Gábor Áron és társai nélkül azok a polgári reformok, melyeket 1848-ban egész Európában egyedül a pozsonyi magyar országgyűlés tudott törvénybe cikkelyezni, eltöröltethettek volna, mielőtt még gyakorlatba ültették és meggyökereztették volna őket.
A kézdivásárhelyi ágyúlelet - mai ismereteink szerint az egyetlen megmaradt, az 1849-es kézdivásárhelyi gyárban öntött ágyúcső - 1906. augusztus 18-án került elő az óváros területén, az egykori Rudolf Kórház udvarán végzett földmunkák alkalmával. A 156 cm hosszú, 90 milliméteres kaliberű, mintegy 370 kilogramm súlyú, gyűrűkkel díszített ágyúcső hitelesítése az 1848-as veterán tüzérek által leírt, sajátos gyártási technika alapján vált lehetővé. Megfelelő fúróberendezés hiányában ugyanis az ágyút kezdettől lyukasra öntötték, s az öntési eljárás jellegzetes nyomai megőrződtek a cső felületén.
A fegyver azonosítását a Székely Nemzeti Múzeum tudós múzeumőre, László Ferenc végezte el, nem sokkal a felfedezés után. A korabeli közéletben nagy visszhangot keltett ereklyét 1906. augusztus 25-én - Kossuth Lajos névnapján - ünnepélyes tömeg kísérte a kézdivásárhelyi városháza tanácskozótermébe. 1923-ban az ágyú a Székely Nemzeti Múzeumban nyert elhelyezést, majd 1971-ben felsőbb utasításra, múzeumunk több más értékes műkincsével együtt Bukarestbe, a frissen létrehozott országos román történeti múzeum (Muzeul Naţional de Istorie a României) gyűjteményébe került. Azóta a Székely Nemzeti Múzeumban és a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban csak korhű, kerekes ágyútalpra szerelt másolatai voltak láthatók.
Hozzászólások