„’Kézzelfogható távolságaimban’ a teljesség megélését keresem…
Azt a pillanatot, amely értelmet ad az elmúlásnak a létezés drámájában.”
/Kókai Mimi/
"Kókai Mimi nagy testi és lelki, külső és belső megrázkódtatások sorozatán keresztül haladva alakította művészi pályáját. A föld anyagából építette, formálta személyes emberi kataklizmákat megjelenítő plasztikáit, melyek azonban folyamatos roncsoltságukkal, sérüléseikkel átható spiritualitást árasztanak, küzdelmet folytatva az idővel. Tárgyai, arcai, deformált női testei időtlenségbe emelkedve súlyt adnak a hatékony, katartikus pillanatoknak. Távolságokat fog át, az univerzálistól a lélek belső mikrovilágáig. Miközben teremtő, kreatív szelleme, személyisége szorosan egybeforr a matériája determinációival, azonközben a művészetet ki is emeli az anyagiság kötöttségéből a transztendencia mágiájába. A pillanat, az idő egy kivételesen éles villanása így fogja egybe a múltat, a jelent, a jövőt." (Feledy Balázs)
Hozzászólások