső történések válnak láthatóvá a néző számára, amelyek csak az alkotófolyamaton keresztül tudnak felszínre törni. Az ékszereket és a selyem objekteket, valamint a közös munkával létrehozott lírai lebegésű ékszereiket “érzelemszigeteken” megjelenítve mutatják be, ahol a látogató visszajelzést adhat az őt ért hatásokról, színt vallhat saját érzéseiről is. Az érzelemszigeteken elidőzve felbukkanó emlékeink, történeteink által botorkálunk, emelkedünk, zuhanunk, kapaszkodunk, alászállunk, lehetőséget kapva, hogy újra rálássunk a magunkba betonozott érzelmeinkre, újragondoljuk és újraírjuk a saját határainkat.

Nagy bátorság ez a részükről, mert a lélek minden szegletét meg akarják mutatni. Olyan szigeteket választottak, amivel dolguk van, ami jellemző rájuk, ismétlődik, működteti őket, kihívást jelent számukra, el kell fogadniuk magukban. Hívószavakat keresve egy-egy érzelemhez megmutatkozott a közöttük levő karakterbeli különbség és minden érzelmet árnyaltabbá, mélyebbé és színesebbé tett. Saját magukat is önreflexióra invitálta és a másik személyiségének játékos megértésére és elfogadására. Milyen egy töprengő tárgy? Milyen formát társítasz a haraghoz? Mi neked az odaadás? Félsz-e a tehetetlenségtől? Kíváncsi vagy-e, hogy meddig tudsz elmenni? Milyen a sóvárgás anyaga? És az ábrándozás struktúrája? Az elevenség felülete? A nyughatatlanság színe? Mikor vagy a bizonytalan egyensúlyban a bizonytalanság és mikor az egyensúly?

A tematika, a választott érzelmek és a hozzájuk társított hívószavak irányt adtak a kiállítás installációjához és a kiállítást kísérő tánc előadáshoz. A különleges installációs eszközök segítik a látogatót, hogy az elkülönített vitrinekben elhelyezett érzelmeket, tárgyakat összefüggéseiben lássa. A hagyományos nyugalmi állapotban történő bemutatáshoz képest a tárgyak maguk is a különböző érzelmeknek kiszolgáltatva jelennek meg, lebegnek, lekötözve tehetetlenül fekszenek, boldogan szárnyalnak.