Koós Gábor nemrégiben négy hétig járta az Egyesült Államok nyugati partvidékét. Ennek az útnak a naplója – Koós esetében talán a szokásosnál indokoltabb azt mondani: lenyomata – a mostani kiállítás anyaga.
A tárlat anyagát inspiráló, a három, egy-egy szobányi installációt tematikus rendező elvként meghatározó két fő élmény egyike az amerikai kontinens léptéke, az épített és a természeti térnek az európaihoz képest nagyságrend ugrást jelentő dimenziója volt. A másik, Koós kiállítási projektjét alakító tapasztalat az amerikai levegőben a művész szavai szerint mindenütt jelenlévő rasszizmus.

A kiállítás amerikai térre reflektáló két termében Koós következetesen viszi tovább a mára névjegyévé vált alkotói módszert. Fametszetek és nyomataik egyedi párokként láthatók az eddigiektől a témának megfelelően eltérő elrendezésben: a terekben kaliforniai mamut fenyők és a Los Angeles-i felhőkarcolók tornyosulnak a néző fölé. A harmadik terem falain egy a művészt az úton ért konkrét élmény nyomán a CMYK színkeveréssel variált fotókon jelennek meg a barna bőrszín árnyalatainak nüansznyi, ámde az identitást kényszerűen meghatározó eltérései.

A vizuális napló mint az új léthelyzetek feldolgozására, ismeretlen terek felfedezésére és beélésére, az ahhoz kapcsolódó benyomások rögzítésére szolgáló módszer is egy korábban kialakított személyes gyakorlat továbbvitele Koósnál. Az USA Diary ebből a szempontból a művész két másik nagy naplója, a Glasgow Diary (2010) és a Budapest Diary (2013–16) folytatása.