A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói kiállítása
A kiállítás konkrét témakör meghatározása nélkül három, hagyományosnak tekinthető képzőművészeti műfaj – szobrászat, festészet, grafika – együtthatására épül. Jelenlegi állapotok szerint a művészet éppen sokféleségében mutat egységet, vagyis a nyitottság miatt az áthatások általi találkozások válnak fontossá. A kiállítás túlmutatva a művek lehetséges párbeszédén, a különbségek ellenére is keresi a tartalmi összefüggést, a technikai, formai sokféleség ellenére létrejövő közös tartalmakat, kifejezésbeli hasonlóságokat.
A képzőművészet „többirányúságára” láthatunk jó példákat bizonyos egyéni látásmódoknak megfelelően a KÖZÖS TÖBBSZÖRÖS című kiállításon. Olyan személyes vetületű képi vagy térbeli történetek rajzolódnak ki, amelyekről igazán nem nagyon volnának ismereteink e kiállítás hiányában, pedig kifejezetten hasznos megismerni a jellemzően 20-as éveiben járó fiatalok, egyetemi hallgatók alkotói attitűdjét, művészeti karakterét vagy jellemző indítékaikat.
A sokágú alkotói utak szépen teszik láthatóvá a különböző alkotói alapállásból született műveket. Amennyire személyesek ezek a művek, épp annyira jellemzőek a saját kulturális környezetükre, társadalmi vagy éppen geopolitikai környezetükre.
A fiatal alkotók által alkalmazott technikák is segítik megmutatni a Magyar Képzőművészeti Egyetemen formálódó kreatív-művészi teljesítményeket, amelyek jól példázzák egy új generáció sajátos gondolkodásmódját. Bár ez a kiállítás természeténél fogva – és a válogatásnak köszönhetően – nem lehet „reprezentatív”, mégis kitűnő keresztmetszetét adja a jelenkori fiatalok szemléletének. Ezekkel a jellemzően mai alkotásokkal a kiállítás így a Festő, Szobrász és Grafika szak hallgatóinak sajátos karakterét is megmutatja számunkra.
Az Eötvös10 Művelődési Ház jelenkori életében így a képzőművészet is fontos szerephez jut. Mivel a fiatal alkotók bemutatkozásának is kínál kiállító helyszínt a galéria, így az egyetemi oktatásban résztvevő egyetemisták számára is szép szakmai kihívást jelent egy kiállítás lehetősége. Ez azért is érdekes, mert valójában a Pincegaléria mint kiállítótér a különleges, 150 éves, boltíves téglafalával, a főváros korabeli építészetének jellegzetes környezetével szinte felkínálja magát a képzőművészekkel való közös együttlétre. Az összetett, sajátos arányokkal épített belső tér, a strukturált falak és a speciális atmoszféra a kiállítás tervezésekor és rendezésekor olyan kérdésekkel szembesíti a művészeket, mely feladatokkal hasonlóképpen kell szembenézniük és megoldaniuk azokat, akár csak alkotás közben, amikor a műtárgy készítésekor kompozíciós szempontok figyelembevételével, egyensúlyok meghatározását, formai eredmények kialakítását célozzák meg.
Az MKE hallgatóinak mindez egy igazi kaland, mely a fiatalok közös együttműködésében valódi élménnyé nemesül, és a közönség, vagyis a kiállítás látogatói örömére szolgál.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem főépülete úgyszólván karnyújtásnyira van az Eötvös10-től, de az a mindössze „kétsaroknyi” távolság most lényegében el is tűnik, mivel az MKE hallgatói úgyszólván be is költöznek oda, mondhatni belakják alkotásaikkal az Eötvös10 Pincegaléria tereit. (Szurcsik József)
Hozzászólások